Ezt végképp nem gondoltad volna! – Egy kicsit te is hüllő vagy!
Minden betegségünknek a génállományunk és a minket körülvevő világ közt feszülő konfliktus az alapja. Az evolúciós diszkordanciának nevezett jelenség akkor figyelhető meg, amikor az élőlények a környezetük változásának gyorsaságát nem tudják megfelelő ütemben követni, és a DNS-ben nem mennek végbe az alkalmazkodáshoz szükséges változások.
A környezethez való alkalmazkodás folyamata
Ennek következményeként az alkalmazkodóképességgel épp ellentétes előjelű folyamat veszi kezdetét, ami a betegségekre való fokozott hajlamban nyilvánul meg. A modern élet kihívásaival csak akkor képes megküzdeni a szervezetünk, ha a DNS-adaptációban aktívan segítjük, legalábbis reményeink szerint.
Minden élőlény egészségi állapotát meghatározza, milyen rugalmasan tud alkalmazkodni külső környezetéhez. Az emberi szervezet környezeti hatásokra adott reakciója elsősorban attól függ, hogyan fogja fel érzékszerveivel a világból érkező jeleket. Ezeket a jeleket különböző agyi struktúrák értelmezik és dolgozzák fel, majd a hipotalamusz hormonjai végzik el a „fordítási feladatot”. Mindezek után az alkalmazkodási folyamatban két nagyon fontos mirigy, a hipofízis és a mellékvese aktiválódik.
A táplálkozás összeköt a külvilággal
Van azonban egy másik interakciós csatorna is szervezetünk és a külvilág között, ez pedig a táplálkozás. Ahogy már szó volt róla, táplálékaink olyan, külső környezetünkből jövő információkat hordoznak, amelyek képesek módosítani a génkifejeződést, vagyis az anyagcsere és az immunrendszer működését.
- DNS-állományunk titkai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Fontos rögzítenünk, hogy az egészség leírására az „állapot” szó a legkevésbé sem alkalmas, hiszen nem statikus jelenségről van szó. Sokkal inkább folyamatnak kellene neveznünk, amelyben a szervezet megállás nélküli alkalmazkodásra kényszerül, több-kevesebb sikerrel. Ha ez az alkalmazkodás kudarcot vall, megbetegszünk.
Hogy mi közünk a hüllőkhöz?
De álljunk meg egy pillanatra, és nézzük meg, min alapszik ez a külvilággal folytatott interakció, és hogyan vagyunk képesek a „párbeszédet” módosítani! Újra le kell szögeznünk, hogy viselkedéses válaszainkat ősi mechanizmusok irányítják, amelyek évmilliókkal ezelőtt alakultak ki. Néhány reakciónk olyan régen ivódott belénk, hogy ennek megértéséhez egyenesen a hüllőkig kell visszanyúlnunk az evolúcióban.
A félelem például bizonytalan vagy kiszolgáltatott helyzetben aktiválódik, és menekülésre, harcra, meghátrálásra szólít fel, de olykor meg is bénít minket. Ez utóbbi viselkedést például a hüllőktől „örököltük”, amelyek halottnak tettetik magukat, és bár ez nem tudatos viselkedés náluk, gyakran épp így tudnak kisiklani egy ragadozó látóteréből és kerülik el a fenyegetést.
Ami felett nincs kontrollunk…
Ha biztonságban érezzük magunkat, ha bízunk magunkban és a környezetünkben, a félelemmel ellentétes érzelem kerekedik felül. A bizalom másokban és magunkban az anya-gyerek kötődésben is nagy szerepet játszó neurohormon, az oxitocin felszabadulásakor önt el minket. Amikor azt gondoljuk magunkról, hogy racionális és tudatos döntéseket hozunk – ahogy a példák is mutatják -, olyan ősi hormonok és agyi hurkok aktiválódnak bennünk, amelyek fölött csak részleges kontrollal rendelkezünk. 
Mindent összevetve be kell lássuk: nem vagyunk teljességgel szabadok! Bár nem vagyunk tudatában, tetteink, érzéseink, belső működésünk jelentős része olyan biológiailag meghatározott folyamatoktól függ, amelyeket nem tudunk kontrollálni. Anyagcserénk és viselkedésünk egy rég letűnt világhoz való lassú és hosszú alkalmazkodás megnyilvánulása.
Kapcsolódó cikkek
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.