• has
• hasmenés

Hasmenés a felszívódás zavara következtében

A felszívódás bármilyen eredetű zavara emésztetlen táplálékot tartalmazó pépes vagy folyékony, gyakran zsíros hasmenéses széklet ürülését okozza. El szokták különíteni a malabsorptiótól a maldigestiót Az elsőben normálisan emésztett anyagok lebontási termékei a bélfal megbetegedése folytán nem szívódnak fel, a másodikban az emésztés zavara vagy emésztőfermentumok hiánya miatt a tápanyagok lebontatlanul haladnak át a bélen. Mindkét esetben zsíros széklet keletkezik. Maldigestióról a következő esetekben lehet szó:

Krónikus pancreatitisben, ha a betegség súlyos, a pancreas kivezetőcsövének elzáródásakor a pancreas tumorában, poncreatectomia után a bélbe nem kerül pancreasnedv. Ez következik be a pancreas fibrocystikus degenerációjában is. Ilyenkor a székletben neutrális zsír van és egyéb emésztési zavarok következtében a széklet feltűnően nagy mennyiségű. Jellemző ilyenkor a székletben a vajszerű zsír is, mely a széklettel keveredik vagy azt borítja. Mikroszkópos vizsgálatkor a kongóvörössel vagy Szudánnal festett készítményben számtalan kerek piros zsírcsepp látható és a székletben meghatározott zsír mennyisége nagymértékben megnőtt.

Epe eredetű maladigestio

Epe eredetű maldigestio akkor következik be, ha a béltraktusba nem kerül elegendő epe. Az ilyenkor keletkező hasmenésre acholia vagy hypocholia jellemző, a széklet zsírfényű, mikroszkópos vizsgálatkor nem neutrális zsírt találunk, hanem nagy mennyiségű zsírsavat. Ebben az esetben ugyanis a pancreas emésztőnedvei hozzájutnak a béltartalomhoz és a fel nem szívódott zsírból zsírsavak és szappanok keletkeznek. Az epe azonban a zsír felszívódásához is szükséges, ezért a székletben neutrális zsír is van. Az epe hiányában keletkező acholiás hasmenésre elzáródásos sárgaságban kerül sor vagy súlyos parenchymas sárgaságban, melyben epetermelés alig van.

Ezekben az esetekben -minthogy a széklet zsíros – steatorrhoeát beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a napi 100- 150 g zsírt fogyasztó egyén székletében 24 óra alatt 10 g-nál több zsír van (ép körülmények közt a széklet zsírtartalma kb.5g/24 óra).

A prothrombinhiány

A K-vitamin felszívódásának zavara prothrombinhiányt okoz, mely azonban parenterális K-vitaminnal javítható. Az orális cukorterhelési görbe lapos, ugyanakkor amikor az intravénás terhelés normális eredményt ad. B12 és folsav is rosszul szívódik fel, aminek következménye macrocytás anaemia, a vas felszívódásának zavara hyposideraemiát és microcytás anaemiát okoz. Az anaemia jellege attól függ, hogy melyik zavar van előtérben.

A B-vitaminok felszívódásának zavara polyneuritist, általános gyengeséget, érzészavart, pellagraszerű tüneteket és hasmenést, glossitist okoz. A folyadék felszívódásának zavara nycturiát okoz. A laboratóriumi vizsgálatok közül a Dxilóz felszívódása kóros, a vizeletben xilóz adása után kevés xilózt találunk. Izotóppal jelzett triolein orális adagolás után nem kerül a vérbe vagy a vizeletbe és a Schillingpróba is pozitív.

A malabsorptio

A malabsorptio okának kiderítésében a béltraktus gondos radiológiai vizsgálata, a vékonybél biopsziás vizsgálata játszik fontos szerepet. A típusos malabsorptióra utaló röntgenkép az ún. moulage-jel: a bélkacsokban nyálkahártyaredőzet nem látható, a vékonybelek kontúrja viaszszerű, a tágult bélkacsokban hópehelyszerű kontrasztanyag maradékok láthatók. Ez a sprue szindróma röntgenképe. Vékonybél biopsziával a bolyhok lelapulása, eltűnése állapítható meg.

A malabsorptiós szindróma számos organikus és funkcionális megbetegedés következménye lehet. Fontosabbak a következők: A gyomorrezekció utáni állapot. Vékonybélrezekció utáni állapot. A bélben készített vagy spontán, pl. Crohn-betegségben kialakult anastomosisok, fistulák, antibiotikus kezelés, radiatiós ártalom (röntgenbesugárzás, rádium alkalmazása utáni állapot), vak bélkacs szindróma. Mindezek anamnesztikusan vagy röntgenvizsgálat alapján ismerhetők fel. A vékonybélpasszázs meggyorsulása, melynek következtében nincs idő a felszívódásra. Hyperthyreosis vagy enteritisek.

A vékonybél megbetegedései

A vékonybél megbetegedései: enteritis regionalis, a bél tuberculosisa vagy egyéb bakteriális eredetű gyulladása, mesenterialis ischaemiát okozó megbetegedések, gastrocolikus fistula, a bél tumora, diverticulosisa, pneumatosis cystoides intestini. E betegségek mindegyike radiológiai vizsgálattal ismerhető fel. Általános betegségek megnyilvánulásai a bélben : amyloidosis, sclerodermia, sarcoidosis, diabeteses enteropathia, Whipple-betegség, mesenterialis mirigytuberculosis, disseminált histoplasmosis .

Ha a felsorolt organikus betegségek a malabsorptio tüneteit nem magyarázzák, sprueszindrómáról szoktunk beszélni. Ezen általábana felszívódás egyéb zavaraival párosuló steatorrhoeát szoktak érteni, tehát nagy általánosságban malabsorptiós szindrómát. A szekunder sprueval szemben, melyet a fenti betegségek hoznak létre, primer vagy idiopathiás sprueról, trópusi sprueről szoktunk beszélni. Az előbbiről, melyet gyermekkorban coeliakiának nevezünk, tudjuk, hogy glutenenteropathia.

Trópusi sprue tünetei

A trópusi sprue akutan kezdődő, legtöbbször valamilyen infekcióhoz csatlakozó trópusi betegség, melyben a sprueszindróma vitaminhiánytünetekkel társul. A nálunk előforduló („nem trópusi”, „einheimische”) sprue a gyermekek Herterféle betegségével azonos kórkép, melyet a bélnyálkahártya glutenérzékenysége okoz, felnőttkori coeliakia .

A gluten gliadinfrakciójának peptidjei a bélnyálkahártya peptidáz fermentumának hiányában, valószínűbb módon azonban immunológiai úton károsítják a bélnyálkahártyát és a bolyhok atrophiáját okozzák, plazmasejtes és lymphocytás infiltrációt okoznak a lamina propriában, a sejtek alakja is megváltozik, a crypták kiszélesednek. Glutenmentes étrenden ezek a változások és a klinikai tünetek is megszűnnek. Hasonló bélnyálkahártya változásokat látunk, különösen a jejunumban a trópusi sprueban, de lymphomákban, malabsorptio okozta hypoproteinaemiában is.

A sprue diagnózisát akkor állíthatjuk fel, ha a malabsorptio ismertetett tünetei és laboratóriumi jelei, a steatorrhoea és a bélnyálkahártya vázolt megváltozása (vékony bélbiopszia) kimutatható és ha a glutenmentes étrend eredményes. A megbetegedés lehet látens is, ilyenkor csak malabsorptióban mutatkozik. A bélfoszfatáz megszaporodása miatt a szérum alkalikus foszfatáz tartalma is megnő. Egyes esetekben a hypocalcaemía okozta szekunder hyperparathyreosis tünetei dominálnak. Glutenfrakciókkal diagnosztikus bőrreakció is végezhető.

Sprue szindróma a vezető jelensége az ún. exsudativ enteropathiának (fehérjevesztő gastroenteropathia, „proteindiarrhoea”), vagyis mindazoknak a primer és szekunder megbetegedéseknek, melyekben a szervezet a béllumen felé fehérjét veszt. Ennek következtében hypoproteinaemia alakul ki valamennyi következményével, elsősorban oedemákkal.

Exsudativ gastroenteropathia

Exsudativ enteropathiára kell gondolnunk minden olyan esetben, amelyben a szérum albumintartalma kicsi, anélkül, hogy a máj beteg volna vagy a vizeletben mutatkoznék proteinuria. 51Cr-gyel jelzett albumin intravénás injekciója után vagy 67Cu-tel jelzett coeruloplasmin beadása után a székletben 2-40% bejuttatott anyag detektálása proteinvesztést bizonyít a bélben. Kevésbé pontos eljárás 125-tel jelzett szérumalbumin vagy jóddal jelzett polivinilpirrolidin beadása (Gordonpróba).

Fehérjevesztő enteropathia igen sok betegségben fordul elő, így a Ménétrier-féle óriásredős gastritisben, gyomorkarcinómában, a gyomor vagy a duodenum óriásfekélyében, eosinophil granulomában, Crohn-betegségben, nem granulomas ileojejunitisben, akut infekciós enteritisben, colitis ulcerosában, glutenenteropathiában, trópusi sprueban, lymphomákban, lymphangiectasiában akár tuberculosisos, akár lymphomas eredetű, akár Crohn-betegségből származik, fistula jejunocolicában, Whipple-betegségben, béltuberculosisban, diverticulosisban, sclerodermiában, allergiás gastroenteritisben, colontumorban, colitis ulcerosában, cardialis pangásban és nephrosis szindrómában is.

Ha alapbetegséget nem tudunk kimutatni, e jelenséget kénytelenek vagyunk „idiopathiás”-nak tartani. Olyan ödemás állapotban, melyben a hypoproteinaemia oka nem deríthető ki a magyarázat ugyancsak exsudativ enteropathia lehet.

Nyirokerek tágulása

Szövettani vizsgálattal a bélbiopsziával nyert anyagban néha a nyirokerek lényeges tágulatát lehet kimutatni. Ilyenkor beszélünk intestinalis lymphangiectasiáról. Néha megnagyobbodott nyirokcsomókat és chylosus ömlenyeket is találunk. A nyirokerek világrahozott hypoplasiájáról lehet szó. Gyermeken és fiatal egyéneken találtak ilyen megbetegedést, melyre aszimmetriás ödéma, steatorrhoea, hypoproteinaemia, hypalbuminaemia, lymphopenia, csökkent immunreaktivitás volt jellemző. Gyakoribb a szekunder lymphangiectasia, mely malignus lymphoma, tuberculosisos lymphadenitis, néha Crohn-betegség következménye, ritkábban protozoonok okozzák vagy metastasisos tumorok.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.