Magasvérnyomás kezelése

A vérkeringés feladata, a szív felépítése

A vérerek belsejében nagy nyomás uralkodik, melyet a szív pumpaműködése hoz létre, és amely hasonlóan a vízvezetékben uralkodó nyomáshoz – biztosítja a vér áramlását az erekben, vagyis a vérkeringést.

A vérkeringés feladata

A vérkeringés egyike a legfontosabb szervrendszereinknek, nem véletlen, hogy a keringés leállása (pl. szívbénulás következtében) halálhoz vezet. A vérkeringés feladata ugyanis a testünket fel­építő szervek tápanyaggal való folyamatos ellátása, valamint a sejtek életműködése során keletkező salakanyagok eltávolítása.

A vér tehát eljut a legtávolabbi szervekbe, ahol “terhét” – a hasznos anyagokat – lerakja, és mindjárt felveszi és elszállítja az anyagcsere “égéster­mékeit”. Érdekes, hogy a keringés eme jellegzetességét, vagyis hogy önmagában visszatérő, zárt edényrendszert alkot, az ókori és közép­kori orvostudósok nem ismerték fel: úgy képzelték, hogy az ütő­ vagy vivőerek és a visszerek rendszere más és más folyadékot szállít.

A szív fontossága, felépítése

A vérkeringés központi szerve a szív: szakadatlan munkája a mag­zati élet kezdeteitől a halál pillanatáig biztosítja a vér keringését és ezen keresztül az összes többi szerv működésének feltételeit. Fon­tosságához képest tulajdonképpen igen egyszerű felépítésű szerv, mely lényegében két, egymástól teljesen elválasztott, de azo­nos szerkezetű részből áll: az ún. bal szívfélből és a jobb szívfélből.

Szív felépítése

Mindkét szívfél felső részén van egy-egy pitvar, mely a beérkező vér fogadására és átmeneti tárolására szolgáló, aránylag vékony falú, tágulékony üreg. A pitvarokat jól záró billentyűk választják el az alat­tuk elhelyezkedő izmos falú kamráktól, melyek a szív munkájának oroszlánrészét végzik: amikor a pitvarok felől megtelnek vérrel, összehúzódnak, és óriási erővel és sebességgel szinte belepréselik a vért a nagyerekbe. (Szív felépítése).

Nagyvérkör és kisvérkör

A továbbiak megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy megismer­kedjünk a vérkeringés két nagy rendszerével, a nagyvérkörrel és a kisvérkörrel. A két, önmagába visszatérő kör központja a szív, mely a két rendszert egymáshoz csatolja, így a vér az egyik rendszerből a szíven keresztül átjut a másikba, majd a szíven keresztül ismét vissza az elsőbe.

Miért van erre (kisvérköre) szükség?

Nos, a fajok fejlődése so­rán, évmilliók alatt különült el az egykörű keringési rendszerből egy különálló kisvérkor, melynek kizárólagos feladata az lett, hogy a vért állandóan felfrissítse, vagyis a környezetből a sejtek égési folyamataihoz szükséges oxigént felvegye, és az égés során keletke­zett szén-dioxidot leadja.

Az ember szervezetében ez a folyamat a tüdőkben zajlik le, a kisvérkor tehát lényegében a tüdőkeringéssel azonos. A nagyvérkör a tüdőkből érkező, felfrissült vért szállítja azután az összes többi szervhez és szervrendszerhez – még a tüdő szöveteihez-sejtjeihez is juttat egy keveset, hiszen ezek is igénylik az oxigéndús vért.

Elképzelhető, mennyivel többet kell dolgoznia an­nak a szívfélnek, mely a nagyvérkörbe pumpálja a vért, mint a kis­vérköri keringést fenntartó szívfélnek! Nem véletlen tehát, hogy a bal kamra – mert ez hajtja a nagy vérkört – sokszorosan izmosabb, erősebb, mint a jobb kamra, és lényegesen nagyobb nyomást kell lét­rehoznia az érpálya elején, hogy a vér a legtávolabbi szervbe (pl. a lábujjaink hegyébe) is eljusson, és még legyen annyi nyomási ener­giája, hogy vissza is jusson a szívbe.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.