• kórház
• orvos

Perinatális Intenzív Centrum (PIC) – Koraszülöttek intenzív osztálya

„A kisbabámat születés után azonnal az intenzív újszülött osztályra vitték. Mire készüljek fel, amikor először meglátogathatom?”

Első pillantásra a PIC ijesztő lehet, főleg ha a mi kisbabánk is ott van a piciny, segítségre szoruló apróságok között. Ha azonban tudjuk, mi az, amit látunk, ta­lán nem árasztja el a félelem.

Lássuk, mire számíthatunk a legtöbb PIC-ben:

• Egy nagy teremből vagy helyiségek so­rából álló központi ápolási terület, ahol a fal mellett jelölt ágyak sorakoznak. A fő ápolási területen kívül elkülönítők is lehetnek. Ezekhez több kisebb családi szoba is kapcsolódhat, ahol az anyukák a tejet lefejhetik (mellszívókat általában biztosítanak), és ahol a családok a kis­babájukat dajkálhatják, amikor már meg­erősödtek.
• Nyüzsgő környezet. Sürgő-forgó nővé­rek és orvosok, akik kezelik és figyelik a babákat. Szülők is lehetnek bent, ők is ápolhatják vagy etethetik a csecsemőjüket.
• Viszonylagos nyugalom. Bár ez a kór­ház egyik legmozgalmasabb helye, jellem­zően az egyik legnyugodtabb is, mivel a hangos zaj az apró babák számára nyug­talanító, vagy éppen káros a fülüknek. A zajszint csökkentése érdekében halkan kell beszélni, az ajtókat, az inkubátorok ápolónyílásait finoman kell zárni, az in­kubátor tetejére csak finoman szabad rátenni tárgyakat. Mivel a még érzékeny sze­meknek védelemre van szükségük, a PIC személyzete általában szabályozza a vilá­gosságot a kórteremben. Adott esetben azonban bizonyos helyeken erősek lehet­nek a fények, hogy az orvosok és a nő­vérek a beavatkozásokat elvégezhessék.
• Szigorú higiéniai követelmények. A PIC-ben elsődleges fontosságú a kór­okozók távol tartása, amelyek fertőzést terjeszthetnek (és a beteg picit még job­ban megbetegíthetik). Valahányszor lá­togatóba megyünk, fertőtlenítő szappan­nal kezet kell mosni (általában van egy mosdó erre a célra a kórterem ajtaja előtt), és kórházi köpenyt kell felvenni. Ha a saját gyerekünk inkubátorban van, valószínűleg kesztyűt és szájmaszkot is viselnünk kell.
• Apró kisbabák mindenfelé. Tisztán lát­hatjuk őket az inkubátorokban vagy az elkülönítőkben (teljesen zárt bölcsőkben, amelyeken csak négy hajóablakszerű ápo­lónyílás van, amelyen keresztül a személy­zet vagy a szülő be tud nyúlni, hogy ápol-ja a babát) vagy a nyitott bölcsőkben. Egyeseket melegítőasztalokon láthatunk melegítőlámpákkal a fejük felett. Egyes babák átlátszó anyagba lehetnek csoma­golva, amely minimálisra csökkenti a hő-és folyadékveszteséget a bőrön keresztül, továbbá segít melegen tartani a koraszü­lötteket (különösen az 1800 g alattiakat, akiknél hiányzik a hőmérséklet-szabályo­záshoz szükséges zsír, és hiába csavarnák őket takarókba).
• Készülékek végtelen sora. Minden ágy mellett hatalmas mennyiségű műszert fogunk látni. A gyerekekre monitorokat kötnek, amelyek az életjeleket jegyzik fel (és vészjelzéssel figyelmeztetnek minden, azonnali figyelmet kívánó változásra), és a vezetékeiket a baba bőrére ragaszt­ják géllel, vagy tűvel a bőr alá szúrják. A monitoron kívül a gyerekhez etetőcső vezethet, intravénás vezeték (a karon, a lábon, a kézen, a lábfejen vagy a fejen keresztül), katéter a köldökcsonkban, hőmérsékletmérők (tapasszal a bőréhez ragasztva), és egy pulzusoximéter, amely a vér oxigénszintjét méri egy kis, a baba kezéhez vagy lábához kapcsolt jelzőfény­nyel.[brbr]Egy mechanikus lélegeztetőgép segítheti a kisbaba normális légzését, amennyiben a terhesség 30-33. Hete előtt született. Egyéb esetben maszkon keresz­tül kaphat oxigént, vagy közvetlenül az orrába juttatják egy csővel csatlakozta­tott lágy műanyag elágazáson keresztül. Lehetnek még elszívóberendezések, ame­lyeket a légutakban felgyülemlett nyák rendszeres eltávolítására használnak, valamint fototerápiára szolgáló lámpák („bililight”), amelyekkel sárgaság ellen kezelik a babákat. (Az ilyen kezelést ka­pó babák meztelenek, csak a szemüket takarják el védő tapaszok.)
• Hely a szülők számára, hogy leüljenek, és dajkálhassák a kisbabáikat. E high-tech felszerelések között valószínűleg vannak hintaszékek, ahol etethetjük vagy kézbe vehetjük a gyereket.
• Jól képzett szakorvosok népes csapata. A PIC-ben a gyereket gondozó személy­zetben vannak újszülött szakorvosok (olyan gyerekorvosok, akik speciális kép­zést kaptak az újszülöttek intenzív ellátá­sára); gyerekorvos-rezidensek és újszülöt­tekre specializálódó orvosok (akik most kapják a képzést); belgyógyászasszisztens vagy ápolóorvos; klinikai nővér; főápolónő (aki a leggyakrabban gondozza a gye­rekeket, és megtanítja rá a szülőket is); dietetikus, lélegeztetőorvos és a gyerekek szükségleteitől függően egyéb belgyógyász szakorvosok; szociális munkások, fizikoterapeuták, röntgenorvosok és laborán­sok, továbbá szoptatási szakértők.
• Váljunk mi magunk is a csapat tagjává. Ne felejtsük el, hogy mi vagyunk a leg­fontosabb szereplők saját gyerekünk gon­dozásában. Próbáljuk tanulmányozni a PIC berendezéseit és eljárásait, ismerjük meg kisbabánk helyzetét és fejlődését. Magyaráztassuk el, hogyan segítik a ven­tilátorok, a gépek és a monitorok a gyere­ket. Kérjünk írásos útmutatót az orvosi zsargonról, amit ott hallani fogunk. Tud­junk meg mindent, amit csak lehet az orvosi rutinról, a látogatási órákról és a látogatókra vonatkozó rendszabályok­ról, mikor váltanak a nővérek és mikor vizitelnek az orvosok. Kérdezzük meg, ki és mikor fog felvilágosítást adni a gye­rek fejlődéséről. Adjuk meg a személy­zetnek a vezetékes és a mobil telefonszá­munkat, hogy bármikor elérhessenek, ha szükséges.

„A nővérek figyelmeztettek, hogy amíg a kislányom a PIC-ben van, úgy fogom érezni magam, mintha hullámvasúton ülnék, egyszer fenn, egyszer lenn. Mégis meg vagyok lepve azokon a hihetetlen érzelmi szélsőségeken, amelyeket tapasztalok magamban.”

Nincs egyedül. A szülők többsége, akik­nek a gyerekük a PIC-ben van, állandóan változó érzelmek széles skáláját tapasztal­ja, például sokkot, dühöt, stresszt, páni­kot, félelmet, dermedtséget, frusztrációt, csalódottságot, zavart, szomorúságot, mély fájdalmat – és erős reményt.

Vala­mennyit jó okkal. Mindenkire nyomasz­tólag hat a kisbabához kapcsolt sokféle orvosi felszerelés, illetve a nővérek és az orvosok állandó aktivitása. Mindenkit megijesztenek a kezelések, amelyeket a kisbaba kap, vagy csalódottsággal tölt el a tehetetlenség érzése. Ön is csalódott, mert a kislánya nem az a huncutkás, imádnivaló, teljes időre született kisba­ba, akit várt (és elképzelt magának) a ter­hesség idején; mert nem viheti haza, hogy együtt kezdjék az életet, és bűnös­nek érzi magát mindkét érzelem miatt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.