Kórházi ápolást követő otthoni teendők
Minden súlyos vagy kevésbé súlyos sérült a sérülés helyén történő laikus vagy orvosi segélynyújtás után a traumát szakszerűen ellátni képes egészségügyi intézetbe kerül. Ezeken az ellátó helyeken pontos, korrekt diagnózis után a páciens az első, végleges ellátást megkapja. Ha ez járóbeteg rendelés keretében történik, akkor azonnal, ha kórházi kezelést igényel az eset, bizonyos idő után – esetleg rehabilitációs osztályos elhelyezést követően – otthonába bocsátjuk.
Hogyan kezelhetjük sebeinket?
A kezelés körüli időszakban a páciens teljes körű felvilágosítást kap, megtanítjuk mindazokra a tornagyakorlatokra, amelyeket aztán a későbbiek során otthonában vagy rehabilitációs járóbeteg-rendelésen fog folytatni. A páciens elbocsátásakor olyan iratot kap, melyen a sérülés mibenléte, az alkalmazott terápia mellett részletes javaslatot adunk részben a páciens, részben a háziorvos felé a további teendőket illetően.
Milyen szövődményei lehetnek a nem helyesen kezelt sebeknek?
Ezen javaslatok közül kiemelendő a lehetséges tromboembóliás szövődmények problémakörét. Minden sérülés, különösen medence- és alsóvégtagtáji sérülés esetén ma már kötelező a kis molekulasúlyú heparinnal történő tromboembóliás prevenció.
Ezt a prevenciót a sérülés megállapítása után, annak gyógyítása során a kórházi vagy járóbeteg-ellátó hely megkezdi. Ennek folytatása értelemszerűen az elbocsátást követően szükséges. Jelenlegi álláspontunk szerint a kis molekulasúlyú heparin alkalmazása a végtag teljes értékű igénybevételéig szükséges.
Mit tehetünk a megfelelő kezelés érdekében?
A megelőzésre azért van szükség, mert nagy statisztikai adatokból kimutatható, hogy medence- és megbúvó alsóvégtagi sérülés következményes immobilizációja után mintegy 40%-ban latens módon, de mintegy 5-8%-ban jól felismerhető módon tromboembóliás komplikáció léphet fel, mely az esetek kis részében ugyan, de fatális (végzetes) kimenetelű is lehet.
Ezen szövődmény megelőzése a gyógyszeres prevenció mellett, a végtag mozgását megengedő gyógyítás útján is elérhető. Az operatív töréskezelés a konzervatív kezelés gipszkötéses lehetőségét nagyrészt felváltja és ez a gyakorlat is elősegíti ezen szövődmények számának csökkenését.
Mikor kell alkalmazni a gipszet?
A fentiek figyelembevétele mellett számos esetben mégis gipsz felhelyezésére szorulunk. A felhelyezett felhasított gipsz első 24 órájában mindenképpen szükséges a kötés ellenőrzése mellett a végtag keringési viszonyainak az ellenőrzése. Minden körkörös kötés, így a gipsz is szorossá válhat. A szoros kötés/gipsz vénás keringési zavart okozva oly mértékű problémát is jelenthet, hogy a pangás miatt elhalás (nekrózis) következhet be. Emiatt tehát minden körkörös kötés, melyben a páciensnek panasza van, azonnali felhasítást igényel.
Hogyan kezelhetik helyesen a beteget?
Egy-egy operatív vagy konzervatív kezelés kapcsán, testtájaktól függően szoktuk a pácienst röntgenkontrollra, funkcióellenőrzésre visszakérni, s ezen vizsgálatok alkalmával tudjunk javasolni (pl. alsóvégtag tekintetében) a végtag további nagyobb súllyal történő terhelését.
A kezelő osztálynak a teljes gyógyulásig kell a pácienseket figyelemmel kísérni. Maradó implantátumok, mint például a nagyízületi protézisek esetén, még teljes jólét ellenére is évente egy alkalommal indokolt röntgenvizsgálattal és funkcionális vizsgálattal kontrollálni a sérültet, hiszen például a nagyízületi protézisek kilazulhatnak, és ezt fel kell ismerni.
Összetett feladat a gyógyulás
A fentiek alapján egyértelmű, hogy a sérült gyógyítása összetett feladat. A szakellátó hely teljes értékű gyógyulásnak csak a feltételét teremtheti meg, ennek elérése a páciens együttműködésén, a gyógytornászi és a háziorvosi ellenőrzések sokaságán múlik. Mindezek megléte mellett is előállhatnak olyan helyzetek, amikor a tervezett gyógyulási folyamat időzavart szenved.
Ennek különféle klinikai tünetei lehetnek, amelyek észlelése esetén ajánlatos a pácienst késedelem nélkül visszaküldeni az ellátóhelyre, hogy az esetleg bekövetkezett szövődményt kellő időben felismerve, azt megfelelően korrigálni tudják.
Mit kell tudni a műtétes töréskezelésekről?
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.