Tanácsok az egészséges szívért

A gyógyító nyújtás – hajlékonyság növelése!

Csecsemőként a legtöbben olyan hajlékonyak vol­tunk, hogy könnyedén a szánkba vehettük lábujja­inkat, felnőttként azonban sokan annyira elmereve­dünk, hogy már lábkörmeink levágása is kész szenvedés. E hajlékonyságcsökkenés oka sok eset­ben egyszerűen az ülőkór.

Az átlagos ülő életmódú személy felnőtt­korában eredeti mozgástartományának negyedét­-harmadát elveszíti (van úgy, hogy ennél többet is), s ez jelentősen korlátozza mozgásszintjét, és hoz­zájárulhat szíve meggyengüléséhez. Mivel azonban a hajlékonyság lassan és fokozatosan, hosszú évek alatt csökken, többnyire alig vesszük észre a negatív folyamatot.

Kutatási eredmények! Aki a napjait fotelben, autóban és íróasztalnál ülve tölti, 60 éves korára normális mozgástartományának a 75 százalékát is elveszítheti, állítja Claire Small, a londoni Pure Sports Medicinefiziko-terapeutája. Ezután az illető már ördögi körbe ke­rül. Nehezére esik a mozgás, ezért nem is próbál­kozik vele, így még merevebbé válik, és még töb­bet ül. Minél kevesebbet mozgunk, annál fontosabb szerep jut a nyújtásnak.

Az emberi test egyik jellemző vonása, hogy minél aktívabban használjuk izmainkat és ízüle­teinket, azok annál hosszabb ideig tudnak jó állapotban maradni és remekül működni. Amikor sokat mozgunk, izmaink, ízületeink és csontjaink megerősödnek, helyrehozzák a sérüléseiket, és alkalmazkodnak a terheléshez. Ha viszont ülő élet­módot folytatunk, „mozgó alkatrészeink” fokozatosan elveszítik e létfontosságú képességeiket. Persze a túlterhelés ugyanilyen káros lehet, ezért az is mindenképpen kerülendő.

A nyújtás amellett, hogy feszesebbé teszi az izmokat, s ezzel aktívabb életet tesz lehetővé, a magas vérnyomás és az inzulinrezisztencia visszaszorításában is hasznos azáltal, hogy csökkenti a stresszt. Izmainkban nyúlásérzékelő receptorok vannak, amelyek folyamatosan jelzik agyunknak az izmok feszültségszintjét. Ha izmaink krónikusan feszesek, agyunk azt az üzenetet kapja, hogy stresszes állapotban vannak. A nyújtás segít ellazí­tani az izmokat, s ennek nyomán agyunk arról kap jelzéseket, hogy minden rendben van.

Szabadítsuk fel izmainkat!

Ahogy öregszünk, testünk szövetei is megváltoz­nak. Bőrünk elvékonyodik és kiszárad – s lényegé­ben ugyanez történik izom- és kötőszöveteinkkel is. Mivel kevesebb a folyadék, amely feszesen tart­hatná őket, az izmok elveszítik rugalmasságukat, rövidebbé és tömörebbé válnak. Az ilyen izmok szorítókötésként hatva gátolják a vérkeringést, így az erek nem tudnak elegendő tápanyagot juttatni a szövetekhez, s az ott képződő salakanyagokat sem képesek hatékonyan elszállítani. Ahogy a sa­lakanyagok felhalmozódnak, kis, kemény csomók („meszesedések”) alakulnak ki, s emiatt merevnek érezzük magunkat.

Mindezen folyamatok végeredményeként ab­ban a görnyedt tartásban rekedünk meg, amelyben minden nap hosszú órákat töltünk olvasás, számí­tógépezés, autóvezetés, az étkezőasztalnál való ülés, főzés és takarítás közben.

A rossz testtartás igen gyakori, és a főbűnös benne a merevség” – állítja ClaireSmall. – „Sokan azt hiszik, hogy a rossz tartás pusztán esztétikai probléma, ám a görnyedtség korántsem csak a megjelenésre nézve ártalmas. Számos problémát okoz, például izomegyenlőtlenségeket, fej- és hát­fájást, valamint porckoronggyengeséget.

A rossz tartás a légzésre is hatással van: fel­színesebbé válik ugyanis a kelleténél, mivel a tüdő nem tágulhat ki teljesen az összepréselődött mell­kasban. A görnyedtség miatt az emberek hajlamo­sak arra, hogy testileg és érzelmileg is rosszul érezzék magukat.

Ha fokozatosan, teljes mozgástartományukban kinyújtjuk izmainkat, újra megnyílnak a csatornák, fokozódik a vérkeringés, és ismét kielégítővé válik a tápanyagellátás, illetve a salakanyagok elszállítá­sa. A nyújtás hatására megnő az ízületi nedvnek(az ízületek természetes kenőanyagának) a mennyisége is, és ennek hatására az ízületek egészségesebbek lesznek és könnyebben mozognak. Amikor izmaink, inaink és kötőszalagjaink rugalmasak, a tartásunk is javul, s a földre dobott zoknik felszedésétől kezdve a teniszlabda elütéséig minden mozdulat könnyebben megy.

Aktívan, de sérülés nélkül

Ha korán érkezünk egy focimeccsre, láthatjuk, amint a játékosok hajladoznak, a törzsüket csa­vargatják, s hol az ég felé nyújtóznak, hol pedig a lábujjukig hajolnak előre. A sokat mozgó em­berek régóta tudják, hogy a nyújtás a sérülések megelőzésének egyik legjobb módja.Bár egyes újabb amerikai kutatások szerint a testmozgás előtti nyújtás sem véd meg az akut sérülésektől, pl. a rándulásoktól, az általá­nos hajlékonysághoz akkor is nélkülözhetetlen, és elkerülhetők vele az olyan, fájdalmas állapo­tok (pl. az Achilles-ín gyulladása), amelyek az izmok és a kötőszövetek krónikus feszüléséből adódhatnak.

Ha rendszeresen nyújtjuk izmain­kat, azzal növeljük mozgástartományukat, így játék közben is nagyobb erőt tudunk kifejteni, jobb lesz az egyensúlyunk, és fürgébbé is válunk.Egyes kutatásokból az is kiderül, hogy a testmozgás utáni nyújtás olyan, mintha kifa­csarnánk izmainkból az ott felhalmozódott tej­savat és salakanyagokat. Az eredmény: kisebb izomláz, így másnap ismét „harcra készek” lehe­tünk.

Nem számít, mennyi ideig mellőztük a mozgást, – a nyújtás mindig segít mozgékonyságunk fokozá­sában. A kaliforniai egyetem munkatársai egy kisebb vizsgálat során megállapították, hogy a hetente két­szer jógázó emberek kevésbé lesznek görnyedtek, s gerincük hajlékonysága – egészen pontosan a hátra­felé hajlásra való képessége – elképesztő mértékben, akár 188 százalékkal javulhat. Nem kell órákat tölteni azzal, hogy akrobatikus pózokba facsarjuk a testünket. Naponta csak néhány percet szánjunk egyszerű nyújtó gyakorlatokra, s már azzal is 10-15 százalékát visszaszerezhetjük elvesztett hajlékonyságunknak.

Naponta csak néhány percet szánjunk egyszerű nyújtó gyakorlatokra, s már azzal is 10-15 százalékát visszaszerezhetjük elvesztett hajlékonyságunknak.

Mennyire vagyunk hajlékonyak?

Az ötvenévesektől senki sem vár gumiembere­ket megszégyenítő mutatványokat, de azért merevnek sem szabad lenniük.

A következőkben néhány támpontot adunk ah­hoz, hogy mennyire kell hajlékonynak lennünk egészséges, mérsékelten aktív életmód mellett.

  • Képesnek kell lennünk arra, hogy egy szék szélén ülve (egyik lábunkat kinyújtva, a másikat behajlítva) előrehajoljunk, és bekössük a kinyúj­tott lábunkon lévő cipő fűzőjét.
  • Képesnek kell lennünk arra, hogy megvakar­juk a lapockáink között viszkető pontot úgy, hogy vagy a vállunk fölött, vagy a derekunk felől odanyúlunk.
  • Képesnek kell lennünk úgy levenni egy testhez simuló pólót, hogy karjainkat keresztbe tesszük a testünk előtt, megfogjuk a póló alját, majd egyetlen, sima mozdulattal áthúzzuk a fejünkön.
  • Képesnek kell lennünk arra, hogy a fejünket elfordítva hátranézzünk mindkét vállunk fölött.
  • Képesnek kell lennünk arra, hogy két karun­kat egyszerre hátranyújtva belebújjunk a kabát­ba, amelyet valaki felsegít ránk.

Örökös nyújtás

A következő cikkekben bemutatott és az azokhoz hasonló gyakorlatsorok rendkívül hasznosak, mivel az összes főbb izomcsoportot nyújtják, és minimális időráfor­dítással maximális eredményt kínálnak. Nyújtani azon­ban bárhol és bármikor lehet. A nyújtás átsegít a délutá­ni mélyponton, vért juttat a kezünkbe és csuklónkba, ha azok elgémberedtek a túl sok gépeléstől vagy írástól, felkészíti testünket a sétára, javítja hangulatunkat, és persze mozgásra késztet bennünket (tehát ez is kiváló módszer az ülőkór ellen). A következőkben ismertetett négyperces gyakorlatsor rendszeres végzése mellett természetesen, amikor csak tehetjük, nyújtsunk napközben és este is.

Nagyon fontos, hogy kíméle­tesen és biztonságosan nyújtsunk, s legalább 15 másod­percig tartsuk meg az egyes pózokat, mivel a kellő hatás csak így érvényesül izmainkban és ízületeinkben.

A nyújtózkodás olyan, mint a fogselymezés: minden­ki tisztában van azzal, mennyire hasznos, de csak kevesen szánják rá az időt.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.