Az igazság a nagyipar által ránk erőltetett ételekről
Hogyan lett a táplálékból ipari termék?
Körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt, a Közel-Kelet fennsíkjain kezdődött. A tűz és a kenyér volt az a két alkotóelem, amely végérvényesen eltávolította az embert a természet által felkínált, gyűjtögetéssel megszerezhető tápláléktól. Az élelem mesterségesen előállított termékké vált abban a pillanatban, amikor a természetben talált táplálékot feldolgoztuk és sütéssel vagy főzéssel átalakítottuk.
A kezdetek kezdetén
Ez a lépés jelentette az átmenetet a vadászó-gyűjtögető és a termelő gazdálkodás között.
A világ sok részén a kenyér a civilizáció jelképe. De ha arra az életformára gondolunk, amely évezredekkel korábban, a civilizáció kialakulása előtt volt jellemző, és megértjük, hogy a mezőgazdaság és az állattenyésztés milyen alapokat rengető, forradalmi változásokat hozott magával, akkor az is világossá válik, hogy sem a „bio”, sem az „érintetlen” jelzőnek nincs létjogosultsága mai világunkban.
A táplálék progresszív ütemű iparosodását a kutatók három korszakra osztották fel:
- agrárgazdálkodás előtti korszak, amely 3 millió éve kezdődött, és tartott 10 ezer évvel ezelőttig;
- agrárgazdálkodási korszak, amely az előbbi periódus végétől a XVII. századig tartott;
- iparosodás korszaka, amely napjainkig tart.
Az agrárgazdálkodás előtti korszak
Ebben a periódusban kezd el az ember közösségben táplálkozni, és az evés-ivás egyre inkább a társas kapcsolatok részévé válik. Eleinte csak a lángba tartják a húsokat, hogy megpirítsák, majd a „konyhai” eszközök előállításával a főzés és a párolás is elterjed.
- Köhögés és köpettel járó köhögés okai
- Rekedtség okai
- A járás zavara: sántítás és ataxia
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az agrárgazdálkodás korszaka
Ezt a periódust az állati és növényi eredetű élelmiszerek „meg-szelídítése” fémjelzi. A demográfiai növekedéssel veszi kezdetét az élelmiszer-termelés.
Iparosodás korszaka
Lassacskán új szereplők is megjelennek az élelmiszergyártás színpadán, hiszen valakinek a műtrágyát, a kártevőirtókat, a tartósítószereket és az élelmiszerek csomagolásához szükséges anyagokat is elő kell állítania.
A XIX. században már nem az a cél, hogy jóllakassák az embereket, hanem az, hogy reklámok segítségével minél nagyobb mértékű eladást generáljanak.
Napjainkban az élelmiszeripar szerepe és értékesítése
Ez a fajta iparszerű termelés és kereskedelem természetesen csak ott alakulhatott ki, ahol volt erre fizetőképes kereslet. Mindezek mellett e rendszeren kívül élők között még ma is emberek milliói szenvednek az éhségtől. Sőt rendszerint a megélhetésüket biztosító földjeiket használják élelmiszer-termelésre, s az eredményt távoli vidékeken értékesítik.
Egy megfizethetőbb Rendszer” , de az egészségre annál inkább ártalmas
Az étkezési szokások alapvetően átalakultak ott, ahol ezt meg tudták fizetni. Minden arra ösztönöz, hogy iparilag előállított, „nyugatiasodon” élelmiszereket együnk, amelyek az egészségre is ártalmasak.
Ebből a szemszögből nézve minden gyártó ugyanazon a piacon versenyez és olyan stratégiák kidolgozásán fáradozik, amelyekkel kis befektetéssel és nagy profittal tud élelmiszert előállítani.. A fogyasztóvédelmi szervezeteknek nagyon ügyesen kell lavírozniuk a fogyasztói igények és az élelmiszeripar érdekei közt, hiszen ne felejtsük el, hogy ez utóbbiak emberek millióinak adnak munkát.
Mindazonáltal tény, hogy ily módon egyre több mérgező ételt eszünk, amelynek hatására egyre több betegséggel küszködünk és egyre több gyógyszert írnak fel orvosaink.
Van-e kiút , az ipari „ételmérgezésből”?
Rossz táplálkozás, betegségek, gyógyszerek. Ez a spirál az egyén számára romboló, de az ipar számára igen jövedelmező.
A mai élelmiszeriparnak van egy jellemzője, amely a globális gazdaság logikájából fakad. Valószínűleg nem gondolunk arra, amikor egy szupermarketben nem helyben előállított élelmiszert veszünk, hogy a termék árában benne van a szállítás valamennyi költsége is. Az áruszállításnak köszönhetően hozzászoktunk, hogy bármelyik gyümölcs vagy zöldség elérhető számunkra az év minden hónapjában. Az idényjelleg kiszorulása táplálkozásunkból együtt jár azzal, hogy elfogadjuk a magasabb árakat és a táplálékelosztásnak ezt a bonyolult, költséges és környezetszennyező módját.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.