A vérkeringés feladata, a szív felépítése
A vérerek belsejében nagy nyomás uralkodik, melyet a szív pumpaműködése hoz létre, és amely hasonlóan a vízvezetékben uralkodó nyomáshoz – biztosítja a vér áramlását az erekben, vagyis a vérkeringést.
A vérkeringés feladata
A vérkeringés egyike a legfontosabb szervrendszereinknek, nem véletlen, hogy a keringés leállása (pl. szívbénulás következtében) halálhoz vezet. A vérkeringés feladata ugyanis a testünket felépítő szervek tápanyaggal való folyamatos ellátása, valamint a sejtek életműködése során keletkező salakanyagok eltávolítása.
A vér tehát eljut a legtávolabbi szervekbe, ahol „terhét” – a hasznos anyagokat – lerakja, és mindjárt felveszi és elszállítja az anyagcsere „égéstermékeit”. Érdekes, hogy a keringés eme jellegzetességét, vagyis hogy önmagában visszatérő, zárt edényrendszert alkot, az ókori és középkori orvostudósok nem ismerték fel: úgy képzelték, hogy az ütő vagy vivőerek és a visszerek rendszere más és más folyadékot szállít.
A szív fontossága, felépítése
A vérkeringés központi szerve a szív: szakadatlan munkája a magzati élet kezdeteitől a halál pillanatáig biztosítja a vér keringését és ezen keresztül az összes többi szerv működésének feltételeit. Fontosságához képest tulajdonképpen igen egyszerű felépítésű szerv, mely lényegében két, egymástól teljesen elválasztott, de azonos szerkezetű részből áll: az ún. bal szívfélből és a jobb szívfélből.
- Aritmiák (Ritmuszavarok) és a pacemaker beültetése
- A szív anatómiája és élettana
- A vér útja a vérkörökön keresztül
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Mindkét szívfél felső részén van egy-egy pitvar, mely a beérkező vér fogadására és átmeneti tárolására szolgáló, aránylag vékony falú, tágulékony üreg. A pitvarokat jól záró billentyűk választják el az alattuk elhelyezkedő izmos falú kamráktól, melyek a szív munkájának oroszlánrészét végzik: amikor a pitvarok felől megtelnek vérrel, összehúzódnak, és óriási erővel és sebességgel szinte belepréselik a vért a nagyerekbe. (Szív felépítése).
Nagyvérkör és kisvérkör
A továbbiak megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy megismerkedjünk a vérkeringés két nagy rendszerével, a nagyvérkörrel és a kisvérkörrel. A két, önmagába visszatérő kör központja a szív, mely a két rendszert egymáshoz csatolja, így a vér az egyik rendszerből a szíven keresztül átjut a másikba, majd a szíven keresztül ismét vissza az elsőbe.
Miért van erre (kisvérköre) szükség?
Nos, a fajok fejlődése során, évmilliók alatt különült el az egykörű keringési rendszerből egy különálló kisvérkor, melynek kizárólagos feladata az lett, hogy a vért állandóan felfrissítse, vagyis a környezetből a sejtek égési folyamataihoz szükséges oxigént felvegye, és az égés során keletkezett szén-dioxidot leadja.
Az ember szervezetében ez a folyamat a tüdőkben zajlik le, a kisvérkor tehát lényegében a tüdőkeringéssel azonos. A nagyvérkör a tüdőkből érkező, felfrissült vért szállítja azután az összes többi szervhez és szervrendszerhez – még a tüdő szöveteihez-sejtjeihez is juttat egy keveset, hiszen ezek is igénylik az oxigéndús vért.
Elképzelhető, mennyivel többet kell dolgoznia annak a szívfélnek, mely a nagyvérkörbe pumpálja a vért, mint a kisvérköri keringést fenntartó szívfélnek! Nem véletlen tehát, hogy a bal kamra – mert ez hajtja a nagy vérkört – sokszorosan izmosabb, erősebb, mint a jobb kamra, és lényegesen nagyobb nyomást kell létrehoznia az érpálya elején, hogy a vér a legtávolabbi szervbe (pl. a lábujjaink hegyébe) is eljusson, és még legyen annyi nyomási energiája, hogy vissza is jusson a szívbe.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.