• nyelőcsőrák
• rák

Nyelőcsőrák felismerése és a gyógyítás folyamata

A nyelőcsőrákok közé sorolják a nyelőcsőben, valamint a nyelőcső és a gyomor közötti átmenetben kifejlődő rákokat. Agresszív daganatok, kórjóslatuk rossz.

Mi a nyelőcsőrák?

A nyelőcső körülbelül 25 cm hosszú rugal­mas, izmos falú cső, amelyen át a megrágott étel az izomfal hullámzó ritmusos összehúzó­dása (perisztaltikája) segítségével eljut a garatból a gyomorba. A légcső mögött helyez­kedik el, és a rekeszizom alatt szájadzik bele a gyomorba.

A nyelőcső falát nyálkahártya béleli, amely­ben apró nyáktermelő mirigyek vannak. A nyálkahártya és a mirigyek gondoskodnak arról, hogy a nyelőcső belseje mindig nedves legyen, és ezáltal a táplálék akadálytalanul továbbhaladhasson a gyomorba. A gyomor felőli végén lévő izomgyűrű megakadályozza, hogy a gyomorsav és a megemésztett táplálék visszakerüljön a nyelőcsőbe.

Az állandó savvisszaáramlás (reflux) nem­csak kellemetlen gyomorégést okoz, hanem a nyelőcső nyálkahártyájának idült gyulladá­sához is vezethet. Hosszabb időn keresztül a visszaáramló savas gyomornedv valósággal kimarja a nyálkahártyát. Az úgynevezett Barrett-nyelőcső (amelyet egy angol sebészről, Norman R. Barrettről neveztek el) a nyelőcső­rákot megelőző állapot.

A nyelőcsőráknak alapvetően két típusa ismeretes:

• A laphámrák a nyelőcsövet bélelő hám­sejtekben alakul ki a nyelőcső felső kétharmadán
• Adenokarcinómának (mirigyhámráknak) nevezik a nyelőcső alsó részének mirigyeiből kiinduló tumorokat

Gyakoriság

A nyelőcsőrák ritka betegség: 2006-ban Németországban 5200 új esetet regisztráltak, Ausztriában 350-et és Svájcban kb. 500-at. Magyarországon kb. 400-an betegszenek meg benne évente, ami az összes rákos eset 2%-át teszi ki. Távol-Keleten és Afrikában gyakori, nálunk ritkább, de eny­hén emelkedő tendenciájú. A gyógyítási eredményeket tekintve különö­sen rosszindulatú daganat. Hazai előfordulása 5/100000 lakos körüli, az évi halálozás 500-600 fő.

A páciensek mintegy 80 százaléka férfi, 20 százaléka nő; a férfi betegek átlagéletkora 66 év, a nőké 70 év körüli. A daganatok 50-60 százaléka laphámrák, a többi adeno-karcinóma. A nyelőcső adenokarcinómájának gyakorisága növekvő tendenciát mutat, egyre több esetet diagnosztizálnak.

Az elhízottság és a reflux együttesen tizenhatszorosára növelik a betegség kialakulásának kockázatát.

Kockázati tényezők

A nyelőcsőrák kialakulásának egyértelmű rizikófaktora a dohányzás és az alkohol­fogyasztás, valamint a tartós reflux. Felmerült továbbá, hogy a túlságosan forró ételek és ita­lok fogyasztása is szerepet játszhat a betegség létrejöttében.

Nikotin és alkohol

Minél több cigarettát szív el valaki naponta, és minél régebb óta dohányzik rendszeresen, annál nagyobb a veszélye annak, hogy nyelő­csövében laphámrák alakuljon ki. Az erős dohányosok esetében (például akik 10-15 éven keresztül napi 30 cigarettát elszívnak) a nem dohányzókhoz képest hatszoros a kockázat, de magas a rizikó a szivarozók és a pipázók körében is.

A rendszeres alkoholfogyasztás szintén fokozza a nyelőcsőrák veszélyét. A napi 80 g alkoholt meghaladó fogyasztás (2 liter sör vagy négy pohár bor) jelentősen növeli a koc­kázatot. A tömény italok fogyasztása ugyan­csak veszélyes. Különösen káros a dohányzás és az alkoholfogyasztás kombinációja, ez négyszeresére növeli a rizikót. A laphámrákok mintegy 75 százaléka vezethető vissza alko­holfogyasztásra és dohányzásra.

Savvisszaáramlás (reflux)

A közép-európai lakosság mintegy 20-30 szá­zaléka szenved attól, hogy a gyomorsav vissza­áramlik a nyelőcsövébe. A kellemetlen gyo­morégésen túlmenően a reflux a nyelőcső nyálkahártyájának kimaródását is okozhatja. Mindeddig úgy tartották, hogy a nyelőcső alsó szakaszában gyakran a Barrett-nyelőcső áll a nyelőcsőrák hátterében. Az egyesült álla­mokbeli Bethesdában működő National Cancer Insitute (Nemzeti Rákkutató Intézet) kutatói nemrég új, meglepő eredményre jutot­tak (1. Kitekintés, 272. o.).

Táplálkozás

A zsíros ételek elősegítik a refluxot, azaz a gyomorsav visszaáramlását a nyelőcsőbe, és ezáltal növelik a nyelőcsőrák kockázatát. A vitaminokban szegény, kevés gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó étrend esetében szintén fennáll a gyanú, hogy hozzájárul a betegség kialakulásához.

Tünetek

A nyelőcsőrákot gyakran csak nagyon későn veszik észre, ezért oda kell figyelni az alábbi figyelmeztető jelekre.

Tünetei:

• nyelési nehézségek, a falat elakadása – kez­detben csak a szilárd ételeké, de később már a folyadékoké is, a nyelőcső beszűkülése következtében;
• gyomorégés, böfögés;
• rekedtség;
• indokolatlan fogyás.

A fenti tünetekre azonnal föl kell figyelni és haladéktalanul orvoshoz kell fordulni. Nagyon fontos, hogy ne veszítsünk időt. A korai diagnózis életbevágóan fontos a sike­res kezelés szempontjából.

A tünetek azonban sajnos későiek: a nyelés nehezített, mely kezdetben csak a szilárd ételre vonatkozik, később a folyadék is elakad. Hányinger, hányás, fogyás, vérszegénység.

E tünetek meglétekor a daganat már előrehaladottabb stádiumban van, környéki vagy távoli áttéteket okozott, ezért a sebészileg valóban gyógyít­ható esetek száma 10% alatt van. A panaszok jelentkezésétől kezdve az életminőség gyorsan romlik. Az 5 éves túlélés 5% alatti. Pontos kiváltó oka nem ismert.

Elősegítő tényezők: dohányzás, alkoholizmus. E két té­nyező az, amely miatt hazánkban az előfordulás lassan növekszik.

Korai felismerés és diagnózis

A nyelőcsőrák kimutatására nem létezik szűrővizsgálat, de a veszélyt csökkenteni lehet, például kiegyensúlyozott, egészséges életmód­dal: kerüljük az alkoholt és a dohányzást, és táplálkozzunk kiegyensúlyozottan, azaz fogyasszunk sok, vitaminban és rostban gaz­dag élelmiszert, és kerüljük a zsíros húsok és a túl sok zsiradék fogyasztását.

Ha mégis fölmerül a nyelőcsőrák gyanúja, az orvos először kikérdezi a beteget, majd ala­posan megvizsgálja és vérvizsgálatra küldi.

Mit tehetünk a nyelőcsőrák kialakulása ellen?

A megelőzés a fenti kiváltó tényezők kerülését jelenti, elsődleges szerepe van a dohányzás és az alkohol elleni küzdelemnek. Szűrése nem lehetséges. A korai fel­ismerés érdekében minden új keletkezésű, akár enyhe nyelési panasszal orvoshoz kell fordulni.

Ezen okból a nyelőcsőszűkületek, a Barrett nyálkahártya nyomon követé­se ajánlott. A diagnózist a nyelőcső tükrözéses vizsgálata biztosítja. További vizsgálatok döntik el azt, hogy eltávolítható-e radikálisan a daganat. Ha nem, röntgenbesugárzás, a tumor növekedését gátló gyógyszeres kezelés, endo­szkópos vagy sebészi tubus behelyezése átmenetileg javítják az életminőséget.

A nyelőcső vizsgálatára főként az alábbi eljá­rások szolgálnak:

• nyelőcső- és gyomortükrözés,
• biopszia és szövettani vizsgálat,
• endoszkópos ultrahangvizsgálat a nyelőcső­fal és a szomszédos nyirokcsomók szemre­vételezéséhez.

Ha minden kétséget kizárólag kiderül, hogy rákról van szó, további vizsgálatokra lehet szükség…

Például a következőkre:

• a mellkas és a hasüreg CT-vizsgálata,
• a hasüreg és a nyelőcső falának ultrahang­vizsgálata (szonográfia, endoszonográfia),
• a nyelőcső és a gyomor záróizmának röntgenvizsgálata,
• légcső- és hörgőtükrözés (bronchoszkópia),
• hasüregtükrözés (laparoszkópia),
• PET-vizsgálat (pozitronemissziós tomográfia).

Ezekkel a vizsgálatokkal először azt kell kideríteni, hogy milyen mértékben érinti a tumor a nyelőcső falát, majd azt is meg­vizsgálják, hogy adott-e áttéteket a nyirok­csomókba vagy távolabbi szervekbe, elsősorban a májba vagy a tüdőbe. A kezelés megkezdéséhez a lehető legpontosabb diagnó­zisra van szükség.

Terápia

A kezelés módjának megválasztása elsősorban attól függ, hogy a tumor milyen stádiumú a diagnózis felállításakor, de figyelembe veszik a beteg életkorát és általános egészségi állapotát is.

Műtét

A daganatot a nyelőcsőből és esetlegesen a környező szövetekből műtéttel távolítják el. Mivel gyakran az egész nyelőcsövet el kell távolítani más szövetekkel – például a gyomor, a nyirokcsomók, a máj vagy a tüdő egy részé­vel – együtt, a szakemberek csak akkor vállalkoznak erre a nagy beavatkozásra, ha a beteg általános állapota jó.

A daganat kimetszése után a nyelőcső megmaradt részét összekötik a gyomorral. Ha szükséges, a vastag- vagy a vékonybél egy darabjával pótolják a hiányzó részt, hogy a táplálék továbbra is végighaladhasson az emésztőrendszeren.

Fájdalomcsillapítás

Előrehaladott esetben a nyelőcsőrák igen nagy fájdalmat okoz. Ebben a stádiumban erős fáj­dalomcsillapítókkal, kemo- és sugárterápiával vagy a nyelési nehézség enyhítésére szolgáló kisebb endoszkópos beavatkozással próbálnak segíteni a betegnek, hogy enyhüljön a fájdalma, és valamelyest javuljon az élet­minősége.

Gondozás és kilátások

A kezelés után elengedhetetlenül szükség van a rendszeres, gyakori kontrollvizsgálatra (nyelőcsőtükrözés, ultrahangvizsgálat, vér­vizsgálat). A túlélés esélye a nyelőcsőrák eseté­ben igen alacsony: az ötéves túlélés a férfiak körében 11-22 százalék, a nőkében pedig 15-20 százalék.

Sugár- és kemoterápia

A műtét előtt sok esetben kombinált sugár-és kemoterápiát alkalmaznak a daganat össze-zsugorítására, hogy az operáció ne járjon súlyos következményekkel, és kevésbé terhelje meg a beteget. A műtét utáni sugár- és kemo­terápia célja a szervezetben visszamaradt daganatsejtek elpusztítása.

KITEKINTÉS

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.