Gyermekbetegségek

Mérgező növények hatása kisgyerekere, mit a teendő?

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek az ún. természetes gyógymódok, ennek keretében a különféle növényi főzetek, teák alkalmazásai is. Az erre vonatkozó ismeretek és tapasztalatok azonban nem mindig szakemberektől származnak, hanem estleges próbálkozás során alakulnak ki, vagy ami még ennél is veszé­lyesebb, időnként hozzá nem értő emberek is adnak „tanácsot”.

A gyűjtögető életmódot folytató őseinknek saját érdekükben korán meg kellett tanulniuk, hogy az őket körülvevő növényvilág­ban megkülönböztessék a számukra fontos ehető, a gyógyító, a fo­gyasztásra teljesen alkalmatlan, valamint a mérgező növényeket. Ez a tudás azonban az idők során elhalványult.

A mérgező növények elsősorban a környezetet felfedező, min­dent megtapogató, megkóstoló kisgyermekekre jelentenek igazán komoly veszélyeket.

A növények lehetnek teljes egészében mérgezőek, míg másoknak csak egyes részei rendelkeznek mérgező hatóanyag-tartalommal. A hatóanyagok felhalmozódását a különböző környezeti tényezők (pl. talaj, éghajlati viszonyok, évszakok, páratartalom), valamint a növény fejlettségi állapota is erősen befolyásolja (pl. a szerbtövis fiatal hajtásai mérgezőbbek, mint maga a kifejlett növény).

Fontos tudni, hogy a mérgező növények többsége csak viszony­lag nagy mennyiség elfogyasztása után káros az egészségre, azon­ban a kisgyermekek esetében a kisebb mennyiségek is veszélyesek lehetnek.

Nem szükséges azonban ezeket a közismert és kedvelt növé­nyeket környezetünkből, kertünkből, lakásunkból teljesen szám­űzni! Ha alaposan ismerjük a növények jellemző tulajdonságait, és a gyermekeket már idejekorán megtanítjuk arra, hogy ne vegyék a növényi részeket a szájukba, azzal már megelőzhetjük az esetleges mérgezéseket is.

A legfontosabb teendők a növényi részekkel történt mérgezés esetén:

  • Amennyiben felvetődik annak gyanúja, hogy a gyermek mérgező növényi részeket fogyasztott, azonnal orvoshoz kell for­dulni, még akkor is, ha a tünetek egyelőre nem jelentkeztek.
  • Elsősegélyt lehet nyújtani hánytatással, ezzel a méreganyagok felszívódását meg lehet akadályozni.
  • A gyermekkel meg kell itatni kb. fél liter meleg vizet.
  • Ezt követően a szájüreg szabaddá tétele után addig kell ingerelni a garat falát (ujjal), amíg a hányás el nem kezdődik. A művelet során gondosan ügyelni kell arra, hogy ne sérüljön meg a garat, vagy a szájüreg más része.
  • Addig kell hánytatni, amíg a beteggel megitatott folya­dék csaknem teljes egészében eltávozik.
  • A hánytatás során a gyermekek esetleg haraphatnak, ennek megelőzésére célszerű az ujjat körültekerni egy tiszta vászonzsebkendővel.
  • A hányadék légcsőbe kerülésének megelőzése érdekében a beteg arcát lefelé (a föld felé) kell fordítani.
  • Az orvoshoz szállítás során ügyelni kell arra, hogy a gyermek stabil oldal fekvésben, vagy félig hason fekvésben legyen.
  • A mérgezést kiváltó növényi anyag gyorsabb azonosítása, és a mielőbbi célirányos kezelés érdekében az először kijött hányadékot meg kell őrizni, és be kell az orvosnak mutatni. Ugyanezen okból a gyermek által elfogyasztott növényi rész maradványait is el kell vinni az orvoshoz.
  • A növényi mérgezés gyanúja esetén a gyermekkel vízen kívül semmi mást nem szabad itatni. A tej például egyes esetekben kife­jezetten káros lehet, mivel megköti a zsírban oldódó méreganyagokat, és ezzel elősegíti azok további felszívódását.
  • Az ellátó egészségügyi szakemberek számára a lehető leg­pontosabb tájékoztatást kell adni a mérgezés körülményeiről és an­nak időpontjáról.
  • Legfontosabb szabály: növényi részeket (bogyókat, magokat, gyökereket, leveleket, virágokat stb.) csak abban az esetben szabad szedni, ha biztosan felismerhetőek és biztos ismeretek állnak rendelkezésre arról, hogy ehetők!

 

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.