Fittség

Hagyjuk el a negatív energiákat!

Életünk során sejtjeink tudatában megoldatlan helyzetek, kellemetlen események, nyomasztó kapcsolatok hatalmas energiája halmozódik fel. Ha nem sikerül ezektől megszabadulnunk, folyamatosan magunkkal cipeljük megoldatlan múltunk nehéz hátizsákját, ami jelentős mértékben megterheli mindennapjainkat.

Minden a negatív energiákról és hatásaikról

Ezeknek a negatív energiáknak fizikai következményei is vannak. Izmaink feszültté válnak, s a fokozott megterhelés miatt hajlamosabbak leszünk a betegségekre. Ez a felesleges ballaszt gyakran túlsúly formájában nyilvánul meg, mert testünk hitelesen tükrözi vissza, ha megnehezítjük életünket. Valószínűleg ez rejtőzik annak hátterében, miért olyan nehéz lefogyni, még ha az ember alig eszik is. Ez a lelki túlsúly jelentős mértékben csökkenti a teljesítőképességet is. Aki nem képes megszabadulni múltjától, szó szerint súlyos koffert cipel magával, s alig marad energiája más tevékenységre.

GondterheltségAz érzelmi túlterheltség emellett még sebezhetővé és kiegyensúlyozatlanná is tesz bennünket. Nem nehéz belátni, milyen kedvező lenne, ha meg tudnánk szabadulni ettől a ballaszttól. Márpedig ez egyszerűbb, mint gondolnánk. Tegyük meg a következő cikkben található lépéseket, s szabaduljunk meg könnyedén a múltunkhoz kapcsolódó negatív élményektől.

Miután sikerült megszabadulnunk a múlt terheitől, emeljük fel tudatunkat tényleges nagyságunkhoz, s töltsük meg ezzel a tudattal szervezetünk valamennyi sejtjét. Ébredjünk öntudatra, s éljünk tökéletes egészségben és kortalanságban.

Beszélgessünk testünkkel!

A testünkkel folytatott párbeszéd igen hatékony módszer arra, hogy megértsük testünk spontán üzeneteit, a tüneteket és a fájdalmakat. A testünkkel folytatott beszélgetés emellett fokozza a test tudatos viselkedését.

  1. Keressünk magunknak egy nyugodt és csendes helyet, s emlékezetünkben kísérjük végig egész életünket. Kezdjük legkorábbi, gyerekkori emlékeinkkel. írjunk fel minden negatív eseményt, még akkor is, ha úgy véljük, hogy ezt már elfelejtettük. Hagyjunk időt magunknak, míg csak biztosak nem leszünk benne, hogy mindet megtaláltuk és felírtuk.
  2. Képzeletünkben vegyük sorra ismét gondosan valamennyi helyzetet. Nagyon fontos, hogy ne csak felidézzük, de ismét át is éljük ezeket. Közben hüvelyk- és mutatóujjunkkal fejtsünk ki nyomást mindkét homlokcsontunkra – ez szemöldökünk feleit középen helyezkedik el. Először nézzünk tükörbe, hogy pontosan meg tudjuk találni a helyet. Azonnal érezni fogjuk, hogy ezek a pontok energetikailag befelé irányulnak.
  3. Miközben felidézzük valamelyik kellemetlen helyzetet, tartsuk hüvelyk- és mutatóujjunkat végig ezeken a pontokon, amíg meg nem szabadulunk rossz emlékünktől. Ezt abból vesszük észre, hogy megkönnyebbülünk, öröm és hála jár át bennünket, akár még egy percnél is hosszabb ideig. Akkor biztosak lehetünk benne, hogy a szituációt energetikailag elengedtük magunktól. Végezzük el ugyanezt valamennyi kellemetlen emlékünkkel, míg csak egészen szabadon és könnyedén át nem tudunk lépni új életünkbe.Beszéd

A párbeszédet kezdhetjük egy adott szervvel, testrésszel, a tünettel, a fájdalommal, vagy akár egész testünkkel. A dialógust folytathatjuk szavakkal, de tudatalattink nyelvén, képekkel is kommunikálhatunk. Képzeljük képszerűén magunk elé az adott testrészt. Hogy néz ki a belső kép? Beszéljünk a képhez, tegyük fel neki a kérdést: mit akarsz közölni velem? Miért épp úgy áll a helyzet, ahogy? Hogy tudnék neked segíteni? Mi a teendő? Milyen a gyógyuláshoz vezető út? Mik legyenek a következő lépések? Fájdalom esetén egy kontrollgombot képzelhetünk magunk elé, mintha tévénk távkapcsolóját nyomnánk meg.

Már nem fájhat!

Állítsuk „halkabbra” ezzel a gombbal a fájdalmat. A tudatosan előállított képek segítségével irányíthatjuk testi funkcióinkat. Csak meg kell találnunk a megfelelő képet, amelyet elő tudunk hívni tudatalattinkból. A kép lehet természetesen egy filmszerű eseménysor a múltból vagy az elképzelt jövőből. Adjunk tudatalattinknak képet arról, hogyan képzeljük el végső állapotunkat.

Beszélgessünk el egyszer valós énünkkel, s engedjük meg, hogy megadja a tájékoztatást arról, miképpen tudnánk segíteni testünket, hogy a jövőben elkerüljük a betegségeket.

Tegyünk egy gyógyító pillantást testünk belsejébe!

Ha megbetegedtünk, „beszélgethetünk” azzal, akit a betegség érint: testünkkel. Mielőtt bárhova elindulnánk, először is „önmagunkhoz kell fordulnunk”. Ez sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Nincs más teendőnk, csak tartanunk kell egy kis szünetet, elvonni figyelmünket a külvilágról, és saját testünkre irányítani azt. Közben tegyük fel szívünknek a kérdést: „Mire van valóban szükségem, s hogy kaphatom ezt meg?”

Lélegezzünk minél többet!

Az egyik dolog, amivel elérhetjük, a lélegzés. Mialatt figyelmünkkel lassan végigkísérjük egész testünket, tegyük tudatossá lélegzetvételünket. Amikor figyelmünk arra a helyre ér, ahol valamilyen probléma mutatkozik, lélegzetvételünk kizökken az üteméből.

Testünk légzésünkön keresztül jelzi, hogy figyelmünk épp arra a pontra ért, ahol valamilyen változtatásra van szükség, ahol segítenünk kell. De közvetlenül is feltehetjük a kérdést, és végignézhetjük, milyen képek, érzések, benyomások és emlékek bukkannak fel előttünk. Pár próbálkozás után a kérdésfeltevést követően azonnal megjelenik a válasz tudatunkban.

Eluralkodhat rajtunk a félelem, vagy akár a bűntudat?

Előfordul, hogy az információt valamilyen félelem vagy bűntudat terheli, ezért alaposan el van rejtve. Ebben az esetben az érzésnek kell vezetnie bennünket, s amint ebben az érzésben elmerül a félelem vagy a bűntudat, az üzenet láthatóvá válik.

A probléma megoldásához gyakran már elegendő, ha csak ráirányítjuk a figyelmünket és késznek mutatkozunk annak megoldására. Érzéseinket akár jelzőműszerként is használhatjuk, s figyelmünket a bennünk felbukkanó érzésre irányítjuk, miközben lassan végigvezetjük figyelmünket testünkön, s közben feltesszük a kérdést: frissnek érzi-e magát ez a testrészem, hideg-e vagy meleg, nyugodt-e vagy nyugtalan? Úgy ez az érzés hordozza a változtatásra vonatkozó üzenetet.

Ezalatt újra meg újra átéljük, hogy már önmagában a testünkbe vetett pillantás képes gyógyítani, minthogy a test ezáltal megkapja a számára rendkívül fontos odafigyelést.

Segít a testünk!

Ha megkérdezzük, testünk arra is választ ad, milyen segítségre van szüksége. A legfontosabb segítség mindig az odafigyelés, és az, hogy figyelmünket a megváltoztatandó helyzetre irányítsuk. Ezzel mindenképpen útjára indítottuk a gyógyulási folyamatot, még akkor is, ha a változás nem érzékelhető azonnal. Az igazi gyógyulás mindig lényegesen több, mint csupán a tünetmentesség. A lényeg, hogy új perspektívából szemléljük az életet, ne ragaszkodjunk olyasmihez, ami már eltűnt, hogy az élet folyama minden akadály nélkül haladhasson tovább.

Az is nagyon fontos, hogy hálát erezzünk testünk és az élet iránt. Rendkívül fontos, hogy osszuk meg és éreztessük testünkkel: szeretjük és nagyra becsüljük. Ehhez elég egy neki küldött kis mosoly. Mosolyogjunk rá szívünkre, gyomrunkra, beleinkre, egész lényünkre, testünk minden sejtjére. Tegyük ezt egészen tudatossá: „Testem valamennyi sejtjét, egész lényemet átjárja és bevilágítja a LÉTEZEM teljessége.” Ez végül elvezet a gyógyuláshoz, ami sokkal átfogóbb annál, amit általában e kifejezésen értünk.

Éljük tudatosan az életünket!

Valamennyiünknek vannak olyan viselkedési formáink és szokásaink, amelyek egyszer valamikor helyesek és értelmesek voltak, azonban már régóta nem illenek jelenlegi életükhöz. Ezek közé tartoznak olyan kapcsolatok is, amelyekhez már csak egy emlék fűz. Valamikor meg kell szabadulnunk ezektői, a legjobb, ha egész múltunktól, hisz akárhogy vesszük is, az már elmúlt és nem tér vissza soha többé, a jelenben azonban súlyos terhet jelenthet.

Tatarozzuk ki életünket!

Vizsgáljunk meg mindent, de valóban mindent, hogy valóban még mindig hozzánk tartozik-e, és szabaduljunk meg mindentől, ami már nem okoz örömöt számunkra. Minthogy valamennyi régi élményünk ott tárolódik szervezetünkben, egy idő után elveszik mozgásterünket. Nem az évek terhe az, ami nyomaszt, hanem múltunk számtalan megőrzött emléke, melyek mindmáig meghatározzák napjainkat, járjuk végig még egyszer képzeletünkben életünket, és szabaduljunk meg minden nyomasztó emléktől, s közben tudatosítsuk magunkban, hogy ez már a múlt, ennek vége, ma egész más helyzetben vagyunk. E felismerés szellemében oldjuk harmóniává ezeket az eseményeket, és tudatosan szabaduljunk meg tőlük.

Ismerjük fel káros szokásainkat!

Először is vizsgáljuk meg szokásainkat, azaz viselkedési formáinkat, melyek folytonos ismétlés folytán életünk részeivé váltak. Vegyünk fel új, jelenlegi életünkhöz igazodó szokásokat, s gyakoroljuk ezeket addig, míg teljesen spontánná nem válnak. Mindenekelőtt szokjunk hozzá ahhoz, hogy minden szituációban a legnagyobb lelki nyugalommal éljük az életet. Soha többé ne engedjük, hogy a körülmények hatalma uralja hangulatunkat és lényünket. Ez hasonlóképpen érvényes a nehézségekre és problémákra is.

Ezeket egyszerűen tekintsük feladatnak, azok egyikének, amelyekből oly sokat megoldottunk már életünk során. Pár óra vagy pár nap múltán ezt is megoldjuk, s a múlté lesz. Fogjunk fel minden feladatot a sors bókjaként, amellyel elismeri, hogy meg fogjuk tudni oldani. S ahogy így tisztába tesszük az életünket, egy picivel szebbé és szabadabbá tesszük a világot.

Hosszú élet titkaÉlet

Egy további értelmes új szokás lehet a délutáni szunyókálás. A rövid szieszta jelentősen fokozza az agyműködést és a teljesítőképességet, oldja a stresszt, és meghosszabbítja az életet. Szintén hasznos új szokás lehet, ha rendszeresen veszünk „fiatalító fürdőt”. Tudományosan ugyan még nem bizonyított, hogy valóban fiatalít, az azonban garantált, hogy sokkal jobban érezzük magunkat utána. A kádfürdő javítja az alvást is, különösen, ha a fürdővízbe gyógynövénykivonatot is teszünk. Harmóniába hozza a hormonrendszert, oldja a stresszt és nyugodt, kellemes állapotot idéz elő.

A hosszú, egészséges élet nélkülözhetetlen kelléke a rendszeres bélápolás. Figyelni kell természetesen az optimális táplálékokra, de arra is, hogy a felesleg problémamentesen távozhasson. Ha a bélrendszerben sok salakanyag halmozódik fel, ami az emberek többségére jellemző, s még inkább időskorban, a szervezet nem kapja meg a számára szükséges tápanyagokat, és gyengül az immunrendszer is.

E vonatkozásban is megmutatkozik, birtokában vagyunk-e annak a képességnek, hogy meg tudunk szabadulni a felesleges dolgoktól vagy sem, magunk mögött tudjuk-e hagyni, amire már nincs szükségünk.

Izabella Langh

Szerző: Langh Izabella

Gyakorló természetgyógyász vagyok. Táplálkozási és  életmód specialista is vagyok, immár 12 éve próbálom az embereket egy egészségesebb életforma felé terelni, egyre több sikerrel.