• hit
• tudat

Amit a hit hatalmáról eddig nem tudtál!

Mindazt, amit megélünk, hitünk határozza meg, mivel a megtapasztalt dolgok mindig nézeteink következményei. A tudomány igazolta a tényt, hogy a hit képes tényeket létrehozni. Nem véletlenül áll a Bibliában, hogy minden lehetséges azok számára, akik hisznek (Márk 9,23).

Mi az igazi hit?

Az igazi hit egy „belső bizonyosságtudat”, mely nem külső bizonyosságon alapul, hanem a valóság belső felismerése. Ez javunkra vagy ellenünkre dolgozik, függetlenül attól, ki miben hisz. Mert aki nem hisz semmiben, az is hisz, csak helytelen módon. A kételkedés is hit, mely ellenünkben hat. Ám a legerősebb hit is hatástalan marad, ha mindig a jövőre halasztjuk felismerésünk megvalósítását, és tudatunkat a pillanatnyi hiányra koncentráljuk.

Az igazi hit hozza létre a valóságot. Ám a valóság olyan mértékben ragadja ki kezünkből az ellenőrzés lehetőségét, amilyen mértékben figyelmen kívül hagyjuk, hogy tudatosan kövessük nézeteinket. így történhet meg, hogy szervezetünk helytelen nézeteink következtében gyakran már nem optimális mértékben működik, beteg lesz, idő előtt megöregszik.

Mindenkinek annyi egészség, siker, pénz, beteljesülés és szerencse jut az életben, amennyit hite biztosít számára. Akár azt hisszük, hogy valamit elérhetünk, akár azt, hogy nem, mindenképpen nekünk lesz igazunk.

Valóban egy láthatatlan kéz irányít?

A hit hatalma mindenkor rendelkezésünkre áll, hogy segítsen bennünket. Minden bizonnyal mindenkinek vannak „láthatatlan nézetei” is. Ezek is a valóság részei, azonban olyannyira Károli Gáspár fordításában: „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek”. A szövegösszefüggésbe inkább illik a német változat fordítása –a ford. megj.- magától értetődőek, hogy már nem is tekintjük őket hittételnek.

Megvan azonban a lehetőségünk arra, hogy láthatóvá tegyük őket, ha a létező jelenségekből kiindulva feltesszük magunknak a kérdést: „Melyik nézetemre van szükség ahhoz, hogy beavatkozzam?” Minden realitás esetében mód van annak azonnali megváltoztatására. A realitás lehet jó vagy rossz, létezését el kell fogadnunk, ám az bármikor megváltoztatható.

Gondolkodjunk tudatosan!

Ha tudatunkat problémákra irányítjuk, azaz nehézségekre, gyengeségekre, valaminek a hiányára, szenvedésre vagy betegségre, az azonnal ki is váltja mindezeket. Ám ennek az ellenkezője is igaz, ha tudatunkat az egészségre, jó közérzetre, esélyekre, életkedvre és beteljesülésre irányítjuk. Univerzumunkban nincsenek véletlenek, okok vannak és okozatok. Sajátítsuk el, hogy nézeteink tudatos kialakításával képzeljük magunk elé a bekövetkező eseményeket. Hiszen mi magunk vagyunk az alkotók, az élet ebben hűséges szolgálónk. De csak akkor tud jó lenni hozzánk, ha jó utasításokat adunk számára.

Használjuk fel „képzelőerőnk hatalmát”, és „lássuk” magunkat a számunkra ideális életkorban. Az ismétlés hatalma segítségével a szervezet azonnal alkalmazkodni kezd ehhez a képhez, először csak késlelteti az öregedést, majd megállítja, s ha meg tudjuk őrizni a képet, akár vissza is fordíthatja. Immunrendszerünk regisztrál minden nézetet, és igen, minden gondolatot és minden érzést, mindenekelőtt azonban minden elképzelést, s így azonnali hatást gyakorol az öregedési folyamatra.

Önképünk és tudatunk: lényeges kapocs

Ugyanez vonatkozik önképünkre is. Ez erősen ható indíték, mely jelentős mértékben határozza meg sorsunkat, pontosabban nem azt, amit a sorstól, hanem amit saját magunktól kaphatunk. Ezt a képet valójában sokszor mások ragasztják ránk, s igazából nem felel meg valódi lényünknek. Ebben az esetben viszont életünk sem felel meg valónknak, ez valójában nem is a mi életünk. Holott mindenki győztesnek született.

Gondolkodásmódunk befolyásolja külső megjelenésünket is, tehát rajta, képzeljük magunkat fiatalnak, egészségesnek és szépnek. Alkotó képzelőerőnkkel egyszerűen fedezzük fel újra önmagunkat. Ezáltal a jövő lehetőségét már ma realitásként élhetjük meg.

Milyen a személyiségünk? Függünk-e tőle?

Szabaduljunk meg a ránk ragasztott személyiségjegyektől, mindattól, amit mások valóságos lényünknek tekintenek. Jussunk el a mások általi megítéléstől saját igazi identitásunkig, az „ez vagyok én” tudatos meghatározásáig. Kezdjünk minden napot tudatosan így: „LÉTEZEM”, s térjünk nyugovóra ugyanezzel: „LÉTEZEM”. Tudatos, tényleges identitásunk kialakítása döntő változást fog előidézni életünkben.

Alkalmazzuk tudatosan a hit hatalmát. Túl sokat gondolunk a tudás hatalmára, és túl keveset tudunk a hit hatalmáról. Mindazt, amit megélünk, hitünk határozza meg. Tapasztalataink mindig nézeteinkből következnek. Az igazi hit képes létrehozni a valóságot. Minden helyzet az azt megelőző nézeteink következménye.

Alakítsuk ki tudatosan nézetrendszerünket. Sajátítsuk el, miként lehet a dolgokat, a helyzeteket, az eseményeket, de még a találkozásokat és véletleneket is magunk elé képzelni. Úgy irányítsuk lépteinket, hogy áldozatból tudatosan életünk alakítójává váljunk.

A tudatos élet titkai

Az agynak van egy meghatározott területe, mely személyiségünk székhelye. A személyiség valamennyi tapasztalata, programja és azok megvalósításának korlátai is mind itt halmozódnak fel. Mindaddig, amíg valaki behatárolt személyiségi jegyek szerint él, nem tud kitörni az itt érvényes törvényszerűségek és keretek közül.

Személyiségünk halhatatlan?

Van azonban agyunknak egy másik területe is, a tudat központja, amely nem tartalmazza ezeket a programokat és korlátokat. Az agynak ezen a területén a test soha nem volt beteg, ez nem ismeri az öregedést, s nem is tud meghalni. Abban a pillanatban, ha valaki elhagyja a személyiségét őrző területet, s ez utóbbival azonosítja magát, onnan kiindulva irányítja és vezeti életét, szervezete is valóságos lényét tükrözi majd vissza.

A tudat egész egyszerűen hagyja magát áthelyezni, hogy abba az irányba mutasson, amelyben a szervezet teljesen egészséges és fiatal marad. Ha ezt beépítjük tudatunkba, már azonnal meg is valósul. Tehát ismét miénk a döntés, milyen életkorban lép újból színre a testünk. Tudatunk áthelyezése folytán ez a terület tele lesz energiával, s ennek következtében aktivitással. Ezzel kivetítettük testünkre a „halhatatlansági programot”, s az már működésbe is lépett.

Amint azonban ismét a személyiségi központunk irányításával kezdünk cselekedni, s ennek megfelelően identifikáljuk magunkat, ennek a hatásnak vége, s újra a korábbi feltételek rabjává válunk, amelyek között a test megbetegedhet és megöregedhet, s majd egyszer valamikor meghal. Tudatközpontunk határozza meg, hogy az agy melyik területét aktivizálja, s annak megfelelően cselekszik.

Tudatunk: választási lehetőségeink

A tudat előtt mindig ott a választási lehetőség, hogy melyik eljárást kövesse: a „természeteset”, azaz a személyiség és az emberi lét korlátok közé szorítását, vagy a LÉT valódiságának eljárását, s ezzel a természetes halhatatlanságot, a teljes egészséget és bölcsességet. Ennek során nagyon fontos, sőt döntő, hogy valóban szakítunk-e agyunk személyi jegyeket őrző területével, s a továbbiakban tudatos lényként kívánjuk-e élni életünket; vagy egyéniség nélküli személyként csak álmodozunk az egészségről és a bölcsességről.

Az utóbbi esetben ugyanis csak képzeletünkben élhetjük át az egészség és a bölcsesség állapotát, nem a LÉTEZÉS teljes valóságában.

Szerző: Langh Izabella

Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és  életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.