• krónikus fejfájás

Krónikus fejfájások okai, ideges fejfájás

Az akutan kezdődő, de később tartóssá váló fejfájások felsorolása után azokat a megbetegedéseket ismertetjük, melyeknek fejfájása állandó, tartós, néha évtizedekre terjed. E fejfájástípusok közt leggyakrabban az ideges eredetű, ún. funkcionális fejfájássá találkozunk.

Minden fejfájás fokozódik ideges hatásokra, ideges vagyis pszichogén fejfájásról azonban csak akkor beszélünk, ha a fejfájás primer módon pszichés eredetű. A fejfájás e formája nem jellegében vagy intenzitásában különbözik egyéb fejfájásoktól, hanem csupán eredetében, talán patomechanizmusában is és mindenesetre prognózisában. Igen helytelen volna a pszichoneurotikus eredetű, magyarul „ideges” fejfájást képzelt fájdalomnak tartani.

Funkcionális panaszok oka

Az összefoglaló néven funkcionálisnak nevezett panaszok oka végeredményben az idegrendszer és különösen a vegetatív idegrendszer nem megfelelő reakciója, túlérzékenysége. A „funkcionális” megjelölés arra utal, hogy ezekben az állapotokban anatómiai elváltozás, szervi eltérés nem mutatható ki. Ilyen értelemben természetesen a migrén is funkcionális fejfájás, és a határt valóban igen nehéz megvonni. A neurasthenias és hysterias, általában az ideges eredetű fejfájás azonban megjelenési formájában más, ideges panaszokkal való társulásában és eredetében különbözik a migrénes fejfájástól.

Általános szabály, hogy neurosisra utaló jelek alapján is csak akkor tartsunk valamely panaszt idegesnek, ha szervi betegség valamennyi lehetőségét kizártuk, és sohase tévesszük szem elől, hogy ideges, akár neurosisos, sőt psychosísos egyén is szenvedhet organikus betegségben, agytumorban ugyanúgy, mint cerebrális arteriosclerosisban.

Ahogy organikus betegségek neurosisos jellegű kórképek kiindulópontjai lehetnek, ugyanúgy funkcionális betegségekhez is társulhat az idők folyamán – ha ritkán is – organikus megbetegedés. A kezdetben tisztán funkcionálisnak tekinthető superaciditas pl. fekély képződésével járhat, és a fekély következtében súlyos, irreverzibilis anatómiai elváltozások alakulhatnak ki, amilyen pl. a pylorus szűkülete. Ugyanígy á kezdetben ideges eredetű vérnyomás-ingadozások az idők folyamán súlyos érelváltozásokat okoznak vagy vesemegbetegedésbe mehetnek át.

Ideges fejfájás

Az idegrendszer fokozott érzékenységének és az ezzel kapcsolatos vegetatív és vasomotoros labilitásnak (divatos néven dystoniánák) világrahozott formái ma mindinkább háttérbe szorulnak és a kóros reakció kifejlődésében egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a külvilág és a környezet hatásainak.

Ebből a szempontból tekintve az ideges fejfájást, annak okai közt legtöbbször szellemi vagy fizikai túlerőltetést, tartós idegfeszültségi állapotot, túlzott igénybevételt, kifáradást, rossz és kevés alvást, menstruációs zavart, más hormonális zavarokat és klimatikus befolyásokat találunk. E fejfájás kiváltásában – akárcsak más szervneurosis kiváltásában – igen gyakran szerepelnek ún. pszichés konfliktusok.

Ideges fejfájás okai

Ezek között a családi élet kiegyensúlyozatlansága, zavarai, a környezet ideges feszültsége, anyagi nehézségek, szexuális kielégítetlenség vagy más szexuális zavar, a képességek és az elvégzendő feladatok közti, és a vágyak és a momentán elérhető realitás közti aránytalanság, a környezetbe illeszkedés nehézsége vagy lehetetlensége, a munkaviszony, a környezethez, általában az emberekhez való viszony zavara, a túlzott önkritika, a kishitűség – más esetben a kritikátlanság, amely csalódásokra vezet -, pesszimizmus stb. egyaránt szerepelnek.

Ilyen külső behatás: izgalom, félelem, szorongás, feszültség, mindenfajta, akár pozitív, akár negatív emotio, funkcionális tüneteket válthat ki. Hypochondrias egyén félelme a betegségtől – pl. agytumor gondolata – maga is fejfájást idéz elő. Máskor a fokozott érzékenységű, de csökkent idegrendszeri teljesítőképességű egyén a döntések, súlyos szituációk felelőssége elől menekül a funkcionális betegségbe, mely mintegy felmenti a felelősség alól.

A funkcionális betegség, és így az ideges fejfájás hátterében is, igen gyakran – néha csak hosszas vizsgálódás és a beteghez fűződő kapcsolat szorosabbá válása után felfedezhető – összeütközés, konfliktus rejtőzik, a felsorolt lehetőségek valamelyike, ugyanúgy, mint családi, szerelmi, foglalkozásbeli, társadalmi helyzettel összefüggő – fiatalokon pl. iskolai – ok.

Az ideges fejfájás pszichés hátterének felismerése

Az ideges fejfájás diagnózisában ennek a pszichés háttérnek a felismerése döntő fontosságú. Ugyanilyen fontos az organikus betegségek kizárása. A diagnózis, illetve az elkülönítés harmadik tényezője egyéb ideges tünetek felismerése vagy kimutatása.

Igen fontos a beteg személyiségének alapos megismerése. Ebben segítségünkre van a beteg anamnézise, és különösen az, hogy a beteg részletes amanézisének meghallgatása közben – a lehetőség határain belül – engedjük a beteget szabadon beszélni. A panaszok színessége, a panaszok előadása közben használt hasonlatok tarkasága, a beteg izgatott viselkedése, pirulása, sápadása, sírásra fakadása vagy megokolatlan mosolygása, amely esetleg éppen a súlyosnak ecsetelt panaszok elmondása közben azt a látszatot kelti, mintha a beteg egyenesen örülne panaszainak és mintegy élvezné betegségét, jellemző a funkcionális panaszokban szenvedő neurosisos egyénre. A panaszok sora néha végeláthatatlan.

A beteg szinte nem is törődik az őt hallgató orvossal, egyáltalában nincsen tekintettel az orvosra váró többi betegre és az orvos egyéb elfoglaltságára. Egyetlen gondja, hogy panaszai közül valami olyat, amelyet fontosnak tart – és panaszainak legkisebb részletét is fontosnak tartja -, ki ne felejtsen. Ennek érdekében gyakran már előre írásbeli listába foglalja a panaszokat.

A fejtetőre terjedő fájdalom

Maga a fejfájás diffúz nyomás, az egész fejre vagy a fejtetőre, néha a halántéktájra terjed. A fejtetőre terjedő fájdalom („mintha szöget vernének a fejembe”) a hysteriások „calvus”-a, a halántéktájra terjedő szorító fájdalom („mintha a fejemet abroncs szorítaná”) a neurosisos betegek gyakori panasza. A fájdalom néha neuralgiaszerű és a bőr érzékenységével jár, sőt a hajszálak fekvésükkel ellenkező irányú elmozdítása vagy fésülése is fájdalom érzését kelti. „Mintha égetnék a fejemet”, „mintha kalapáccsal ütnék”, „mintha belülről feszítenék”, „mintha húrt feszítenének ki a fejemben”, „mintha tüzes korona volna rajta” és más efféle hasonlatokat hallunk az ideges betegtől.

A fájdalmat borogatás, séta a szabad levegőn, máskor feketekávé szünteti, nemegyszer a figyelem elvonása is. A fejfájás legerősebb reggel, estére csökken és elmúlik. A beteg zúgó, zavaros fejjel, fáradtan ébred, mennél többet aludt, annál kábultabb, délután állapota jobb, valamennyire csak estére tér magához, ekkor visszanyeri szellemi frisseségét, estére „kivirul”.

A fejfájás évekig, sőt évtizedekig tart, nyaralás idején enyhül vagy elmúlik, az élet szerencsésebb, gondtalanabb időszakaiban elmarad, tornyosuló nehézségek idején erős. A betegek gyakran fájdalomcsillapítókra szoknak és amidazofen, szalicilkészítmények, fenacetin, koffein nagymértékű fogyasztóivá válnak és ajkuk gyakran a methaemoglobinaemiától kék. A különböző fájdalomcsillapító tablettákat e betegek foglalkozásuk közben, gyakran beszéd közben szórakozott mozdulattal, víz nélkül nyelik le.

Az ideges fejfájáson kívüli panaszok

A fejfájáson kívül más ideges panaszok: szívdobogás, szívtáji fájdalom, extrasystolia, erős respiratiós arrhythmia, gyomorfájdalom, dermografizmus, izzadás, a végtagok hidegsége mutatható ki. A reflexek általában fokozottak, a cornealis vagy a garatreflex gyakran hiányzik, különösen hysteriában.

Az ideges fejfájás egyik fajtája organikus betegséghez csatlakozik akkor, ha az orvos túlzott komolysággal és komorsággal világosítja fel a beteget pl. magasabb vérnyomásáról vagy érelmeszesedéséről, eltúlozza a betegség jelentőségét, és a betegben fölösleges vagy túlzott betegségtudatot kelt. Ilyen „iatrogen”-nék nevezhető fejfájás hypertoniához, arteriosclerosishoz, klimaxhoz, allergiás állapothoz stb. csatlakozik. Általában gyakran fordul elő, hogy organikus fejfájáshoz társul az ideges tényező. Az organikus és funkcionális fejfájást ilyenkor csaknem lehetetlen élesen elválasztani.

Nagyobb megerőltetés, kifáradás, tűző nap hatása, izgalom, szélfúvás, kalap nyomása, nagy zaj, kényszerű hangos beszéd (pl. süket emberrel) egészséges idegrendszerű egyénen is fejfájást okozhat, amely természetesen múló, rendszerint halántéktáji lüktető jellegű fájdalom.

Az agynyomás-fokozódása

A koponyaűri nyomás fokozódása a fejfájásnak nem közvetlen oka. Világrahozott hydrocephalus pl. nem mindig jár fejfájással, noha a koponyaűri nyomás nagymértékben fokozódik. Kísérletekben az agynyomás mesterséges növelésével nem lehet fejfájást kiváltani. A fejfájás oka az agynyomás fokozódásakor is a fájdalom iránt érzékeny szövetek tractiója, az artériák, vénák, vénás sinusok és bizonyos agyidegek elmozdulása.

Agytumor fejfájást okozhat akkor is, amikor az agynyomás nem fokozódik, másrészt a fokozott nyomás csökkenése nem mindig szünteti meg a fejfájást. Műtétek alkalmával, a tumorral érintkező érzékeny szövetek mozgatásával a fejfájás reprodukálható. A boltozatos fokozott impressziók, a sella krónikus agynyomás-fokozódásra jellemzően deformált, a dorsum sellae a nyomás folytán felszívódott.

A koponyaűri nyomás fokozódásakor, legtöbbször agydaganat esetében kialakuló fejfájás állandó, de gyakran intermittáló, tompa, kezdetben csak mérsékelten intenzív, később fokozódó mély fájdalom, mely legtöbbször nem lüktető jellegű. Az állandó fájdalom időszakos, néha rohamszerű súlyosbodását észlelhetjük, de az agytumor okozta fájdalom ritkán olyan mértékű, mint a migrén vagy a trigeminus neuralgia fájdalma.

Kezdetben az általánosan használt fájdalomcsillapítókra jól reagál, és nem gátolja az alvást sem. Minthogy az előidéző folyamat általában progresszív, a fejfájás is legtöbbször súlyosbodni szokott, és előbb-utóbb elviselhetetlen mértékűvé válik. Függőleges helyzetben a fájdalom nagyobb, mint vízszintesben; éppen ellentétes a migrén fájdalmával. A legnagyobb fájdalmat a fossa posterior tumorai okozzák. A fájdalom e tumoroknak legtöbbször első tünete.

Az agynyomás-fokozódást okozó betegségekkel összefüggő fejfájást

Az agynyomás-fokozódást okozó betegségekkel összefüggő fejfájást az agynyomás fokozódásának egyéb ismert tünetei kísérik: émelygés, cerebrális típusú, hirtelen, teli szájjal hányás, bradycardia és, mint legfontosabb tünet, pangásos papilla. E tünet a diagnózisban döntő. Ezért a fejfájás valamennyi formájában elengedhetetlen a szemfenék vizsgálata.

Ha a szemész a papillát oedemásnak vagy pangásosnak találja – a fejfájásban minden más tünet hiányában is – indokolt a további neurológiai, szcintigráfiás, ventrikulográfiás vagy computertomográfiás eljárás. Úgy látszik, hogy az utóbbi, valójában igen költséges vizsgálat, nem javítja meg lényegesen az agyi térszűkítő folyamatok felismerhetőségét. Ha a papilla pangásos, lumbálpunkciót természetesen nem végzünk.

A fejfájás lokalizációs jelentőségei

A fejfájásnak bizonyos lokalizációs jelentősége lehet. A fájdalom a tumor helyéhez közel a legerősebb, és a fej ütögetési érzékenysége is a tumor helyének megfelelően mutatható néha ki. Agytumorban előfordul a nervus occipitalis vagy a nervus trigeminus kilépési helyének érzékenysége, sőt fájdalmassága. Szédülés, látászavar, kezdődő opticusatrophia, látótérkiesés, epilepsiás rohamok terelhetik a gyanút agytumor irányába. A hypophysis hypothalamus rendszer tumorai endokrin tünetek, valamint a sella röntgenvizsgálata alapján ismerhetők fel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.