• daganat
• hasnyálmirigyrák
• kezelések

Hasnyálmirigyrák onkológiai kezelése

Az onkológiai terápia elméleti háttere

A hasnyálmirigyrák egyike a legrosszabb eredménnyel kezelhető rosszindulatú daganatos megbetegedéseknek napjainkban, hiszen a halálozás/előfordulás aránya még mindig 0,99. A terápiás lehetőségek fejlődésével egyre nagyobb jelentősége van a pontos stádiummeghatározásnak, illetve a molekuláris markerértékek ismeretének. A megfelelő terápia kiválasztásában különös jelentőséggel bír a betegszelekció, hiszen a kezelő orvost a terápiás döntésben a betegek rövid életkilátása és az életminőség befolyásolásának lehetősége vezérli.

A mindennapi gyakorlatban képalkotó vizsgálatokkal történik a gyógyszeres kezelésre adott válasz megítélése, azonban a CA 19-9-tumormarker koncentrációja, illetve értékének változása is fontos szerepet tölt be a hasnyálmirigy-daganat terápiájának megválasztásában, a betegség prognózisában, illetve a terápia eredményességének értékelésében.

Az újabb genetikai vizsgálatok három géncsoport felelősségét igazolták. Ezek a tumorszuppresszor gének, az onkogének és a „mismatch repair” gének. A pancreas sporadikus carcinomáiban a p53-, a pl6- és a DPC4-tumorszuppresszor gének gyakran inaktiválódnak. Hasnyálmirigyrákban a K-RAS onkogén-aktiválódással járó pontmutációk a leggyakrabban azonosított genetikai eltérések. Az is igazolódott, hogy a pancreas-adenocarcinomák 4%-a a DNS-javító enzimek zavarával jellemezhető. A genetikai eredmények ismerete következtetni enged a betegség prognosztikájára, de a terápiában is fontossá válhat szerepük.

Más rosszindulatú megbetegedésekhez hasonlóan, a hasnyálmirigyrák esetében is olyan molekuláris és genetikai változások akkumulálódnak, amelyek erősen invazív potenciálú malignus fenotípust eredményeznek. A sporadikus hasnyálmirigyrákokat tanulmányozó vizsgálatok során meghatározták a kulcsfontosságú onkogéneket, mint amilyen a K-RAS és a fontos tumor szupresszor gének inaktiválása. Az esetek többségében ilyen gének a p53, pl6 és a SMAD4. Ezek a változások a kontrollálatlan sejtnövekedést segítik elő, valamint a programozott sejthalál hiányát, és a növekedési faktorok, illetve a növekedési faktorreceptorok olyan kóros eltéréseit eredményezik, amelyek szintén szerepet játszanak a malignus fenotípus kialakulásában.

Az extracelluláris mátrix normális szabályozásának megszakadása, amelybe beletartoznak a mátrix-metallo-proteinázok (MMPs) és a szöveti inhibitor mátrix-metalloproteinázok (TIMPs), valamint az angiogenezis faktorok expressziójának fokozódása, például a VEGF (vascular endotheal growth factor) és a PDECGF (piatelet derived endothelial cell growth factor) expresszié fokozódása is, hozzájárul a daganatsejtek invazív potenciáljának növekedéséhez. A K-RAS-mutáció egyik altípusáról kimutatták, hogy szignifikánsan összefügg a túléléssel, azonban a tumorszupresszor gének (p53, pl6, p211) inaktiválódása, és a bax, valamint a bcl-2 apoptotikus gének expressziója nem bizonyult prognosztikus értékűnek.

A sebészi kezelés szerepe

A hasnyálmirigyrák kuratív kezelése a reszekciós mű-tét, amely az esetek 10-15%-ban végezhető el. Eredményes műtét esetén az ötéves túlélés elérheti a 15-20%-ot, azonban a médián túlélés így sem több 15 hónapnál. Az eredményes kezelés előfeltétele a korai felismerés, ezért fontos feladat lenne a betegség szűrése. A hasnyálmirigyrák elsődleges szűrése az általános népességben jelenleg nem megvalósítható.

A magas kockázati csoportba tartozó esetekben a hasnyálmirigyrák másodlagos szűrésére is csak kutatási program teremthet lehetőséget. Vizsgálatok folynak endoszkópos UH-val, CT-, MRI-, illetve ERCP-vizsgálattal történő szűrésekkel. Palliativ endoszkópos vagy műtéti beavatkozással lehetséges az obstrukciós sárgaság, a duodenalis elzáródás, a fájdalom tartós tüneti kezelése, amelynek célja a beteg életminőségének javítása.

Neoadjuváns terápia

A hasnyálmirigyrák műtét előtti kemoradiációs kezelése jelenleg is több klinikai vizsgálat tárgyát képezi. Az előzetes eredmények arra utalnak, hogy a neoadjuváns kezelés a későbbi műtét morbiditásának és mortalitásának növelése nélkül elvégezhető.

A kezelés célja az operálható hasnyálmirigyrák kezelési eredményességének javítása. A neoadjuváns kezelés során kombinált kemoradioterápia történik, amelynek során 40-50 Gy sugárterápiát és iv. bolus 5-FU-terápiát, illetve gemcitabinterápiát alkalmaznak. A vizsgálatok eredményei alapján a korai lokális recidíva aránya csökkenthető, azonban a túlélés idejét nem sikerült befolyásolni. A neoadjuváns kezelés szerepe ma még vitatott, rutinszerű alkalmazása csak további klinikai vizsgálatok eredményei alapján remélhető.

Adjuváns terápia

Napjainkban egyetértés van abban, hogy a hasnyálmirigyrák kezelési eredményességének további javítása a hatékonyabb adjuváns kezeléstől remélhető.

Korábban több klinikai vizsgálat az adjuváns sugárterápia, illetve az 5-FU kezelés összes túlélést javító hatását igazolta. A legnagyobb randomizált, III. fázisú, adjuváns kezelési vizsgálat eredménye azonban azt mutatta, hogy a tüneti kezelés, a sugárterápia, a kemoterápia, illetve kemoradioterápia alkalmazása közül egyedül a kemoterápiának volt igazolt túlélést meghosszabbító hatása. Ebben a vizsgálatban az alkalmazott 5-FU-mo-noterápia bizonyult hatékonynak az átlagos túlélés tekintetében.

Újabb nagy, randomizált, III. fázisú vizsgálat eredménye alapján az 5FU-Gemcitabin kombináció hatékonyabbnak bizonyult az adjuvánsan alkalmazott 5FU-monoterápiánál. Időközben lezárult az a vizsgálat, amelynek során hathónapos Gemzar-monoterápia adjuváns alkalmazását hasonlították össze a csak sebészi ellátással.

A vizsgálat egyértelműen igazolta, hogy nyirokcsomó-pozitív esetekben az adjuváns gemcitabinkezelés javította a betegségmentes és az átlagos túlélést egyaránt. A vizsgálat alapján jelenleg az adjuváns Gemzar-monoterápiát tekinthetjük standard kezelésnek. A kombinált kemoterápia, illetve kemoradioterápia eredményességét illetően, adjuváns kezelés során további klinikai vizsgálatok eredményeitől várható a végleges válasz.

A hasnyálmirigyrák gyógyszeres (palliatív) kezelése

A betegség felismerésekor a hasnyálmirigyrákos betegek sajnálatosan kicsiny hányada kerülhet műtétre. Ezért van különös jelentősége a gyógyszeres kezelés megfelelő alkalmazásának. Az előrehaladott hasnyálmirigyrákban szenvedő betegek kezelésének racionális megközelítése a szisztémás kemoterápia, a tumor méretének csökkentése, a tünetek enyhítése, a progressziómentes időszak és a túlélés növelése céljából.

A 90-es évek elején az 5-FU-monoterápiát tekintették az előrehaladott hasnyálmirigyrák standard keze-lésének. Vizsgálatok folytak adriamycin-, mitomycin-, ciszplatintartalmú kombinált kezelésekkel, valamint az újabb citosztatikumok közül docetaxel, paclitaxel, vala-mint irinotecan-monoterápia alkalmazásával is.

Jelentős változást azonban a gemcitabin megjelenése hozott a hasnyálmirigyrák kezelésében. A gemcitabin egy új hatásmechanizmusú, antimetabolit típusú daganatellenes szer, amely citotoxikus hatását a tumorsejt DNS-szintézisének gátlása útján fejti ki. A gemcitabin a rejtett lánctermináció és autopotenciáció által egyfajta programozott sejthalált, apoptózist indukál.

A gemcitabin-monoterápia alkalmazásával nem csak az átlagos túlélés nőtt, de az életminőségi paraméterek vizsgálata is javulást mutatott. Mivel még így is csak rövid túlélési időről beszélhetünk, igen fontos szempont volt a kedvező klinikai válasz (Clinical Benefit Response, CBR) mértékének javulása. Ezt a paramétert az általános állapot változása, a fájdalom mértéke és a testsúly változása jellemzi.

Randomizált vizsgálat során az 5-FU-, illetve gemcitabin-monoterápia került összehasonlításra. Az átlagos túlélés 4,4 hónapról 5,7 hónapra, az egyéves túlélés 2%-ról 18%-ra emelkedett. A vizsgálatban a CBR az 5-FU-csoportban 4,8%, míg a gemcitabincsoportban 23,8% volt. A toxicitást illetően is kedvezőbb volt a gemcitabincsoport. Ennek alapján a 90-es évek közepétől a hasnyálmirigyrák kezelésében a gemcitabin-monoterápia került alkalmazásra. A fenti eredmények alapján gemcitabint ma az új gyógyszerek hasnyálmirigyrákban való kipróbálásánál az összehasonlítás alapjának tekintik. Az alkalmazott kezelés megválasztásában különbség van a helyileg előrehaladott, illetve áttétet képző betegség esetén.

Metasztatizáló hasnyálmirigyrák kezelése

A helyileg kiújuló vagy áttétet képző hasnyálmirigy-rákban jelenleg a Burris-féle gemcitabin-monoterápia tekinthető standard kezelésnek. A kezelési séma során 1000 mg/m2 gemcitabin 30 perces infúzióban adva, hét egymást követő héten kerül alkalmazásra, amelyet egy hét szünet követ. Ezután az 1., a 8. és a 15. napon adott kezelés történik 28 napos ciklusokban. A kúrát a progresszióig folytatjuk.

Számtalan klinikai vizsgálat zajlott kombinált kezelések bevezetésére. Az egyetlen szignifikáns túlélési javulást eredményező citosztatikus kombináció a gemzar-capecitabin-kezelés volt. A vizsgálat során 1000 mg/m2 gemcitabint 30 perces infúzióban hét egymást követő héten át adtak, ezt egy hét szünet követte. Ezután az 1., 8. és 15. napon adott kezelés történt 28 napos ciklusokban, míg a capecitabinterápia 1660 mg/m2 adagban az 1-14. napon orálisan történt, majd egy hét szünet után folytatódott. Az átlagos túlélés 7,4 hónapról 10,1 hónapra, a válaszadási arány 7,9%-ról 10,1%-ra emelkedett. A kombinációs kezelés mellett nem csak a túlélés, de az életminőség is javult.

A gyógyszeres kezelés fejlődésével a célzott terápiák alkalmazásától várták az áttörést. Klinikai vizsgálatok folytak az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló cetuximab, a mátrix metalloproteináz (MMP) gátló marimastat, az angiogenezisgátló bevacizumab, RAS-famesyltranszferáz-gátló tipifarnib és a gasztrinvakcina G17DT alkalmazásával. Azonban ezek a vizsgálatok nem mutattak jelentős javulást a terápia eredményességében. A citosztatikus kezelés és a célzott terápia kombinált alkalmazásával az első siker a gemzar-erlotinib-kezelés során mutatkozott.

A vizsgálatban a szokványos gemzar-kezelés mellett az erlotinib adagolása 100 mg/m2 folyamatos orális formulában történt. A kombinált kezelési karban szignifikáns túlélési előny látszott, amely alapján az erlotinib-gemzar kombináció regisztrációra került előrehaladott hasnyálmirigyrák első vonalbeli kezelésében. Mivel azonban a túlélési előny csak igen szerény mértékű volt, a kombináció adására csak kiemelt betegszelekciót követően kerül sor a rutin klinikai gyakorlatban.

A hasnyálmirigyrák második vonalbeli kezelésében egyrészt továbbra is a FAM-kombináció, másrészt gemzar-oxaliplatin-kombináció jön szóba. A FAM-kezelés során 425mg/m2 5-FU (1. nap), 12mg/m2 mitomycin-C (1. nap), 30mg/m2 adriamycin (1., 14. nap) adására kerül sor. A gemzar, oxaliplatin kezelési séma során 1000 mg/ m2 gemcitabin 30 perces infúzióban adva hét egymást követő héten kerül beadásra, amelyet 1 hét szünet követ. Ezután 1., 8., és 15. napon az adott kezelés történik 28 napos ciklusokban, míg az oxaliplatin 100 mg/m2 adagban 120 perces infúzióban 14 naponta következik.

Helyileg előrehaladott hasnyálmirigyrák kezelése

A helyileg előrehaladott hasnyálmirigyrák kezelésében klinikai vizsgálatok alapján a kemoterápia alkalmazásán túl, a kiegészítő sugárterápia az eredmények javulásához vezethet. Az alkalmazott kezelések során 5-FU, ciszplatin, streptozotocin, doxorubicin, mitomycin, illetve gemcitabin adagolására került sor 40-60 Gy sugárterápia mellett. Klinikai vizsgálatokban az alkalmazott kezeléssel 10-12 hónapos átlagos túlélés volt elérhető. Figyelembe véve, hogy az operábilis hasnyálmirigyrák átlagos túlélése sem haladja meg a 15 hónapot, ez igen jó eredménynek számít.

A gemcitabin rendkívül potens radioszenzitizáló szer, mert elősegíti a besugárzás okozta apoptózist. Fázis I. vizsgálatban lokálisan előrehaladott betegségben gemcitabin és 5-FU tartalmú radiokemoterápiával 70%= os down-staginget értek el, és a betegek egy része operálhatóvá vált. A klinikai vizsgálati eredmények tükrében a helyileg előrehaladott hasnyálmirigyrák kezelésében a kemoradioterápia kiemelt fontossággal bír, azonban jelenleg még nem tekinthető standard eljárásnak.

A hasnyálmirigyrák gyógyszeres kezelése a jövőben

Az előzőekben már említettük a preoperatív kemora-dioterápia várható szerepét, az adjuváns, illetve palliativ kezelések során alkalmazott gemcitabintartalmú kombinált kezelések lehetőségét. Azonban komoly áttörés csak a biológiai terápiás módszerek alkalmazásától remélhető. Klinikai vizsgálatok folynak az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló cetuximab, a HER-2 receptorgátló herceptin, a mátrix metalloproteináz (MMP) gátló marimastat, az angiogenezisgátló bevacizumab alkalmazásával. A molekuláris genetika eredményei adják a reményt a komolyabb előrelépésre.

Remélhetőleg a betegség korai felfedezése, a szűrés hatékonyabbá válása segíteni fogja a kórkép eredményesebb gyógyítását. A klinikai vizsgálatok biztató tapasztalatai ellenére a hasnyálmirigyrák kezelése továbbra is az onkológia megoldásra váró problémája.

Szupportív terápia, az életminőség javítása

A hasnyálmirigy-daganatos beteg általános állapotát és életminőségét a daganat okozta tünetek és szövődmények, valamint a daganatellenes kezelés okozta mellékhatások együttesen határozzák meg. A betegek többségének kezelése nem hoz végleges gyógyulást, így az ellátás eredményeként sokszor csak az élettartam hosszabbítása várható. Azonban nem mindegy, hogy a meghosszabbodott élettartam milyen életminőséggel párosul. Ezért is van különös jelentősége a daganat okozta tünetek, illetve a daganatellenes kezelés-mellékhatás ellátásának a hasnyálmirigyrák gondozásában.

A daganat okozta tünetek közül a fájdalom, az alultápláltság, az anaemia, az epeút-elzáródás miatti icterus, a tápcsatorna obstrukciója, hasmenés, émelygés, hányás, vénás thromboembolia, fáradékonyság és a daganat okozta pszichés változások (pl. depresszió) emelhetők ki.

A daganatellenes kezelés okozta tünetek és szövődmények közül a vérképzőszervi mellékhatások (anaemia, thrombocytopenia, neutropenia), vénás thromboembolia, infekció, gasztrointesztinális toxicitás (hányinger, hányás, mucositis, hasmenés) és a bőrgyógyászati szövődmények érdemelnek külön említést Fájdalom: A hasnyálmirigy-daganat okozta fájdalmak kezdetben bizonytalan lokalizációjúak, majd a zsigeri eredetű fájdalmak gyakran kisugároznak a felszínes struktúrákra, elsősorban a lapocka-hát tájékra. A fájdalomcsillapítás az NSAID-ok, gyenge opioidok, erős opioidok és adjuváns analgetikumok szekvenciális alkalmazásával történhet.

Alultápláltság

A testsúlyvesztés gyakran első tünete a hasnyálmirigy-daganatnak, az alultápláltság aránya már a betegség megállapításakor 85%-os, és ebből 30%-nál súlyos malnutrició áll fenn. Mivel a tápláltsági állapot az onkológiai kezelések, műtétek során tovább romolhat, feltétlenül szükséges, hogy ezt rendszeresen felmérjük, a változást kövessük, és indokolt esetben a lehető legkorábban mesterséges táplálást indítsunk. A mesterséges táplálás célja a hiányok pótlása, a táplált-sági állapot javítása vagy fenntartása. Hatására javul az onkológiai kezelések hatékonysága, csökken a mellék-hatások előfordulása.

Külön jelentősége van a táplálás-terápiának a műtét körüli időszakban. Malnutricióban végzett műtéteknél nő a sebészi és a szeptikus szövődmények száma. A mesterséges táplálás két formája: az enteralis és a parenteralis táplálás. Elsődlegesen válasz-tandó az enteralis táplálás, ami közelebb áll a fiziológiáshoz, biztosítja a bélnyálkahártya védelmét, a belek immunitását, az egészséges baktériumflóra fenntartását és a bél működését.

A parenteralis táplálásra abban az esetben van szükség, ha a táplálásterápia indikációja fennáll, és az enteralis táplálás nem kivitelezhető. A hasnyálmirigyrák esetében ez elsősorban a perioperatív időszakban jön szóba.

Anaemia

A daganatos anaemia lehet vérvesztés következménye, kialakulhat a daganatos betegség általános kísérő jelenségeként, de a daganatellenes kezelés mellékhatásaként is. Kezelését illetően a kialakulás mechanizmusa szerint kell különbséget tenni. Heveny vérzés esetén transzfúzió adása szükséges, míg krónikus vérvesztés esetén a vashiány parenteralis pótlása is elégséges lehet. A daganatos állapot okozta anaemia a daganatellenes kezelés hatására javulhat.

A daganatellenes kezelés mellékhatásaként jelentkező vérszegénység a vörösvérsejtképzést stimuláló szerek, azaz az erythropoetin-készítmények (epoetinek, darbepoetin) használatával kezelhető. Panaszokat okozó anaemia esetén az erythropoetin-kezelést 9-11 g/l érték esetén el kell kezdeni, a célérték 12 g/l. A vérszegénység rendezése a beteg közérzetét és egyben a daganatos betegség kilátásait is javítja.

Egyéb vérképzőszervi eltérések

A daganatellenes gyógy-szeres kezelés mellékhatásaként a granulociták képződésének visszaszorulása észlelhető. A keringő neutrofil fehérvérsejtek számának csökkenésével arányosan növekszik az infekciók előfordulása. A granulocita-kolóniasti-muláló faktor (G-CSF, filgrastim, lenograstim) adagolását a kemoterápia befejezése után 24-72 órával kell elkezdeni, és a vérkép normalizálódásáig javasolt folytatni.

A myelotoxicitás másik következménye a vérlemezkék számának csökkenése a perifériás vérben. A vérzés-veszély csökkentésére 10 G/l határérték alatt trombocita-transzfúzió profilaktikus adása javasolt.

Epeúti elzáródás miatti icterus

Az epeutak elzáródása icterushoz vezet, ami sok esetben a hasnyálmirigyrák első tünete. A kialakult icterus ellátásakor mérlegelni kell a későbbi kezelési tervet. Azonban, ha gyógyszeres kezelést választunk, szükséges az elzáródás endoszkópos vagy perkután transzhepatikus stent útján történő megszüntetése.

Tápcsatorna-obstrukció

A hasnyálmirigy-daganat következtében gyakran gyomorürülési zavar is kialakul-hat. Ennek megoldására műtéti GEA vagy endoszkópos duodenum stentelés válhat szükségessé. Az irodalomban felvetik a GEA preventív felhelyezését is, különös tekintettel a kemoterápiával elért hosszabb túlélés miatt gyakoribbá váló gyomorürülési elégtelenségre.

Hányinger, hányás

A hányinger, hányás mechanikus okból a gyomorkimenet elzáródása miatt, illetve a gyógyszeres daganatellenes kezelés mellékhatásaként jön létre. Előbbi esetben műtéti vagy endoszkópos be-avatkozás szükséges. Utóbbi esetben a hányinger meg-előzésére 5-HT3-receptorantagonista + dexametazon kombináció ajánlott, amelyet aprepitant (neurokinin-1 receptor antagonista) adásával lehet kiegészíteni.

Hasmenés

Hasnyálmirigyrák okozta májabszorpció és maldigeszció következtében hasmenés alakulhat ki, de kiváltó tényező lehet a daganatellenes kezelés is. A pancreas exokrin elégtelenségének enzimszubsztituciós kezelése nemcsak a zsírszéklet okozta hasmenést szünteti meg, hanem a tápláltság szempontjából is előnyös. A gyógyszeres kezelés mellékhatásaként jelentkező hasmenés loperamid alkalmazásával mérsékelhető. A hasmenés okozta folyadékveszteséget rehidrációval feltétlenül pótolni kell.

Székrekedés

A hasnyálmirigyrák okozta fájdalom csillapítására alkalmazott opioid készítmények gyakran székrekedést okoznak. Ezért a fájdalomcsillapítás bevezetése mellett hashajtó adása is indokolt lehet.

Vénás thromboembolia

A rosszindulatú daganatok és a vénás thromboembolia közötti kapcsolat nagyon régen ismert. A recidiváló vagy migráló thrombosis mögött gyakran húzódik meg fel nem ismert daganatos betegség. A hasnyálmirigy-daganatban a vénás thromboembolia gyakorisága akár 60%-ot is elérhet, de a kemoterápia e szövődmény rizikóját 6,5-szeresére is növelheti. Ennek ismeretében minden esetben mérlegelni kell a thrombosis-profilaxis bevezetését. Elsőként választandó az alacsony molekulasúlyú heparinok (LMWH) valamelyike.

Dalteparinból napi 5000 E, enoxaparinból 40 mg, nadroparinból testtömegtől függően 2850-3800 E javasolt naponta, szubkután injekció formájában. A posztoperatív mélyvénás thrombosis is gyakoribb hasnyálmirigy-daganatos betegekben, de a tüdőembólia kockázata is háromszoros. Kialakulása esetén a kezelést haladéktalanul meg kell kezdeni (terápiás dózisú LMWH). A terápia időtartama 3-6 hónap, de folyamatosan fennálló kockázat, aktív daganat mellett azonban élethosszig is indokolt lehet.

Fáradékonyság

Létrejöttében számos tényező játszik szerepet:

• fokozott metabolizmus, az energiaellátás romlása (anaemia, alultápláltság, passzázsakadály),
• az izomműködést hátrányosan befolyásoló szöveti és humorális tényezők,
•  gyógyszerhatások és mentális tényezők (depresszió).

Ellátásában éppen ezért a tápláltság javítása, az anaemia kezelése a legfontosabb, kerülni kell a fölösleges gyógyszereket, és minden tekintetben törekedni kell az életminőség javítására.

Bőrviszketés, egyéb bőrtünetek

A bőrviszketés oka rend-szerint az epeutak elzáródása. Az epeelfolyás biztosítása ezt a viszketést megoldja. Az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló erlotinib adásakor a keratinociták vándorlása és növekedése zavart szenved, a sejtek gyulladásos kemokineket termelnek. Klinikailag ez papulopustulosus kiütésben, bőrszárazságban, viszketésben, szem- és körömelváltozásokban nyilvánul meg.

A kiütés felléptekor az EGFR-gátló kezelés folytatható. Lokálisan kortikoszteroidot, klindamicint, kalcineurin-inhibitort alkalmazhatunk. A kezelést per os 100 mg doxiciklinnel lehet kiegészíteni. Súlyos, a beteg napi aktivitását akadályozó, nem tolerálható bőrtoxicitás esetén – a fentieken túl – rövid ideig szisztémás kortikoszteroid adására is szükség lehet. A bőrtünetek megelőzése céljából fény védelmet és illatosító anyagoktól mentes testápolók alkalmazását javasolják.

Fluoropirimidinek alkalmazása kapcsán észlelhető a kéz-láb szindróma, más néven palmaris-plantaris erythrodysesthesia. A kapecitabint szedők 60%-át érinti, a betegek 12-24%-ában nyilvánul meg súlyos formában. Súlyos esetben a gyógyszer elhagyása válhat szükségessé.

Mentális, pszichés tünetek

A daganatos betegségek szinte törvényszerűen együtt járnak a mentális, pszichés státus megváltozásával. Ennek felismerése és a betegnek nyújtott pszichés segítség pszichoterápia, farmakoterápia formájában nem csupán emberi kapaszkodót jelent, hanem a beteg onkológiai kilátásait is javítja.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.