• hasnyálmirigyrák
• pancreasrák

A pancreas daganatának epidemiológiája és rizikótényezői

Epidemiológia

A pancreasrák a negyedik-ötödik a halált okozó malignus megbetegedések között, a rákos halálozás 5%-át adja.

Az USA-ban és Nyugat Európában a pancreasrák incidenciája és mortalitása némileg csökkent az utóbbi években, de viszonylag magas maradt. Az incidencia alacsonyabb Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában és a fejlődő országokban, jelentősen nőtt viszont Japánban (1950-1995 között:l,4-12,5/100 000 fériakban és 0,8-6,8/100 000 nőkben), ami a cigaretta terjedésével és a diagnosztika javulásával hozható kapcsolatba. A növekedés megállt a legutóbbi években.

Magyarország most az első helyen áll az incidenciában mind a két nem esetén Európában, míg a mortalitásban a férfiak az első, a nők a második helyen vannak. 1975-1999 között 45%-kai nőtt a pancreascarcinoma halálozása Magyarországon. 2004-ig a többi daganatos megbetegedéssel együtt kissé tovább nőtt az incidencia és halálozás (1683 haláleset/év), az utolsó évben a tendencia megfordult, de még nem dönthető el, hogy valódi javulásról lehet-e szó, vagy csak az adatszolgáltatás pontatlan.

Rizikótényezők

Kor

Hasonlóan a legtöbb gasztrointesztinális daganathoz, a pancreasrák veszélye növekszik a korral, csak mintegy 20%-a keletkezik 60 éves életkort megelőzően, míg 60 éves kor felett folyamatosan gyakoribbá válik nők és férfiak között egyaránt.

Nemek közötti különbség

A hasnyálmirigyrák eredendően a férfiak megbetegedése, a dohányzás terjedésének köszönhetően azonban mind gyakoribbá vált a nők körében is.

Oophorectomia és a korai menarche hajlamosít erre a rákféleségre, ami a női hormonok védő szerepére utal. Ugyanakkor a többszörös szülés és az antikoncipiens-használat is növelte a pancreasrák kockázatát, az összefüggés az abdominalis obesitason keresztül érvényesülhet.

Népcsoportok eltérése

A pancreasrák gyakorisága 1,5-2-szer nagyobb feketékben, mint fehérekben, de kisebb az amerikai indián férfiakban, míg az indián nők az európai származású fehérekhez hasonlóan veszélyeztetettek. A feketék fokozott érzékenységére magyarázatként szolgálhat a cigaretta karcinogének detoxikációjában talált különbség. Az Amerikába költözött japánok halálozása magasabb, mint az otthon élőké, a már Amerikában született japán leszármazottak rákhalálozása alacsonyabb, mint az első generációs japán emigránsoké.

Közismert a mormonok alacsony rákhalálozása. Utah állam nem mormon lakosai azonban hasonlóan alacsony incidenciával rendelkeznek, és ez tovább csökkent a nem dohányzó lakosok esetében. Tehát az étkezési szokások, környezeti tényezők mellett a dohányzás hatása sem elhanyagolható.

A városi populáció pancreasrák halálozása általában magasabb, mint a vidéki lakosoké. A dohányzás szerepének kiiktatása után a szociális és gazdasági helyzet szerepe ellentmondásos: Angliában a gazdagok, Amerikában a szegények között gyakoribb a pancreasrák.

Dohányzás

A cigarettából származó nitrosaminszármazékok tüdő- és pancreasrákot okoznak. A pancreas kiemelkedő fehérjeszintézise és vérkeringése magyarázatul szolgál arra, hogy a dohányzás indirekt hatása megközelíti a tüdőrákban észlelt direkt összefüggést. Emellett az epébe kiválasztódó karcinogének is szerepet játszanak a parapapillaris rákok keletkezésében. Napi tíznél több cigaretta legalább 15 éven át 2,4-szeresére növelte a rák gyakoriságát egy prospektiv vizsgálat szerint. Naponta 25-nél több cigaretta elszívása háromszorosra növelte a pancreasrák gyakoriságát 34 000 angol orvos között.

A cigarettázás és a pancreasrák dózishatás összefüggése több követéses vizsgálat alapján egyértelmű. A dohányzás elhagyása már 2 év múlva a rizikó csökkenéséhez vezetett, de csak 15 év múlva érte el a soha nem dohányzók szintjét. A filteres cigaretta nem jobb, mint a filter nélküli, a pipa kevésbé veszélyes. A dohányzás csökkenése Svédországban és az Egyesült Államokban hozzájárult ahhoz, hogy a pancreasrák gyakorisága csökkent a legutóbbi években. Örökletes pancreatitisben a dohányzás megduplázza a pancreasrák rizikóját, és a daganat 20 évvel hamarabb jelentkezik.

Pancreatitis

A krónikus pancreatitis és a pancreasrák együttes előfordulása nem ritka. A lassan fejlődő intraductalis neoplazma obstruktiv pancreatitishez vezet, és a kifejlett pancreasrák körül is legtöbbször gyulladásos gyűrű helyezkedik el, amely a vékonytű-biopszia eredményét is bizonytalanná teszi. Nagy, gyűjtött statisztikák alapján krónikus pancreatitisben 3,5-4%-ban lehet pancreasrákot kimutatni 20-25 év alatt.

Krónikus pancreatitisben a szabadgyök-reakciók és a gyulladást követő regenerálódás előnyös feltételeket teremt a mutáció bekövetkezésére, különösen, ha a dohányzás, alkohol és más tényezők együttes hatása is fennáll. Az alkoholfogyasztás nem önálló rizikótényezője a pancreasráknak, a daganat halmozódása a gyulladáson keresztül érvényesül.

A pancreasrákok 3%-ában családi halmozódás bizonyítható, ezek jelentős része örökletes, krónikus pancreatitishez társul. Ez a ritka, autoszomális domináns módon öröklődő, 80%-os penetrációt mutató kórkép két típusú mutáció eredménye lehet. A kationos tripszingén (R117H és N21I) mutációja intracelluláris enzimaktiválódásra és recidivalo pancreatitisre vezet. Egy újabban felfedezett mutáció (SPINK1) csökkenti a szekretoros tripszininhibitor mennyiségét.

Ezek az örökletes pancreatitisek fiatal korban manifesztálódnak (átlagosan 14 éves kor körül), és az ismétlődő pancreatitisek 70 éves korig mintegy 40%-ban pancreasrákot okoznak. Az apai vonalon öröklődő formában a halmozódó rizikó a 75%-ot is elérheti. A nem örökletes, krónikus trópusi pancreatitisben is magas a pancreasrák incidenciája (3,2%-8,3%). Ezt a fiatal korban ugyancsak meszesedéssel és diabétesszel jelentkező betegséget a táplálkozási elégtelenség és a magas cianidtartalmú cassava fogyasztás okozhatja. A cisztikus fibrózisban az emelkedett pancreasrák-rizikó ugyancsak egyértelműen igazolható, ha a túlélés több mint 50 év.

Örökletes pancreasrák

A családi halmozódás ritka, de a családi ismétlődést első és második vonalbeli leszármazottakban 15-20%-ra teszik. Más örökletes betegségekkel együtt is halmozódhat a pancreasrák: az ataxia-teleangiectasia, a veleszületett, nem polyposisos vastagbélrák és a családi atípusos molemalignus melanoma-szindróma jó példa erre. A génmutációk halmozódása mellett a közös környezeti tényezők és diétás szokások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a pancreasrák örökletes forma képében jelentkezzék.

Diétás tényezők

A bőséges zsír- és olajbevitel valószínűleg elősegíti a pancreasrák kifejlődését. A húsfogyasztás, különösen zöldségfélék nélkül, fokozza a rák rizikóját. A zsír, olaj, cukor és fehérje kombinációja rákkeltő lehet. Friss gyümölcsök és zöldségek fogyasztása viszont védő hatású, ha nem társul zsíros ételek, kávé és alkoholfogyasztással. A koleszterin konverziója epoxiddá, illetve más szabad gyökök képződése az évek során szintén veszélyes lehet, a gyümölcsök és zöldségfélék gyökfogó képessége viszont előnyös.

A fokozott kalóriabevitel és a fizikai aktivitás hiánya, elsősorban az abdominalis obesitas útján 12%-kal fokozza a pancreasrák veszélyét. Az adipocitákban termelődő citokinek kaszkádszerű hatása érvényesül, emellett az inzulinrezisztentia is fokozza a rákkeltő hatást. Az omega-3 zsírsavak aránya is fontos lehet, mert a halolaj és a napi halfogyasztás egyértelműen védő hatású.

Cukorbetegség

Diabéteszben a pancreasrák előfordulása 5-20%, ugyanakkor a pancreasrákos betegek több, mint 80%-ában kóros a cukoranyagcsere. Az esetek többségében a cukorbetegség a lassan fejlődő rák első manifesztációja lehet, a daganat sikeres műtéte után javul. A kapcsolatot a két betegség között az IAPP (islet amyloid Polypeptide) vagy az UCP-2,3 (uncoupling protein) szint növekedése tartja fenn, amelyek felelősek az inzulinrezisztenciáért. A hosszan (5 éven túl) fennálló 2-es típusú cukorbetegség gyakrabban társul pancreasrákkal, azonban ebben az esetben is inkább a diabétesz és pancreatitis komplex egymásra hatása, az esetleges genetikai háttér társulása vezethet a rák halmozódására. Az l-es típusú diabétesz inkább védő hatású.

Epekövesség

A cholelithiasis mind a pancreatitis, mind a diabétesz manifesztálódásával kapcsolatban összefüggésbe hozható a pancreasrákkal. A közös dietetikai háttér (zsír- és kalóriadús étrend) és a papilla megbetegedése miatt a pancreasvezetékben, illetve a hosszú közös csatorna esetén a parapapillaris régióban hosszabban tartózkodó epesavak, valamint a lecitin és foszfolipáz-A2 egymásrahatása lisolecitinképző-dés útján veszélyes karcinogéneket halmoz fel ebben a vulnerábilis, gyulladásra és proliferációra hajlamos régióban. Egy nagy svéd, követéses vizsgálat azonban nem mutatott összefüggést a pancreasrák és cholecystectomia között.

Foglalkozási rizikótényezők

A legkülönbözőbb foglalkozások esetén találtak magasabb pancreasrák-előfordulást epidemiológiai felmérésekben. Az epidemiológiai vizsgálatok által felvetett tényezők komplex hatása valószínűleg a többszörös génkárosítás kombinálódásával vezethet a pancreasrák lassú kifejlődéséhez, és ez a prevenció kérdését különösen nehézzé teszi.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.