• anorexia
• betegség
• női problémák

A táplálkozási zavarok súlyos betegségekhez vezetnek

A túl sok evés és a túlzásba vitt fogyókúra egyaránt veszélyezteti egy nő egészségét, és a probléma még nagyobb, ha ezek a szokások kényszeressé válnak. A nők különösen fogékonyak a táplálkozási zavarokra, amelyek a testsúlyukat, az önbizalmukat és az önmagukról alkotott képet is befolyásolják.

Anorexia nervosa: nőknél tízszer gyakoribb, mint férfiaknál

Bár az anorexia nervosát általában a serdülő lányok betegségének tartják, az idegi eredetű étvágytalanság bármely életkorban és mindkét nem esetében előfordulhat. Nőknél azonban tízszer gyakoribb, mint férfiaknál.

A betegségnek feltehetőleg genetikai komponense is van, mivel egyes családokban halmozódik. Gyakran társul továbbá súlyos depresszióhoz: az ano-rexiásoknak közel a fele klinikai depresz-szióban szenved. Csaknem ugyanennyi betegnél kényszerbetegség-tünetek jelentkeznek, amelyek gyakran a család más tagjait is sújtják. A betegség különösen gyakori a nők körében, akiknek szépségideáljához hozzátartozik a karcsúság.

Az anorexiások gyakran olyan családból származnak, ahol a szülők rendkívül szigorúak vagy túlféltők. Sokan azt állítják, hogy a koplalás kontrollt ad számukra saját életük felett, különösen tizenéves vagy fiatal felnőtt korukban, amikor úgy érezhetik, hogy életük más területein nincs döntésük. Az anorexiában szenvedők gyakran perfekcionisták és társaiknál kevésbé szociálisak.

Ismerjük fel a betegség jeleit! A családtagokra való figyelés fontos szerepet játszik ebben.

Az anorexiások általában tagadják, hogy bármi probléma lenne velük. A következő jelek nagy valószínűséggel arra utalnak, hogy az illető anorexia nervosá-ban szenved:

• A testsúly csökkenése az életkornak és magasságnak megfelelő érték 85 százaléka alá. A legtöbb anorexiás súlya általában 25 százalékkal vagy többel a normálérték alatt van.
• A hízás és a kövérség miatti túlzott aggodalom. Az anorexiások nem képesek pontosan érzékelni saját testsúlyukat és alakjukat: a normális testsúlyt kövérségnek látják. Még akkor is azt hajtogatják, hogy kövérek, ha megdöbbentően vékonyak.
• Fizikai tünetek az éhezés miatt, például alacsony vérnyomás, fáradtság, vérszegénység, székrekedés, csontritkulás (osteoporosis), megduzzadt ízületek, a bőr sárgasága és a hidegre való érzékenység. Az anorexiások gyakran többrétegnyi bő ruhát hordanak, hogy melegen tartsák magukat. Finom testszőrzet, más néven lanugo jelenik meg, valószínűleg a testhőmérséklet megőrzésére.
• A menstruációs ciklusok nem kezdődnek el vagy leállnak, ha a testsúly a normális érték 80 százaléka alá csökken. Ha három- vagy többhavi vérzés kimarad, erős a gyanú az anorexiára.
• Az anorexiások hashajtót és beöntést alkalmazhatnak. Gyakran kerülik a társaságban való evést, és sokszor kényszeresen edzenek, gyakran éjjel és egyedül, amikor senki sem láthatja őket.

Hogyan kezelik az anorexiát? Kórházi kezelés is szükségessé válhat

Ha az állapot életveszélyes – például mert a beteg pulzusa percenként negyven alá csökken -, kórházi kezelésre lehet szükség. A beteget gyakran intravénásán kell táplálni, ami az anorexias kooperációja nélkül is megoldható.

A szerotoninszint növelésére és ezáltal a depresszió és a szorongás enyhítésére SSRI-antidepresszánsok szedését írhatják elő a betegnek. (A szerotonin olyan kémiai ingerületátvivő az agyban, amely befolyásolja a közérzetet.)

Szükség van továbbá tanácsadásra vagy pszichoterápiára, gyakran hónapokon, éveken át. A kezelés történhet négyszemközt vagy a család bevonásával, amelyet csoportterápia követhet. A terápia célja, hogy segítse az anorexias beteget, hogy szeretetre méltónak érezze magát, növelje önbecsülését és csökkentse azon igényét, hogy mindent kontrolláljon. Elsajátíthat továbbá olyan stratégiákat, amelyek átsegítik a nehéz helyzeteken, családi étkezéseken, bulikon.

Kicsapongó evés és bulimia: fiatal nőknél gyakori!

A nők, különösen a fiatalok, gyakrabban szenvednek ezektől az egymással összefüggő táplálkozási zavaroktól. Túl sokat esznek, majd a bevitt táplálékot mesterségesen eltávolítják a szervezetből (hánytatás, hashajtás). A kicsapongó evőket leküzdhetetlen falásvágy keríti hatalmába, aminek következtében egy ültő helyükben hatalmas mennyiséget fogyasztanak az ételből, általában titokban. Önmaguk hánytatásán kívül hashajtót, beöntést, vízhajtókat és túlzott testmozgást alkalmaznak testsúlyuk kontrollálására. A kilengések között a legtöbbjük titokban fogyókúrázik. A kicsapongó evőknek az anorexiásoktól eltérően reális képük van saját testsúlyukról, és általában az a vágy motiválja őket, hogy leadják zsírfölöslegüket. Ha a kicsapongó evés hosszabb időn keresztül (három vagy több hónapon át) hetente kétszer, háromszor ismétlődik, bulimiának nevezik. A bulimiások közös jellemzője, hogy a betegséget stresszes esemény váltja ki, és hogy más lelki betegségben – depresszió, személyiségzavar -, illetve kábítószer- vagy alkoholfüggőségben is szenvednek.

A családban előforduló depressziónak mind az anorexiában, mind a bulimiában szerepe lehet. A bulimiára jellemző fizikaijelek a lehorzsolt ujjak (mivel ujjukat a torkukon ledugva hánytatják magukat), a nyálmirigyek fertőződése, a fogak sérülése (a kihányt gyomortartalom savassága miatt) és a gyomorvérzés. Az ásványi anyagok egyensúlyának az állandó hányás okozta felborulása súlyos mellékhatásokat okozhat, például rendszertelen szívritmust. A bulimia azonban ritkán vezet halálhoz.

A bulimiások kevésbé titkolóznak és kevésbé hajlamosak letagadni problémájukat, mint az anorexiások, ezért eredményesebben kezelhetők viselkedési vagy kognitív terápiával.

A kényszeres tűlevésre szintén jellemző a kicsapongó evés, de ezt nem követi hánytatás.

A kényszeres túlevésben szenvedők általában túlsúlyosak. A rendellenességre bűntudat, szégyenérzet, alacsony önbecsülés és a testalkattal való kényszeres foglalkozás jellemző.

Ha a túlsúlyosság életveszélyes – mert a vérnyomás nagyon magas, vagy keringési és légzési elégtelenség alakul ki -, drasztikus beavatkozásra van szükség, például a gyomor méretének sebészi úton való csökkentésére.

A kényszeres túlevést általában terápiával vagy tanácsadással kezelik; a kognitív és viselkedési terápiák a legsikeresebbek. Sokak szerint az önsegítő csoportok, amelyekben a problémákat meg lehet beszélni hasonlóan érintett emberekkel, rendkívül sokat segíthetnek az egészséges étkezési szokások helyreállításában és megőrzésében.

A kényszeres túlevés biztos jelei:

• Evés utáni vágy akkor is, ha az illető nem éhes – azért eszik, hogy enyhítse a szorongást.
• Folyamatos, étkezés körüli gondolatok.
• Abnormális érdeklődés a táplálkozással kapcsolatos információk iránt.
• A fogyókúrázás és a túlevés váltakozó epizódjai.
• Bűntudat, amiért nem képes kontrollálni az étel utáni vágyát.
• Szégyenérzet a testsúly és az alak miatt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.