Oesophagealis dysphagia és diagnózisa – nyelési zavar
Az oesophagealis dysphagia esetén a betegek döntő többsége a nyelési nehezítettséget a sternum alsó harmadára vagy az epigasztrium területére lokalizálja. Az oesophagealis dysphagia lehet intermittáló vagy progresszív jellegű.
Jellemző tünetek
Jellemző rá, hogy bizonyos fizikai fogásokkal – ismételt nyelés, folyadék nyelése, a karok fej fölé emelése, a vállak hátrafeszítése, Valsalva-manőver – a dysphagiás tünetek enyhíthetők. Amennyiben gyomorégés kíséri, a dysphagia refluxbetegség okozta szekunder motilitászavar vagy szövődményes peptikus strictura következménye.
A szilárd étel, nyelési nehezítettsége inkább mechanikus akadályra utal. A kiváltó folyamat progressziója során a folyadék, sőt a nyál, nyelési nehezítettsége is bekövetkezik. A rapid progresszió mögött az esetek zömében oesophagus carcinoma áll. Gyakori a lenyelt étel vagy folyadék regurgitációja, pulmonális szövődmények fellépte, nagyfokú, akár cachexiáig fokozódó fogyás.
Az oesophagealis dysphagia az oropharyngealis dysphagiával szemben főleg strukturális okok miatt alakul ki. Leggyakrabban a refluxbetegség okozta peptikus stricturák okoznak nyelészavart. Jellemző, hogy a mucosalis léziók társulása esetén a dysphagiát fájdalmas nyelés is kísérheti. A distalis oesophagus gyűrűk szintén gyakran okoznak nyelészavart.
- Nyelési zavar, fájdalmas nyelés okai
- Oropharyngealis dysphagia és diagnózisa (nyelési zavar)
- Nyelési zavarok (dysphagia)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A dysphagia olyan alarm tünetnek tekinthető, amelyben kötelező az endoszkópos vizsgálat az esetlegesen fennálló malignus elváltozás (oesophagus carcinoma) igazolására vagy kizárására. Az oesophagus motilitászavarai közül leggyakrabban az achalasia okoz nyelészavart, amelyet súlyosbít az egyidejűleg fennálló oesophagus test hipomotilitása.
Diagnosztikus stratégia
Az oesophagealis dysphagia esetén a betegek döntő többsége a nyelési nehezítettséget a sternum alsó harmadára vagy az epigastrium területére lokalizálja. A folyamat kezdetben inkább intermittáló, de lehet progresszív jellegű is. Jellemző erre a formára az, hogy a fentiekben említett műfogásokkal a nyelészavar legalábbis átmenetileg megszüntethető vagy mérsékelhető.
Említettük, hogy a progresszív dysphagia és a gyors leromlás malignus folyamatra, leggyakrabban nyelőcsőrákra utal. Az okok feltárásában segíthetnek a dysphagiát okozó leggyakoribb betegségek jellegzetes tünetei, mint a gyomorégés, savas regurgitáció stb.
Fizikális vizsgálatok
Fizikális vizsgálattal inkább a következményes tüneteket, mint az általános leromlás, cachexia vagy az aspiráció következtében kialakuló tüdőszövődmények tüneteit detektálhatjuk.
Eszközös vizsgálatok
Az eszközös vizsgálatok közül első helyen az endoszkópia áll, amely egyaránt alkalmas az ok vizualizálására, biopszia vételére és terápiás beavatkozásra (pl. tágítás) is. A standard báriumos nyelésvizsgálat a legegyszerűbb módszer a kifejezett szűkületek vagy az endoszkópiával nehezebben detektálható disztális gyűrűk kimutatására.
Korai szűkületek megítélésére az ún. bolus challange (egyre növekvő méretű kontraszt bolus nyeletése) vizsgálat alkalmas, míg az achalasiában az álló helyzetben végzett báriumitatásos vizsgálattal igazolhatjuk a báriumürülés elhúzódását. A nyelészavart okozó oesophagus motilitászavarok (achalasia, diffúz oesophagus spasmus, nutcraker oesophagus) diagnosztikájában a manometria lehet segítségünkre. Intrathoracalis, a nyelőcsövet komprimáló folyamatok esetén CT végzendő.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.