• diabétesz

Ne féljünk a diabétesztől! Egy új életszakasz

– Önnek diabétesze van! – Ha megkérdezzük a legkülönbözőbb embereket, hogy mi futott át az agyukon, amikor meghallották e diagnózist, kiderül; szinte mindenki ugyanazt gondolta: „Most mindenről le kell mondanom, ami ízlik, és örömet okoz.” Ugyanakkor felmerült az ijesztő kérdés is: „Egyáltalán, megtehetem mindazt, amit az életben terveztem?” Sokan a legkeményebb fegyelemmel, szigorú diétával és mindennapos elszánt kocogással, futással akarnak fricskát adni a diabétesznek.

Az első lendülettel teli hetek után azonban visszazökkennek a régi kerékvágásba. Ami marad, az a rossz lelkiismeret, a napi stressz és küzdelem a cukorbetegséggel, amely állítólag rontja az életminőséget. Csakhogy nem a diabétesz nehezíti meg az ember életét, hanem a félelmek, az aggódás és a helytelen gondolatok és szándékok, melyek a 2-es típusú diabétesz-betegeknél gyakoribbak, mint a kerékpár Kínában.

Egy új életszakasz kezdődik

A 2-es típusú diabétesz diagnózisa nem az életünk végét jelenti, hanem egy új életszakasz kezdetét. Elsősorban az a fontos, hogyan alakítjuk, viseljük ezt az új időszakot. Egy széles körben elterjedt előítélettel szemben a diabéteszeseknek ugyanis semmiről nem kell lemondaniuk. Senkinek sem kell diétáznia, még azoknak sem, akik pár kilóval kövérebbek a kelleténél. Igaz: szükség lesz néhány változtatásra, hogy ismét kézben tartsuk a vércukorszintet, ám ez némi gyakorlással és türelemmel könnyen teljesíthető.

Az élettapasztalat megerősít

Már sokszor tapasztaltuk a saját testünkön: minden új életszakasz változásokat hoz magával, melyek – mint minden újdonság – először bizonyos félelmet keltenek. Emlékszünk, milyen volt, amikor munkába álltunk? Vagy amikor az első gyereket vártuk? A sok félelemre és reményre, mely először ott volt bennünk? És hogy milyen gyorsan ment, hogy legyőzzük az új helyzetet? Az új életszakasz sikeres megragadása, uralása iránti bizalom – ez jellemzi az élettapasztalatot. Azokkal a kihívásokkal a tarsolyunkban, amelyeket a múltban már sikeresen teljesítettünk, az, ami most előttünk áll, könnyen megoldható: az élet diabétesszel.

Tegye azt, amit akar!

A diabétesz nem zavaró, nem fáj, és senki sem látja. Sok ember még csak nem is tudja, hogy magasabb a vércukorszintünk. Még a diabéteszkezelés sem áll céljaink útjában. A diabéteszesek fényes karriert érhetnek el, pompás partnerkapcsolatban élhetnek, körbeutazhatják a világot, megmászhatják a magas hegyeket, sportolhatnak. Beteljesíthetik a család, a nagy család iránti vágyukat. Természetesen létezik számos egyéb külső és belső ok, mely megakadályozza az embert, hogy megvalósítsa minden álmát. A diabétesz azonban nem tartozik végérvényesen ezek közé. Mindennek ellenére ne hagyjuk figyelmen kívül, sőt feltétlenül tartsuk szem előtt a vércukorszintünket.

Ügyeljünk a vércukorszintre

A múltban esetleg úgy bántunk sokszor és sokáig a testünkkel, mintha több is lenne belőle, és bármikor kicserélhetnénk. De csak egy van – és azzal gondosan kell törődni. Ezért most segítünk neki, hogy a vércukorszint ismét egyensúlyba kerüljön: úgy, hogy rendszeresen mérjük a vércukrot, és beszedjük a gyógyszereket. A mai mérőműszerekkel ez gyerekjáték, és még ha szükségünk is van inzulinra, már nem egy csúnya fecskendővel szúrunk, hanem helyes kis tűkkel adjuk be.

A testünk szerencsére nem haragtartó, és már néhány változtatásért is bőségesen megjutalmaz. Az egészségtudatosabb élettel nem csak a vércukorértékek javulnak, hanem más kívánságok is teljesülnek: újra karcsúbbá, mozgékonyabbá és fittebbé válunk. Az új életmódunk ezenkívül nem pusztán az egészségre van pozitív hatással, hanem az egész életérzésünkre. Összességében lendületesebbek, dinamikusabbak vagyunk, és több örömünk van az életben.

Zűrzavar van mindenhol

Néha bizony nem könnyű a nyelv segítségével sem megértetni magunkat. Jó néhány kapcsolat vagy barátság is ment már tönkre emiatt. Igazából azonban akkor támadhat fejetlenség, ha orvosok és nem orvosok akarják megértetni magukat egymással. A félreértések ilyenkor szinte borítékolhatok. Az orvosok számára általában egyszerűbb, ha orvosi szakkifejezéseket használnak, mert ezek pontosabbak, mint a fordításuk. A gyógyászat terén laikus ember viszont nem érti ezeket. Még a szakszavakon túl is babiloni zűrzavar uralkodik, ahol a szavaknak a legkülönbözőbb jelentésértelmük lehet.

A jó szándékkal mondott orvosi tanács, hogy „egészségtudatosabban kell élni”, a legtöbb embernél azonnal a diéta és az izzasztó, gyötrelmes sporttevékenység rémképét idézi fel. Pedig mint említettük, ennek nem sok köze van ahhoz, mi módon kell ügyelnünk egészségünkre – az új helyzet sokkal inkább az életörömmel, az új vonzó külsővel, a táplálkozási szokások lassú megváltoztatásával és a korábbinál csak kicsit több mozgással áll kapcsolatban.

Betegen anélkül, hogy betegek lennénk

A „betegség” és a „beteg” szó is mást jelent a köznyelvben, mint az orvosi szóhasználatban. Az orvos számára a betegségről valami ilyesmi olvasható egy orvosi szótárban: „Az életfolyamatok zavara a szervekben vagy az egész szervezetben, melynek következményei a szubjektíven érzett, illetve objektíven megállapítható testi, szellemi vagy lelki elváltozások.” Egy nem orvos képesítésű számára akkor vagyunk betegek, ha olyan tüneteink vannak, mint például a láz vagy a fájdalom, rosszul érezzük magunkat, és nem tudunk munkába menni. így aztán sok cukorbeteg, aki tökéletesen egészségesnek érzi magát, nap mint nap boncolgatja a kérdést, hogy akkor most egészséges-e vagy beteg – vagy csak akkor lesz beteg, ha a vércukorszintje nincs helyesen beállítva?

Az orvosok és a betegbiztosítók nyelvhasználatában a 2-es típusú diabétesz egy betegség

És ez így is ésszerű, mert a betegbiztosítók máskülönben nem térítenék meg a kezelési költségeket. Az egészségügy számos tudományos tanulmány eredményeiből tudja, hogy a 2-es típusú diabéteszt kezelni kell, mivel a túl magas vércukorszint súlyos károkat okozhat.

Ezektől minden orvos szeretné megóvni a cukorbetegeket, s emiatt sokan közülük sötéten vázolják, hogy mi történik, ha nem tartjuk be, amit előírnak. Ezzel nem megijeszteni akarják a betegeiket, hanem meg akarják kímélni őket a nagy szenvedéstől.

Mindenesetre főleg a diabétesz „betegség” és a vércukorszint áll a figyelmük középpontjában, nem a cukorbeteg élete. Az orvosok tudják: az állandóan magas vércukorszint olyan betegségeket okozhat, melyek a biztos halálhoz vagy egy egész életen át tartó fogyatékossághoz vezethetnek. De azt is tudják és szorgalmazzák: a helyes kezeléssel és az érintett személy bármilyen kis elkötelezettségével megakadályozhatók ezek a súlyos másodlagos betegségek. Ugyanakkor ismerik a gyógyászat határait, és felhívják a figyelmet, hogy a cukorbeteg aktív közreműködése nélkül minden orvosi tudomány hiábavaló.

Egy nagy diabétesztanulmány alapján a diabétesz okozta másodlagos betegségek még mindig gyakoriak. Németországban például ez naponta átlagosan:

• 121 szélütést
• 77 amputációt
• 74 szívinfarktust
• 22 dialízisesetet
• 17 megvakulást jelent.

A kínálat és kereslet aránytalansága – cukorbetegség okai

Tulajdonképpen mi a rossz abban, ha a glükózszint mindig gyorsan és magasra emelkedik? Az izomsejteknek végül is glükózra van szükségük az erőműveikhez.

Máris tisztázzuk:

Hogy a gazdaság nyelvén fejezzük ki magunkat: a kínálat és a kereslet aránya már nem stimmel, ezért összeomlott a piac. Képzeljük el, hogy még szénnel fűtünk, és nyáron szállítják nekünk a szenet. Jön a szállító, és a szükséges szenet belapátolja a pincénkbe. Alighogy elmegy, és kényelmesen hátra szeretnénk dőlni, egy újabb szénnel megrakott teherautó fékez a ház előtt. Na jó, mondjuk magunknak, ha jól összerakom, még fér valamennyi a pincébe, végtére is sohasem tudjuk, milyen hosszú és kemény telünk lesz. Meglehetősen kelletlenül több zsák szenet átveszünk még tőle, és beszuszakoljuk a pincébe.

Csakhogy alig ment el a teherautó, jön a következő, és mögötte még egy. Először még megpróbáljuk elmagyarázni, hogy már nem tudunk több szenet elhelyezni – és mostanában nincs is szükségünk többre, mivel nyáron nem fűtünk. Ám egyszer csak annyira megmérgesedünk, hogy többet ki sem nyitjuk az ajtót. Akkor aztán csengethet, aki akar.

A túlkínálat idegesíti az embert és az izomsejtet

Ahogy velünk történne a szénnel, ugyanígy van ez az izomsejtben a glükózzal. A tüzelőanyagot, melyre a sejt- és izomenergia előállításához van szüksége, a glükóz az „inzulin-ügynököktől” túl nagy mennyiségekben és túl rövid időközönként kapja. A raktárai tele vannak, és az erőműve takaréklángon megy, mert nem mozgunk, és ezért nem kell izomenergiát előállítani. Ahhoz, hogy az izomsejtek megvédjék magukat, nem marad más választásuk, mint a cukorajtókat amennyire csak lehet zárva tartsák, és a kopogtató inzulinra többet ne reagáljanak.

Mivel az inzulin nem tud több glükóztól megszabadulni, nem tud mást tenni, mint elraktározni és hizlalni. Ha ráadásul még rövid cukorláncokat eszünk együtt zsírral, garantáltan gyorsan hízunk. Az inzulin ugyanis magas glükózszint esetén nem csak gátolja a zsírbontást, hanem glükózt is raktároz a zsírsejtekben. Egyúttal a zsír, mivel nincs rá szükség, a glükóztúlkínálat mellett közvetlenül a zsírsejtekbe kerül.

A csúcsértékek zárják a kört

Még ha el is van látva az összes izomsejt, és nem vesznek fel több glükózt, egy szelet torta vagy pizza elfogyasztása után hamar újra megéhezünk. Arra, hogy ez hogyan lehetséges, ma már megfelelő magyarázatot tudunk adni. így bebizonyosodott, hogy a bétasejtek nem tárolják az inzulint, hanem mindig szükség szerint állítják elő. Ahhoz, hogy a bétasejtek tudják, mennyi inzulint kell termelniük, a glükóznak először a vérbe kell jutnia, és a mennyiséget a glükózreceptoroknak jelenteniük kell a bétasejteknek. Csak ezután tudják a bétasejtek megkezdeni az inzulintermelést. Az inzulinszint emiatt mindig kicsit később emelkedik, mint a vércukorszint.

Fordított sorrendben is létezik az időeltolódás.

A glükózkoncentrációnak először ismét a normál szintre kell csökkennie, hogy az érzékelők jelenthessék: inzulintermelést abbahagyni! Csakhogy magas inzulinszint esetén az átmeneti időben még túl sok inzulin van a vérben. Ez az inzulin nekiesik a glükóznak, mely az agy- és az idegsejtek ellátásához szükséges. Ezáltal rövid ideig alacsony vércukorszint (hipoglikémia) alakul ki, és az agysejtek nagyon megszorulnak, mert tüzelőanyag nélkül nem tudnak jól működni.

Az eredmény: gyengének érezzük magunkat, és az összpontosítás a nullpontra csökken. Most pedig enni fogunk, méghozzá többnyire valami édeset, mert attól gyorsan emelkedik a vércukorszint, és ismét hamar jól érezzük magunkat. – Egy olyan körfolyamat jön létre, mely vészhelyzet esetére volt kitalálva, de így hizlaló, megbetegítő – és tartós – állapottá válik.

Így alakul ki az inzulinrezisztencia

A magas inzulintermelés tartós vészprogramja először sok évig jól ment, noha az izomsejteket az „inzulin-ügynökök” állandó ostroma annyira idegesítette, hogy a cukorajtóikat mind jobban eltorlaszolták és elrekesztették. A vérben állandóan glükóztúlkínálat uralkodott, mely senkinek sem kellet, senkinek nem volt rá szüksége, mivel kényelmesen üldögéltünk a pamlagon. A túlkínálat ellenére folyamatosan még több glükóz érkezett, és a hatalmas inzulincsapatok rendíthetetlenül azzal foglalkoztak, hogy a glükózt valahogy eltávolítsák a vérből.

A zsírsejtek növekedtek, az izomzatban és a májban mindenhol nagy glükózraktárak képződtek. A mérlegünk mutatója lassan és folyamatosan felfelé vándorolt. Zsírpárnácskáink egyre nagyobbak lettek, és egyre több szabad zsírsavat termeltek, melyek a sok „inzulin-ügynökkel” együtt addig torpedózták az izomsejteket, míg egy napon már nem reagáltak az inzulinra. Ezt az orvosi szaknyelvben inzulinrezisztenciának hívják.   szint gyorsan megemelkedik – és hamar le is esik.

Kezdetét veszi a káosz

Az inzulinrezisztencia igen jelentős kárt okoz az izomsejteknek: túl kevés glükóz kerül a sejt belsejébe. És akkor is csak rosszul jut el oda, ha a sejteknek elfogy a glükózkészletük, és sürgősen pótlásra van szükségük. A glükóztúlkínálat közepette a sejteknek tehát éhezniük kellene, és alig tudnánk mozogni.

Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, a test kifejlesztett egy trükköt: áttöri az izomsejtek inzulinrezisztenciáját egy energiaprogrammal úgy, hogy egyszerűen úgy tesz, mintha sokáig és kitartóan mozognánk. A glükóz helyett ekkor a nagyon koncentrált táplálékenergiát, a zsírt égeti el az izomsejtek erőműveiben, hogy mozgási és sejtenergiát állítson elő. Ez azonban végzetes hatással van az egészségünkre és az alakunkra, ha továbbra is zsírban gazdag ételeket eszünk és nem mozgunk: úgy meghízunk, mint a karácsonyi liba. Az anyagcserénk egyre inkább félresiklik, és az érelmeszesedés, a szívinfarktus vagy a szélütés kockázata tovább nő.

Ráadásul még mindig nincs vége:

Ezzel egyidejűleg a bétasejtek azt a jelentést kapják, hogy még több inzulint kell termelniük, mire a termelési kapacitásukat messze a terhelhetőség határán túlra fokozzák. Hatalmas munkát végeznek, hogy fáradhatatlanul óriási mennyiségű inzulint termeljenek. Inzulinfelesleg (hiperinzulinémia) alakul ki. Az „inzulin-ügynököknek” összesített erőikkel végül sikerül újra megnyitni a sejtek cukorajtóit, és glükózt csempészni a sejtekbe, hogy azok ismét glükózt égessenek el.

A béta-sejtek tönkremennek a túlzott igénybevételtől

Ha a béta-sejteknek évekig csúcsteljesítményt kell nyújtaniuk, az nem múlik el nyomtalanul. Néhány sejtnek sikerül ugyan egész életen át inzulint termelni, azonban egyre több sejt fárad el, nem képesek már inzulint előállítani, vagy már nem képesek a csúcsteljesítményre. Az történik, aminek történnie kell: a béta-sejtek egy napon már nem tudnak kellőképpen reagálni a vércukorszint emelkedésére. Mivel ekkor túl kevés inzulin van jelen, a glükóz kihasználatlanul kering a vérben, sem a sejtekbe nem tud bekerülni, sem elraktározni nem tudjuk. Igaz, egy részét kiválasztja a vese.

Mivel azonban a vese küszöbértéke a 180 mg/dl-rel elég magas, a glükóz nagy arányban a vérben marad, mindenhol akadálytalanul lerakódhat, és károkat okozhat. Az orvosok úgy mondják, hogy „kialakult a 2-es típusú diabétesz”. A laikus azt mondja: „Cukorbeteg vagyok.”

Gyakran kérdezik

Mi a különbség az 1-es és a 2-es típusú diabétesz között?

Az 1-es típusú diabétesz inzulinhiány miatt alakul ki, mert a hasnyálmirigy béta-sejtjeit tönkreteszik a test saját antitestjei. Ezért autoimmun betegségről is beszélünk.

A 2-es típusú diabétesz a következő tényezők szerencsétlen egybeesése révén alakul ki: genetikai hajlam, helytelen táplálkozás és mozgáshiány. Az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinémia állomásain keresztül jön létre a 2-es típusú diabétesz.

Nőknél időnként a terhesség alatt alakul ki a diabétesz (gesztációs diabétesz). Általában szülés után újra normalizálódnak a vércukorértékek, ám megmarad a nagy kockázat, hogy időskorban 2-es típusú diabéteszt kapnak.

Mit értenek HbA1C-érték alatt?

Az emberi testben a vörösvértestecskék a hemoglobin nevű vérfestékükkel az oxigénszállításért felelősek. A hemoglobin azonban egy bizonyos arányban glükózzal is összekapcsolódik, és ilyenkor hemoglobin A1C-nek, röviden HbA1C-nek hívják. Ha tehát megemelkedik a vércukorszint, megemelkedik annak a hemoglobinnak az aránya is, mely glükózt kötött magához.

Ez a megemelkedett HbA1C-értékből látható. Mivel a vörösvértestecskék kereken 120 napig keringenek a testben, mielőtt újak pótolják, a HbA1C-érték megbízhatóan megmutatja, hogy milyen magas volt a glükózkoncentráció a vérben az elmúlt három hónapban. A „vércukormemória” csalhatatlan! A legújabb ismeretek szerint a HbA1C-értéknek 7 alatt kellene lennie, a legjobb, ha 6,5% körül van.

Mi köze van az inzulinrezisztenciának a zsíranyagcseréhez?

A zsírszövet zsírsavakat, illetve a leptin és rezisztin nevű hormonokat termeli. Az inzulinrezisztencia nem csak az izomsejteknél jelentkezik, hanem a zsírsejteknél is, ami által fokozódik a lipolízis (zsírbontás), tehát a vérzsírok (trigliceridek) hasítása glicerinre és szabad zsírsavakra. Túlságosan sok szabad zsírsav kerül emiatt a vérbe, és arra serkentik a májat, hogy glükózt szabadítson fel. Egyúttal megemelkedik a „rossz” LDL-koleszterin- és a trigliceridszint. Ezt diszlipoproteinémiának hívják, és az érelmeszesedés jelentős rizikófaktora.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.