Szív- és érrendszeri betegségek

A szív anatómiája és élettana

Ahhoz, hogy a szív és érrendszeri betegségek lényegét megértsük, ismerni kell az egészséges szív felépítésének és működésének sajátosságait is. Az ember szíve körülbelül akkora, mint ökölbe szorított keze, és a bordakosártól védve, a mellkas bal oldalán található, nem messze a középvonaltól. Felépítését tekintve izom, méghozzá speciális szerkezetű ún.

Szívizom, amely a belső szervekre jellemző simaizom és a vázizmokra jellemző harántcsíkolt izom legelőnyösebb tulajdonságait ötvözi: nagy terjedelmű és tartós összehúzódásra képes, a nap 24 órájában. Percenként átlagosan 72-szer üt, vagyis ennyiszer pumpál ki vért magából, hogy a szervezetet oxigénnel és tápanyagokkal lássa el. Életünk során ez összesen hárommilliárd ütést jelent.

A szív feladata

A szív feladata, hogy a szervezet minden részébe oxigén és tápanyag dús vért juttasson, közben pedig fogadja az elhasznált, oxigénben és tápanyagban szegény vért. Az előbbi feladatát az artériák, míg az utóbbit a vénák segítségével valósítja meg.

A szív felépítése

A szív négy üregből áll, amelyeket ún. szívbillentyűk választanak el egymástól. A két felső üreg a jobb és a bal pitvar, a két alsó pedig a jobb és a bal kamra. A bal pitvart a bal kamrától az ún. mitrális billentyű, a jobb pitvart a jobb kamrától pedig az ún. trikuszpidális billentyű választja el.

Billentyűk találhatók a kamrákból induló nagy erek szájadékaiban is; az aorta, vagyis a főverőér kezdeti szakaszán az aortabillentyű, a pulmonális nagyér, vagyis a tüdőverőér kezdeti szakaszán pedig a pulmonális billentyű. Minden billentyűnek ugyanaz a funkciója, hogy biztosítsák a vér egyirányú áramlását és megakadályozzák a visszafolyást.

A vér útja a testben

A vér a testben két vérkör útvonalát teljesíti, méghozzá a következőképpen: A test nagy részéből (a szervekből, a végtagokból, az agyból stb. …) érkező elhasznált, tápanyagban és oxigénben szegény vér a vénákon át a szív jobb pitvarába érkezik. Onnan a trikuszpidális billentyűn áthaladva a jobb kamrába zúdul, ahonnan pedig a jobb kamra falának izomzata az onnan induló pulmonális nagyérbe préseli. A pulmonális nagyér a tüdőhöz vezet, ott „leadja” vérét, és hagyja, hogy a légzések során a vér újra oxigénnel telítődjön.

Kis és nagy vérkör

A tüdőből a vért az ún. tüdővénák szedik össze és viszik a szív bal pitvarába. A bal pitvarból a mitrális billentyűn áthaladva a vér a bal kamrába zúdul, ahonnan a kamrai izomzat az aortába pumpálja, majd az a különböző szervekhez, pl. a végtagokhoz, a fejhez juttatja a vért, vagyis oda, ahonnan elindultunk. A tápanyagok a belekhez futó erek segítségével szedődnek össze; ez a vérkörnek egy kisebb, különleges útvonala, amelynek megértése azonban a szív élettanához már nem szükséges.

A szív friss vérellátása

Ahhoz, hogy a szív az egész szervezetet friss vérrel lássa el, neki magának is komoly vérellátásra van szüksége, amely az ún. koszorúerek segítségével valósul meg. Mindkét, vagyis a jobb és a bal koszorúér (latinul artéria coronaria; a továbbiakban csak a. coronaria, hasonlóképpen rövidítve minden más artéria esetén is) az aortából ered, vagyis abból a főverőérből, amely a szív bal kamrájából, tölcsérszerűen veszi kezdetét. (Ezt úgy lehet elképzelni, mintha a bal kamra fala egyszerűen átmenne az aorta falába, ürege pedig az ér lumenében folytatódna.)

Szív koszorúerei

Az első két ág, amit az aorta „lead”, a két koszorúér, amelyek közvetlenül a szív izomzatába ássák be magukat. Ily módon a szív „első kézből” biztosítja saját oxigén és tápanyagellátását. A jobb a. coronaria nem különösebben bonyolult lefutású; két végága van: a ramus marginalis, vagyis a széli ág, valamint a hátulsó leszálló ág, ezek látják el a jobb kamra nagy részét, a jobb pitvart, a később ismertetésre kerülő szinusz csomót és pitvarkamrai csomót, valamint a két kamrát elválasztó sövény hátulsó részét.

A bal a. coronaria a szívet bal felől megkerülve két fő ágra válik: ezek az elülső leszálló ág és az ún. a. circumflexa, vagyis az ún. körbefutó artéria. Ezek együttesen ellátják a szív mindazon részeit, amelyek a jobb a. coronaria ellátási területébe nem tartoznak bele, tehát a bal kamrát és a bal pitvart, a kamrák közötti sövény elülső részét, valamint a jobb kamrának azt a keskeny kis árkát, amelyben maga a bal leszálló ág fut.

A szív kitartó munkája

Felmerül a kérdés: mi készteti a szívet ilyen kitartó, szünet nélküli munkára, mi „mondja meg neki”, hogy milyen feladatokhoz kell alkalmazkodnia? A válasz a szív elektromos ingerképző és ingerületvezető rendszerében keresendő.

A jobb pitvar falának felső kis csücskében van egy szabad szemmel alig látható, körülírt kiemelkedés, a szinusz csomó, amely a szív legfontosabb elektorfiziológiai központja: minden egyes ütés előtt akti valódik, majd az ingerületet alsóbb központoknak, végül pedig a munkaizomrostoknak adja át.

„Rangsorban” őt követi a pitvarkamrai, vagy AV-csomó, amely szintén a jobb pitvarban, de a szinusz csomótól kicsit lejjebb helyezkedik el. Innen az ingerület az ún. His kötegre, majd a Tawara szárakra, végül pedig a kamrai izomzatra tevődik át, amely az ingerület hatására összehúzódik.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.