• betegség
• fejfájás
• láz

Fejfájás lázas betegségekben

Az akut lázas betegségek általában fejfájással kezdődnek. Lázban szintén az intracranialis erek distentiója okozza a fejfájást, bizonyos infekciókban azonban a meninxek izgalma és gyulladása és az ezzel kapcsolatos agynyomás-fokozódás is szerepel.

A fejfájások felismerése és helyes értékelése az okozó lázas betegség diagnózisa alapján lehetséges. Bár – különösen kezdeti tünetként – minden lázas betegség járhat fejfájással, ez leggyakrabban a következő megbetegedések kezdeti tünete: typhus abdominalis, typhus exanthematicus, paratyphus, pneumonia, influenza, morbilli, scarlatina, sepsis. Fejfájással jár a malaria rohama is. A közönséges nátha fejfájása nem a lázzal függ össze.

Hurutos tünetek kapcsán megjelenő fejfájáshűléses vagy influenzás megbetegedésre utal, de ilyenkor mindig gondolnunk kell az ugyancsak hurutos tünetekkel kezdődő exanthemás betegségek lehetőségére, és – ha a fejfájás nagyon erős – meningitis lehetőségére is. Hidegrázás és fejfájás a pneumoniával járó, néha meningismusig fokozódó állapot jele, különösen ha herpes labiális is jelentkezik.

A typusos fejfájás jellemzői

A typhusos fejfájást a lépcsőzetesen emelkedő láz és a typhusra jellemző egyéb tünetek sora kíséri. Typhus abdominalisban néha olyan mértékű a fejfájás, hogy dominál a betegség tünetei között. Ilyenkor az agy ödémája, hyperaemiája meningitisre emlékeztető fejfájást okoz, és meninxizgalom, sőt meninxes gyulladás is keletkezhet. Ez utóbbi esetben typhusos meningitisről van szó. Mindezen betegségek felismerését és elkülönítését a lázas állapotok tárgyalásakor beszéljük meg.

A meningitis

Az igen erős fejfájás, mely legtöbbször lázzal és tarkómerevséggel jár, az agyhártya gyulladására jellemző. E meningitises fejfájás a meningitis első tünete, és e betegségben sohasem hiányzik, enyhe formájában azonban egyetlen tünet lehet. A meningitis kiterjedése és súlyossága szerint változik a fejfájás jellege is. Legtöbbször a fej hátulsó részén, a tarkótájon kezdődik, máskor inkább a homloktájon és a fejtető elülső részén erős.

Súlyos fájdalom

A betegek arckifejezése tükrözi a súlyos szenvedést és kifejezi a fájdalom nagyságát. A betegek kezükkel arcukhoz, fejükhöz kapnak, nem találják a helyüket, igyekeznek a párnán megváltoztatni fejük helyzetét, máskor mozdulatlan nyugalomba merevednek, mert a legkisebb megmozdulás is nagymértékben fokozza fejfájásukat.

A súlyos fájdalom a betegek egy részét jajgatásra, nyögésre kényszeríti, a fájdalom hirtelen fokozódásai, különösen gyermeken, felkiabálást, felsikoltást váltanak ki. A fej, de az egész test érintése, egy-egy mozdulat, de fény és hanginger is nagymértékben fokozza a fájdalmat.

Jellemző a meningitis fájdalmára a tarkómerevség. Az akut meningitis a tarkófájáson kívül végtag és ízületi fájdalommal kezdődik, hidegrázással, magas lázzal és hányással jár. A torok belövellt. A fejfájás egyre fokozódik, a betegség tetőfokán a beteg mozdulatlanul fekszik, tuberculosisos meningitisben pl. abban a jellemző oldalfekvésben, felhúzott térddel, melyet helytelen etimológiával „vadászkutyatartás”-nak szoktak nevezni. A jellemző tünetek kimutathatók.

Amikor a kórkép már kialakult, diagnózisa nem nehéz

A fejfájás, hányás, tarkómerevség, Kernig-tünet, láz nagymértékben meningitis irányába tereli a gyanúnkat, a diagnózist azonban a liquor cerebrospinalis viszonyainak vizsgálata biztosítja. A lumbálpunkció és a liquorvizsgálat alapján dönthető el az is, hogy milyen eredetű meningitisről van szó.

A kórkép felismerése csupán kezdeti stádiumban nehéz, elsősorban azért, mert – mint említettük – számos fertőző betegség jár bizonyos meningeális tünetekkel, amelyeket az agyhártya izgalma okoz. A meninxek izgalma és gyulladása között éles határt természetesen nem lehet vonni, a fertőző betegségek kísérő jelenségeként mutatkozó meningeális tünetek (fejfájás, tarkómerevség) esetében azonban mégis meningismusról szoktunk beszélni. A liquor meningismusban általában normális, nyomása sem lényegesen nagyobb, tudnunk kell azonban, hogy typhus abdominalis, lobáris pneumonia, sepsis, scarlatina valódi serosus, sőt gennyes meningitist is okozhat.

A meningeális tünetekkel járó fejfájás

Meningeális tünetekkel járó fejfájás az orrmelléküregek vagy a fül akut gyulladásainak, gennyedéseinek tünete, és az otogén vagy rhinogen meningitis megjelenési formája lehet. Meningeális fejfájásban tehát célszerű a fülészeti és gégészeti vizsgálat elvégeztetése. Az ilyen szomszédos szervek és szövetek gyulladásaiból származó, ún. sympathiás meningitis legtöbbször serosus.

A nyakizomzat fájdalma folytán myositis, myalgia, torticollis, esetleg trichinosis alkalmával keletkező fájdalmakat nem szabad tarkó merevséggel összetévesztenünk és meningitis jelének tartanunk. Ezekben az esetekben a nyak minden irányú mozgása gátolt, szemben a meningitis tarkómerevségével, amely a fejoldalra fordítását vagy hajlítását nem akadályozza meg.

Meningitis tüneteivel járhat agytályog, sinusthrombosis, extradurális tályog és meningeális vérzés. E lehetőséget az ismert eredetű meningitisektől csak a liquorielet alapján lehet elkülöníteni, éppúgy, mint a traumához csatlakozó aseptikus meningitiseket is.

A különböző etiológiájú meningitisek elkülönítésével részben a liquor elkülönítő diagnózisának tárgyalásakor, részben a lázas betegségek elkülönítésének megbeszélésekor foglalkozunk. Itt csupán azt említjük meg, hogy a basilaris meningitis okozta fejfájás általában nagyobb fokú, mint a vertex meningeális fájdalma. Úgy látszik, hogy a kérgi agyburok kevésbé érzékeny, mint az agyalapi. Emellett szól az a tapasztalat is, hogy a basaüs meningeális vérzés hirtelen igen nagy fájdalmat okoz, míg a vertex subduralis haematomája csupán enyhe, tompa fájdalmat.

Meningitis krónikus fejfájás oka is lehet, mely a betegség lezajlása, helyesetben az akut tünetek lezajlása után keletkezett összenövések, esetleg hydrocephalus következtében igen soká tarthat. Igen erős, hirtelen keletkező, főleg tarkótáji fájdalmat okoz az agyalapon elhelyezkedő aneurysma megrepedése. Az ilyen aneurysma rendszerint világrahozott. A diagnózis a véres vagy xanthochromiás liquor alapján állítható fel.

Az encephalitis

Az encephalitis okozta fejfájás felismerésében nem segít bennünket olyan határozott tünet, mint meningitisben a tarkómerevség vagy a Kernigtünet. Nem ad határozott leletet a liquor vizsgálata sem. Az aluszékonyság, melynek alapján encephalitis lethargicáról beszélünk, korántsem állandó tünet és nem is specifikus jel: agytumor vagy sclerosis polyinsularis eseteiben is előfordul. Még leginkább akkor gondolunk fejfájás okaként encephalitis lehetőségére, ha hőemelkedés vagy láz kíséretében góctünetek jelennek meg, az agyidegek bántalmának jelei, amelyek váltakoznak, mutatkoznak és visszafejlődnek, tehát átmenetiek. Ilyenek elsősorban a szemizombénulások.

Az encephalitis tünetei

A fejfájás nem jellemző. Enyhe, tompa, kábult fejfájástól a meningitis jajgatásra vagy nyögésre késztető súlyos fejfájásáig sokféle formában jelenhet meg. Fülzúgás, szédülés, hányás, étvágytalanság, gyengeség, rossz közérzet kíséri. Hurutos tünetek, akutan kezdődő magas láz vagy lappangó subfebrilitas, fejfájás, aluszékonyság, soporosus állapot, góctünetek megjelenése, végül kóma jellemzi ezt a betegséget.

Gyakran fordul elő, hogy csupán hosszú betegség után, az idegrendszeri tünetek megjelenése oldja meg a diagnózist, és addig az „ideges” panaszokkal együtt járó fejfájást és subfebrilitast néha hajlandók vagyunk neurasthenia következményének bélyegezni. Az az orvos, aki csak akkor hajlandó a neurasthenia diagnózisát elfogadni, ha minden más kizárható, és aki általában elhiszi a beteg panaszainak súlyosságát – tehát a jó orvos -, gondolni fog encephalitis lehetőségére.

Nem szabad, hogy a beteg neurastheniája megtévesszen bennünket. A neurasthenia nem „véd” az encephalitisszel szemben, ennél fogva neurasthenias embernek is lehet encephalitise.

Influenzával járó fejfájás

A különböző encephalitis járványok alkalmával a legkülönbözőbb atípusos formákkal találkozunk. Ilyenek lehetnek a sporadikus esetek is. Az influenzás encephalitis néha a fejfájáson kívül alig okoz tünetet, de maga az influenza is fejfájással jár, még akkor is, ha a fejfájást nem melléküreg-gyulladás okozza. Ha a kórképben hosszabb ideig igen erős fejfájás dominál, encephalitisre kell gondolnunk akkor is, ha a liquor lelete negatív, és akkor is, ha durva vizsgálattal nem találunk idegrendszeri eltérést. Ideggyógyász szakorvos vizsgálata ilyen esetekben minimális, de értékelhető eltéréseket néha talál.

Tartós alvászavar az influenza után, máskor feltűnő aluszékonyság, a személyiség változása (nyugtalanság, ingerlékenység, vagy ellenkezőleg: indolencia), feltűnő gyengeség utólag kelti encephalitis gyanúját, melyet polyuria, hőszabályozási zavar, elhízás vagy lesoványodás, parkinsonismus kifejlődése igazol. A bejelentett epidemias encephalitisesetek száma nálunk kicsi, a gyakorlatban azonban az encephalitisre gyanús esetek nem ritkák.

Ezek biztos diagnózisa természetesen mikrobiológiai eljárások nélkül nem lehetséges. Az esetek nagy részét meningitis vagy poliomyelitis diagnózissal jelentették be. Az encephalitisek etiológiája sokféle. Ebből a szempontból előzetes betegségnek (influenza, vírusfertőzés, kullancscsípés, parotitis) mindig nagy jelentősége van a diagnózisban. A különböző encephalitistípusokat a lázas betegségek megbeszélése során ismertetjük.

Encephalitis és meningitis elkülönítése

Encephalitis és meningitis elkülönítése néha lehetetlen. Meningeális tünetek megjelenésekor meningitist mindig diagnosztizálnunk kell, fajtáját a liquor vizsgálata dönti el. A serosus vírusmeningitis legtöbbször encephalitises jelekkel is jár. Az encephalitis ezekben az esetekben háttérbe szorul és külön kezelést amúgy sem igényel. A meningitis tuberculosa aluszékonyságot okozhat, és előfordul, hogy az idegrendszeri tünetek, bénulások változnak. Ebben az esetben is a liquorvizsgálat a döntő.

Encephalitis fejfájását és egyéb tüneteit utánozhatja a subarachnoidealis vérzés, amely azonban a liquort véressé teszi, és nem jár – legalábbis kezdetben – lázzal. Erre a kórképre általában ritkán gondolunk, pedig idősebb korban, arteriosclerosis-ban nem ritkaság. Általában eszméletvesztéssel jár, gyakran azonban az eszmélet zavara nélkül fordul elő, és a vérzést csupán a hirtelen keletkező, nyilalló homloktáji vagy tarkótáji fejfájás jelzi.

Ugyancsak központi idegrendszeri eredetű a fejfájás mindazon kórképekben, amelyek a subarachnoidealis vérzés elkülönítésében is szóba jönnek, így idősebb korban, haemorrhagiás diathesisben, alkoholos vagy egyéb cirrhosisban előforduló pachymeningitis (helyesebben pachymeningitis haemorrhagica interna), mely azonban legtöbbször góctüneteket is okoz, így pl. hemiparesist. Somnolentiával jár, pszichés tünetekkel, emlékezetzavarral.

A szemtünetek és a fejfájás alapján botulismust is tarthatunk encephalitisnek, pszichés zavarok azonban nincsenek, láz nem mutatkozik, ezzel szemben gastrointestinalis tünetek dominálnak és az anamnézisbizonyító.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.