Homocisztein – a szív ellensége
Amint az artériák károsodtak, reakciók egész sora vezet a plakkok létrejöttéhez, megvastagodásához, és végül a teljes elzáródás kockázatához.
De vajon mi okozza első helyen a károsodást?
Azt tudjuk, hogy a C-vitamin hiánya alapvetően meggyengíti az artériák falát, mely ezáltal hajlamosabbá válik a sérülésre. Ezenkívül az oxidánosok (például dohányzásból, vagy olajban, zsírban sült ételek fogyasztásából származó anyagok) nagy mennyiségű bevitele szintén az artériák károsodásához vezethet, különösen, ha az adott személy szervezete nem tartalmaz kellő mennyiségű antioxidánst, mint például C- vagy E-vitamint. Ám létezik egy ennél alattomosabb – a szervezet által termelt – tényező is, mely legalább annyira veszélyes, mint a magas koleszterinszint: a homocisztein.
A homocisztein-elméletet először Dr. Kiimer McCully, az amerikai Rhode Island-beli Providence város VA Egészségügyi Központjának patológusa terjesztette elő 1969-ben. Egy ritka genetikai betegséget, az úgynevezett homociszteinuriát tanulmányozta. A homocisztienuriában szenvedők szervezetéből hiányoznak bizonyos enzimek, melyek szükségesek a mérgező homocisztein ártalmatlan cisztationinná való átalakításához.
Ha a betegséget nem ismerik fel időben és nem kezelik, az ezzel született gyerekek gyakran még a felnőttkor elérése előtt szívinfarktusban vagy stroke-ban elhaláloznak, annak ellenére, hogy koleszterinszintjük teljesen normális volt.
A homocisztein a táplálékban található fehérjék lebontásakor keletkezik a szervezetben. A metionin nevű aminosav. a károsodott falú artériák belsejében koleszterin rakódik le, mely végzetes elzáródásokhoz vezethet
- A homocisztein-elmélet bizonyítása
- Magas homocisztein szint okozhatja Stroke-ot vagy az Alzheimer-kórt?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Hogyan károsítja a homocisztein az artériákat?
Homociszteinné alakul át, és elegendő mennyiségű B6-,B12-vitamin és folsav jelenlétében a szervezet cisztationinná változtatja át. Ma már tudjuk, hogy a homocisztein egy nagyon mérgező anyag, és kezdeti károsodást okozhat az artériák falában, mely beindítja a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának folyamatát.
Habár ez a genetikai betegség – a homociszteinuria -ritka, McCullyben felvetődött a kérdés, hogy vajon az emberek hány százalékában termelődik kis mennyiségű fölös homocisztein, mely az évek során növelheti a kockázatukat. Ezenkívül az is érdekelte, vajon a homocisztein túlzott mennyiségű felhalmozódása milyen mértékben korlátozódik az erre genetikailag hajlamosak körére, illetve előfordulhat-e egészséges emberekben, akik B6-, B12- vagy folsavhiányban szenvednek.
Ezen hiánybetegségek előfordulási aránya nagyon magas az átlagemberek között.
Vizsgálatai során azt tapasztalta, hogy a dohányzás és az inaktív életmód növelte a homocisztein szintet a szervezetben, valamint azt, hogy akiknek a családjában már előfordul szívbetegség, azoknál gyakran tapasztalható volt egy aprócska hiba azon gének egyikén, melyek a homocisztein metabolizmusát irányítják.
A homociszteinszint az életkorral együtt emelkedik.
Nők esetében a szintje átlagosan 20%-kal alacsonyabb, mint a férfiak körében – egészen a változókorig, amikor is a homociszteinszint többé-kevésbé kiegyenlítődik a nemek közt. Ezek az eredmények tökéletesen egybevágtak a tapasztalatokkal, miszerint a szívinfarktus előfordulásának gyakorisága különösen magas a dohányzó, ülő élet-módot folytató férfiak körében, illetve megemelkedik a változókorba lépett nők körében.
Az a tény is ismert volt, miszerint ha állatok szervezetébe homociszteint injekcióznak be, akkor az az artériák falára rakódó plakkot termelt.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.