• figyelemhiányos hiperaktivitás

A hiperaktív gyermek tünetei és kezelése

Az iskolai teljesítmény zavarai közül talán a leglátványosabb és a legtöbbet vizsgált probléma a hiperaktivitás, azaz a túlzott moz­gékonyság.

A viselkedészavarok nagy részét a modern családokra jellemző környezeti tényezők idézik elő. Nagy szerepet játszik benne a nevelés. Ha a szülők következetlenek, vagy képtelenek jól bánni csemetéjükkel, akkor a gyerek nagyobb valószínűséggel küzd majd viselkedészavarral.

Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar

Ezekhez a viselkedésformákhoz járul bizonyos gyakorisággal a hiperaktivitás, vagyis, a gyerek nem képes megfelelő módon kontrollálni a mozgását. Ezek között a tulajdonképpen teljesen egészséges gyermekek között, akiknek csak az emberi kapcsolataiban van probléma, néhányan valóban szervi bajokban szenvednek, vagyis az agy nem képes ellenőrzése alatt tartani a figyelmet és a mozgásos tevékenységeket. Ezt a zavart figyelemhiányos hiperaktivitási zavarnak, vagy ADHD-nek nevezik (az angol Attention Deficit Hyperactivity Disorder kifejezés rövidítése).

Hogyan ismerjük fel a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral küzdő gyereket?

Az ADHD-s gyerekek állandóan izgatottak, folyton mozgásban vannak, nem tudnak nyugodtan megülni, és mindez komoly gondot jelent a szüleiknek, nevelőiknek. Az isko­lában zavarják a tanítási órát, képtelenek hosszabban koncentrálni egy-egy feladatra, ezért sokszor nem is tudják elvégezni a kijelölt feladatokat. Gyakran átültetik őket egy másik padba, sokszor másik osztályba kerülnek, esetleg másik iskolába tanácsolják őket. Éppen ezért iskolai sikerélményük igen csekély, kapcsolatuk a kortársakkal és a felnőt­tekkel gyakran nehézkes.

Az ADHD-s gyermek az iskolában

Az osztályban állandóan veszekednek, vitatkoznak, és ezekből a harcokból csalódottan és szomorúan kerülnek ki. Nagyon nehezen tanulnak meg olvasni, bár matematikából, testnevelésórán és a rajzórán jobb eredményt produkálnak. Nagyon nehezen tudnak önállóan megoldani egy feladatot, gyakran elfelejtik, hogy mit kezdtek el csinálni, és szinte soha nem fejezik be azt, amit elkezdtek (még a játékot sem). Szenvedélyesen szeretik a sportot, de az összehangolódással gondjuk támad, lendületesek, de könnyen elterelődik a figyelmük, nem tudják követni a játékszabályokat, ezért aztán nem nagyon kedvelik őket mint csapattagokat.

A szülők és a pedagógusok érzékelik a problémáikat, de a diagnózist gyakran elkerülik, akár szándékosan is, mert ez esetleg előrevetíti a felnőttkorban fellépő szocializációs és lélektani problémákat is. A sorozatos kudarcélmények sajnos még inkább annak a tendenciának kedveznek, hogy a gyermek deviáns magatartásformákat sajátít el, később hajlamos lesz az alkohol- és drogfogyasztásra, és felnőttkorára nagyobb eséllyel kerül összeütközésbe a törvénnyel.

Mik az Okai?

Az ADHD nemcsak önmagában egy viselkedési zavar, hanem az agyi áramkörök fejlődési problémájának következményéből származik, ezek adják a gátlás és az önkontroll alapját, de más agyi folyamatokat is irányítanak: a figyelem összpontosításáért felelősek, például azért, hogy ellen tudjunk állni valamilyen előnyös dolog megszerzésének, amit éppen megpillantunk. A hiperaktív gyermek nem tudja megszűrni a kívülről érkező ingereket, nem tudja egyvalamire hatékonyan ráirányítani a figyelmét.

Érdekli-e vagy nem?

Számos kutatás igazolta, hogy a hiperaktivitás tünetei az élet­helyzet függvényében változnak. A legfontosabb, hogy érdekli-e a hiper gyermeket az, amit éppen csinál (a tünet sokkal valószínűbben megjelenik a számára unalmas feladat során). Mi okozza a hiperakítv magatartást? Napjainkban erősödik az egyetértés, hogy a neuro-kémniai egyensúly hiánya központi szerepet játszik.

Feltételezik, hogy a hiperaktív gyermekek többségénél ez az idegrendszeri prob­léma veleszületett (tehát vagy örökölt, vagy a terhesség illetve a szülés komplikációi idézik elő), míg kisebb részénél neurológiai betegség vagy agysérülés okozza.

Összetett betegség

Nagy valószínűséggel az ADHD egy összetett betegség, egyrészt genetikai eredetű, másrészt a dopamintermelés és – szállítás hibájából származik (ez a molekula fontos szerepet játszik bizonyos idegi impulzusok közvetítésében). A betegség kialakulásában közrejátszhat a koraszülöttség, illetve az anya alkoholfogyasztása és dohányzása a váran­dósság idején, illetve az, ha nagy mennyiségű ólom került a gyermek szervezetébe.

Nem találtak viszont jelentős összefüggést a nevelési módszerek és az elfogyasztott élelmiszerek (például a cukor, illetve az erre való allergia), valamint a betegség kialakulása között. Nem támasztották alá azt a feltételezést sem, hogy az ételekben található tartósítószerek és festékanyagok váltanának ki toxikus reakciót.

Diagnózis és Terápia

Az ADHD betegség diagnózisát a gyermekpszichiáter állítja fel, mivel ez a viselkedészavar gyermekkorban fordul elő. Az iskoláskorú népesség kb. 2-4%-át érinti. A diagnózis felállí­tásához szoros együttműködésre van szükség a szülők, a pedagógusok, a gyermekorvos, az ideggyógyász és a pszichológus között. A megfelelő vizsgálatokat speciális egészségügyi központokban végzik el.

A mentális zavarokról az Amerikai Pszichiátriai Társaság dolgozott ki és adott közre egy kritériumrendszert, a DSM-t (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders). Hogyan is lehetne pontosan definiálni a banálisnak tűnő tüneteket?

Az alábbi felsorolásban felsorolt 18 tünet az egészséges gyerekeknél is előfordul, de az ADHD-s gyerekek esetében ezek számos alkalommal megtörténnek, tartósak és kihatnak a pszichés fejlődésükre. A DSM szerint az ADHD-diagnózis felállításához az kell, hogy a tünetek az iskolában és otthon már legalább hat hónapja fennálljanak, és a tünetek olyan mértékben áthassák a gyermek mindennapi életét, hogy a viselkedése az intellektuális képességeihez képest jóval az elvárható alatt maradjon.

Hiperaktív gyermek gyógytornász szemmel

A hiperaktív gyermek nyugtalan, rengeteg energiája van, fárad­hatatlan, „nem lehet leállítani”, szinte sose képes megnyugodni. Egyik tevékenységből a másikba kezd, anélkül, hogy elmélyülne valamelyikben. Kettőtől négy éves korig szinte minden gyermek így jellemez­hető, de a hiperaktív gyermeknél sokkal ritkábban tapasztaljuk az önálló, nyugodt játékot, és nála a kicsikre jellemző fáradhatatlan­ság és mozgásigény nagyobb korban is megmarad. A hiperaktivitás kialakulását több minden okozhatja.

A leggya­koribb okok alapján eltérő típusokat különböztethetünk meg:

1. Veleszületett élénkség, temperamentum

A hiperaktív gyer­mekek és felnőttek e csoportja születésétől fogva nagyobb ener­giaszinttel rendelkezik, mint mások. Ebbe a csoportba tartozó csecsemők sírósabbak, mohóbbak, követelőzőbbek, és sokkal ne­hezebben megnyugtathatóak. Általában hamarabb ülnek fel, áll­nak fel, kezdenek beszélni stb., mint az azonos nemű kortársaik. Később is jellemző rájuk, hogy nagyon aktívak, erőteljesek, az átla­gosnál jobban szeretik a kihívásokat, a veszélyt, a megmérettetést. Gondolkodásuk is gyorsabb, érdeklődésük bizonyos témák iránt erősebb, ezzel együtt, ami nem érdekli őket, azzal nem hajlandóak foglalkozni.

Az ebbe a csoportba tartozó gyermekeket célszerű a részükre megszervezett mozgásprogramokra, fejlesztő foglalkozásokra elvin­ni. Főként egyéni vagy kis létszámú csoportfoglalkozáson, határozott és elfogadó légkörben tudnak fejlődni. A mozgásprogram során fő cél a figyelem felkeltése és fenntartása, továbbá a koncentráció fejlesz­tése. A nagyrészt játékos gyakorlatokból álló mozgásfejlesztés kevés és egyértelmű szabályokat kell, hogy tartalmazzon egyszerű utasítá­sok formájában.

Sikereket számukra új és érdekes környezetben és feladatokkal érhetünk el. Fejlesztésükben nagyon fontos a gyakori és azonnali pozitív megerősítés. A sikerélmény szárnyakat ad nekik, a büntetés és a kudarc még jobban elkeseríti őket, mint másokat. Fon­tos, hogy azzal foglalkozhassanak, ami jól megy nekik.

2. Idegrendszeri éretlenség egy bizonyos fajtája okozta hiperaktivitás

A tünet ebben az esetben egy öngyógyítási kísérlet. A gyermek a szabad, öntörvényű mozgásával igyekszik elérni, hogy megkapja azokat az ingereket, amik idegrendszerének fejlődéséhez szükségesek. A gyermekre egész kiskorától jellemző, hogy mozgása összerendezetlen, figyelmetlen. Mozdulataik elnagyoltak, impulzusszerűek, gyorsak, kapkodóak és általában ügyetlenek. Az egyensúlyozás, a téri tájékozódás és a saját test helyzetének érzékelése szintén problémás.

Fő cél a nagymozgások fejlesztése, pontosítása, a ritmus, tempó, irányok tudatos kontrolljának fejlesztése, a szem-kéz koordináció és a finommotorika fejlesztése, a testséma, testtudat és a vesztibuláris rendszer fejlesztése egyensúly fejlesztő gyakorlatokkal.

Az ő esetükben az Ayres terápia (írisz terápia), a TSMT (Tervezett Szenzornoíoros Tréning), az INPP-módszer (Institute for Neuro- Physiological Psychology), és az Alapozó Terápia sokat segíthet. A módszerek egyben segítik, hogy kialakuljon a szociális viselkedés, a szabálytudat, a figyelem és az önbizalom. A sokféle eszköz, a hinták, labdák, csúszdák, kötelek, gyűrűk stb. fantáziadús használata arra szolgál, hogy vesztibuláris, tapintásos ingerléssel javítja az agyféltekék közötti kapcsolatot, és így jobban működik a tanulási-megismerési folyamat, így megelőzhető a későbbi tanulás és magatartási probléma.

3. Érzelmi okok miatt túlzottan aktív gyermekek

Ebben az esetben a tüneteket lelki problémák okozzák. Minden családban történhetnek kisebb-nagyobb változások, veszteségek, esetleg egy új testvér születése, költözés, válás; bármi, ami megzavarhatja a gyermek nyugalmát. Ilyenkor a gyermek bizonyos érzelmekkel nem tud megküzdeni.

Az érzelmi alapon kialakuló túlmozgásos tünetek általában a 3-4 évesnél nagyobb gyermekeknél jelentkeznek. A tünet jelezhet egy olyan problémát, aminek a feldolgozásában fontos lehet beszélge­téssel, játékkal vagy együttérzéssel segítséget nyújtani a gyermek­nek.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.