Mérgező növények hatása kisgyerekere, mit a teendő?
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek az ún. természetes gyógymódok, ennek keretében a különféle növényi főzetek, teák alkalmazásai is. Az erre vonatkozó ismeretek és tapasztalatok azonban nem mindig szakemberektől származnak, hanem estleges próbálkozás során alakulnak ki, vagy ami még ennél is veszélyesebb, időnként hozzá nem értő emberek is adnak „tanácsot”.
A gyűjtögető életmódot folytató őseinknek saját érdekükben korán meg kellett tanulniuk, hogy az őket körülvevő növényvilágban megkülönböztessék a számukra fontos ehető, a gyógyító, a fogyasztásra teljesen alkalmatlan, valamint a mérgező növényeket. Ez a tudás azonban az idők során elhalványult.
A növények lehetnek teljes egészében mérgezőek, míg másoknak csak egyes részei rendelkeznek mérgező hatóanyag-tartalommal. A hatóanyagok felhalmozódását a különböző környezeti tényezők (pl. talaj, éghajlati viszonyok, évszakok, páratartalom), valamint a növény fejlettségi állapota is erősen befolyásolja (pl. a szerbtövis fiatal hajtásai mérgezőbbek, mint maga a kifejlett növény).
Nem szükséges azonban ezeket a közismert és kedvelt növényeket környezetünkből, kertünkből, lakásunkból teljesen száműzni! Ha alaposan ismerjük a növények jellemző tulajdonságait, és a gyermekeket már idejekorán megtanítjuk arra, hogy ne vegyék a növényi részeket a szájukba, azzal már megelőzhetjük az esetleges mérgezéseket is.
A legfontosabb teendők a növényi részekkel történt mérgezés esetén:
- Amennyiben felvetődik annak gyanúja, hogy a gyermek mérgező növényi részeket fogyasztott, azonnal orvoshoz kell fordulni, még akkor is, ha a tünetek egyelőre nem jelentkeztek.
- Elsősegélyt lehet nyújtani hánytatással, ezzel a méreganyagok felszívódását meg lehet akadályozni.
- A gyermekkel meg kell itatni kb. fél liter meleg vizet.
- Ezt követően a szájüreg szabaddá tétele után addig kell ingerelni a garat falát (ujjal), amíg a hányás el nem kezdődik. A művelet során gondosan ügyelni kell arra, hogy ne sérüljön meg a garat, vagy a szájüreg más része.
- Addig kell hánytatni, amíg a beteggel megitatott folyadék csaknem teljes egészében eltávozik.
- A hánytatás során a gyermekek esetleg haraphatnak, ennek megelőzésére célszerű az ujjat körültekerni egy tiszta vászonzsebkendővel.
- A hányadék légcsőbe kerülésének megelőzése érdekében a beteg arcát lefelé (a föld felé) kell fordítani.
- Az orvoshoz szállítás során ügyelni kell arra, hogy a gyermek stabil oldal fekvésben, vagy félig hason fekvésben legyen.
- A mérgezést kiváltó növényi anyag gyorsabb azonosítása, és a mielőbbi célirányos kezelés érdekében az először kijött hányadékot meg kell őrizni, és be kell az orvosnak mutatni. Ugyanezen okból a gyermek által elfogyasztott növényi rész maradványait is el kell vinni az orvoshoz.
- A növényi mérgezés gyanúja esetén a gyermekkel vízen kívül semmi mást nem szabad itatni. A tej például egyes esetekben kifejezetten káros lehet, mivel megköti a zsírban oldódó méreganyagokat, és ezzel elősegíti azok további felszívódását.
- Az ellátó egészségügyi szakemberek számára a lehető legpontosabb tájékoztatást kell adni a mérgezés körülményeiről és annak időpontjáról.
- Legfontosabb szabály: növényi részeket (bogyókat, magokat, gyökereket, leveleket, virágokat stb.) csak abban az esetben szabad szedni, ha biztosan felismerhetőek és biztos ismeretek állnak rendelkezésre arról, hogy ehetők!
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.