Öt tipp az „agybarát” környezet megvalósítására!
Mikor sétált utoljára az erdőben? Mikor kapott a szél a hajába és tapadt sár a bakancsára? Ha régen, annak alighanem az agya is kárát látja. A szakértők szerint a felnőttek 90 százalékban a négy fal között élik le életüket, és ez az elszigeteltség a szellemi képességeikre is negatívan hat.
Miért nem jó, ha sosem mozdulunk ki? Először is, a lakásban kevés az éberségfokozó természetes fény és a friss, oxigéndús levegő. Sőt ha valaki dohányzik is a családban, kénytelenek vagyunk – passzívan – agyzsibbasztó cigarettafüstöt is szívni. Ha jobban belegondolunk, könnyű belátni, az irodában vagy a nappaliban tényleg lehetetlen úgy felfrissülni, mint a szabadban, márpedig ez az agyműködésünk szempontjából is roppant fontos volna. Ezért is szokták az orvosok a természetjárást javasolni azoknak a betegeknek, akik tartós stressznek vannak kitéve.
Következzék most öt olyan megoldás, amelyek segítségével „agybarátabbá” tehetjük a környezetünket! Az olyan közkeletű városi legendákkal itt nem foglalkozunk, amelyeket időközben már megcáfolt a tudomány, például, hogy „az amalgámtömés káros az egészségre” (nincsen erre vonatkozó bizonyíték), „az alumíniumedényektől Alzheimer-kóros lesz az ember” (nem lesz), és „a mobilsugárzás agydaganatot okoz” (eddigi ismereteink szerint nem okoz). Helyette azokat a lehetőségeket vesszük sorra, amelyekkel ténylegesen megóvhatjuk az agyunkat modern világunk veszélyeitől.
A „természethiány-betegség” gyógyítása
Felnőttek és gyermekek mind egyre több időt töltenek a televízió és a számítógép előtt. A mobilt nyomkodják, a billentyűket püfölik és a joysticket tekergetik ahelyett, hogy sétálnának egyet a háztömb körül, a délutánt egy parkban töltenék vagy a kertben sütögetnének. A nemzeti parkok és a természeti látnivalók újabban szinte már a kutyát sem érdeklik. A szakemberek „természethiány-betegség” néven emlegetik az e megvonás nyomán kialakuló krónikus állapotot, amely az agyműködést is negatívan befolyásolja.
Vajon miért dolgozik jobban az agyunk egy természetes közegben? Lehetséges, hogy a választ a régmúltban kell keresnünk, amikor elődeink az afrikai szavannán kóboroltak, estek szerelembe egymással és küzdöttek a túlélésükért. A zöld szín akkoriban egyértelműen valami pozitívumot jelentett: elegendő ivóvizet, élelmet és búvóhelyet. A tudósok szerint ugyanez a kellemes érzés kerít hatalmába bennünket egy, az évmilliókkal ezelőtti állapotokat idéző környezetben.
- Akut fejfájások típusai és okai
- Septikus láz okai (szepszis)
- Primer és szekunder agydaganatok és tüneteik
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Sétáljunk egyet a parkban (ne a városban)!
A Michigani Egyetemnek van egy gyönyörű, szépen karbantartott botanikus kertje. A természetnek a memóriára gyakorolt hatását tesztelendő az egyetem pszichológusai 38 hallgatót kértek meg arra, hogy hátulról előre mondjanak vissza egy számsort mielőtt és miután 50-55 percet sétáltak az arborétumban, illetve a város központjában. A parkban bóklászó alanyok lényegesen jobban teljesítettek a második körben, mint azok, akik a belváros utcáit választották.
A természetben „kognitív akkumulátorainkat” is feltölthetjük. Már az is sokat segített 74, emlőrákkal újonnan diagnosztizált nőnek abban, hogy leküzdje a hétköznapi döntéseket és tevékenységeket – így például a beszélgetést, az ebéd megtervezését vagy egy csekk kitöltését – már-már ellehetetlenítő szellemi fáradtságát, ha hetente 2 órát a szabadban tartózkodtak.
Töltsük meg lakásunkat szobanövényekkel, az udvart pedig fákkal, bokrokkal!
A zöld növények élesebbé teszik az emlékezetet, lerövidítik a reakcióidőt és fokozzák a kreativitást. Egy japán vizsgálat szerint azok a férfiak, akik egy szóasszociációs teszt során csupa zöldet láttak maguk körül, messze túlszárnyalták a többieket. Egy további vizsgálat kimutatta, hogy minél több szobanövény volt egy adott helyiségben, a benne tartózkodók annál gyorsabban oldották meg a feladatokat. Egy harmadik kísérletben pedig az írásbeli járművezetői vizsgát tevők teljesítettek jobban, ha a padokra cserepes növényeket helyeztek.
Az udvaron elsősorban azokat a részeket ültessük be, ahová az ablakból is rálátunk, így a függönyt félrehúzva bármikor gyönyörködhetünk tarka virágainkban. Ha kert nincs, akkor az ablakpárkányt vagy az erkélyt tegyük zöldebbé! És persze a szobanövényekről se feledkezzünk meg: a munkahelyünkön is legyen belőlük bőven!
Termesszünk fűszernövényeket!
A rozmaring kétszeresen is jó választás: nem elég, hogy egy egészséges tő pazar látványt nyújt, de a növény átható illata minden egyes alkalommal felvillanyozza az agyunkat, valahányszor csak szippantunk belőle. (Sőt a rozmaring és a bazsalikom illatának hatására agyunk állítólag több béta-hullámot termel, ami fokozott koncentrációra utal.) A rozmaring egy napos ablakban érzi a legotthonosabban magát. Mediterrán íze pompásan harmonizál a grillezett húsokkal, halakkal és zöldségekkel.
Vegyük körbe magunkat tájképekkel!
Már az is kedvezően hathat a memóriánkra, ha a lakásunk vagy irodánk falára egy szép természetfotót vagy -festményt függesztünk. Az előbbiekben már említett Michigani Egyetem pszichológusai arra kértek 12 hallgatót, hogy 10 percen keresztül nézegessenek természetfotókat, illetve városképeket. Az önkéntesekkel ezelőtt és ezután is elvégeztettek egy memóriatesztet.
A természetfotókat nézegetők megint csak jobban teljesítettek a második körben, mint a másik csoport tagjai.
E kísérletek szintén igazolták a természet kognitív funkciókra gyakorolt pozitív hatását
– állapították meg a kutatók, majd hozzátették:
a zöld lakó- vagy munkakörnyezet több dekoratív háttérnél. A gyors agyműködéshez egyenesen nélkülözhetetlen!
Együnk és szórakozzunk a szabadban!
Fogjunk egy kempingasztalt, és már indulhatunk is! A természetben elfogyasztott étel eleve finomabb, a kertben, egy hajó fedélzetén vagy az teraszon szívesebben és hosszasabban időzünk a barátainkkal, ráadásul a levegő is üde.
Vessük bele magunkat az éjszakába!
Napközben túl sok a dolgunk? A sötétedés utáni időszak is tökéletesen alkalmas egy kis szabadtéri programra. Bámuljuk a csillagokat, nevezzünk be egy éjszakai túrára, vagy egyszerűen csak üljünk ki egy padra, és hallgassuk, hogyan kuruttyolnak a békák, ciripelnek a tücskök.
Fedezzük fel a természetet a gyerekeinkkel vagy az unokáinkkal!
A The Nature Conservancy nevű nonprofit természetvédő szervezet jelentése szerint a legtöbb gyerek alig 30 percet tölt a szabadban hetente. Ehelyett odabenn kuksolnak: napi 6 és fél órában a tévé vagy a monitor előtt ülnek, videojátékokkal vagy a telefonjukkal játszanak. Tereljük össze és vigyük ki őket a kertbe frizbizni, érdekes leveleket és bogarakat gyűjteni, netán kergetőzni vagy bújócskázni! Egy kis levegőzés nekünk is jót fog tenni!
Élvezzük a csendet!
A belső fülünkben a hangérzékelő receptorokat folyamatosan ingerlik a külvilágból érkező zajok – a rádión bömbölő slágergyanús számoktól kezdve a szomszéd rémesen berregő fűnyíróján át a susogó fákig. Ezek a receptorok alakítják át elektromos impulzusokká a hanghullámokat, amelyek azután az agyba továbbítódnak, és fontos információt közvetítenek a körülöttünk zajló eseményekről. A hangzavar azonban úgy megterheli az agyi áramköröket, hogy az ember gyakorlatilag képtelen lesz gondolkodni tőle.
A repülőterek, autópályák és vasútvonalak mellett épült iskolák tanulóinak emlékező, összpontosító és olvasási készsége a vizsgálatok szerint az átlagosnál gyengébb, így teszteredményeik is rendre elmaradnak a kívánatostól. Valószínű, hogy a zajszennyezés a felnőttek tanulási képességére is negatív hatást gyakorol, főleg, mert az agyunk idősebb korban eleve könnyebben károsodik.
A kakofónia a vérnyomást is felpörgeti, ami ugyancsak nem tesz jót az agynak. Amikor a kutatók megmérték 140, a londoni Heathrow és három más európai repülőtér közelében élő ember vérnyomását, megállapították, hogy mind a felső (szisztolés), mind pedig az alsó (diasztolés) értékük 6-7 higanymilliméterrel megugrott, amint valamilyen hangterhelés érte őket – például elhúzott fölöttük egy utasszállító. A közlekedési zajok hatásai is hasonlók. A magas vérnyomás idővel növeli a szellemi hanyatlás és további, a mentális feldolgozást, a prospektiv emlékezetet és a reakcióidőt befolyásoló időskori betegségek kockázatát.
Mennyi zaj számít túl soknak? Helyzete válogatja, és persze tőlünk is függ. Könnyen lehet, hogy míg egy buliban élvezettel táncolunk a dübörgő basszusfutamokra, otthon nehezünkre esik egy újságcikkre összpontosítani, ha a szomszéd szobában szól a rádió. Vagy amíg az ablakunk alatt vagy a távoli autópályán hömpölygő kocsisor morajlását napközben meg sem halljuk, éjszaka egy szemernyit sem tudunk pihenni miatta, és rendre kialvatlanul, tompa aggyal indulunk munkába.
Kapcsoljuk ki a tévét vagy a rádiót, ha koncentrálnunk kell!
Agyműködésünkben a középkorunktól fogva olyan apró változások mennek végbe, amelyek egyre jobban megnehezítik, hogy kiszűrjük a zavaró tényezőket és egy adott feladatra összpontosítsunk – például olvassunk, vezessünk vagy éppen jelentést írjunk. A torontói Rotman Kutatóintézet munkatársai 12 fiatal felnőtt és 12 idős (átlagosan 70 éves) ember agyáról készítettek felvételeket, miközben azok egy memóriatesztet végeztek, és megdöbbentő különbségeket találtak közöttük.
Az önkénteseknek olyan képeket kellett nézegetniük, amelyek tartalmára később vissza kellett (volna) emlékezniük. Ám az öregebb résztvevők agyában az MRI-vizsgálat során – a gép kattogására reagálva – jól láthatóan „zakatolt” a hangingerek feldolgozását végző hallókéreg, így ők rosszabbul is teljesítettek, mivel nem voltak képesek kizárni a külvilágból érkező zajokat. A fiataloknak ezzel nem volt problémájuk. Az ő hallókérgük inaktív maradt.
Iktassuk ki az éjszakai zajokat!
Egy horkoló hálótárs, az ablakunk alatt morajló forgalom, egy zúgó légkondicionáló berendezés és a hangoskodó szomszédok mind-mind megzavarhatják az álmunkat. Mivel így lerövidül az úgynevezett mély alvás időszaka (ez az a periódus, amikor az emlékezettartalmak a „helyükre” kerülnek, a szervezet pedig valóban pihen), agyműködésünk előbb-utóbb romlani kezd. Füldugó használatával vagy ágyunknak a lakás legcsendesebb pontjára való áthelyezésével viszonylag könnyen orvosolhatjuk a problémát.
Horkoló szomszédunkat megkérhetjük, hogy aludjon az oldalán, súlyos esetben pedig beutaltathatjuk alvási apnoe (hypopnoe) szűrésre. Egy nem túl reprezentatív kanadai felmérés szerint a hortyogó személyek ágytársai akár halláskárosodást is szenvedhetnek. A horkolás hangszintje a 80 – ez annyi, mint amikor valaki segítségért kiált -, sőt olykor a 90 decibelt is elérheti – ez pedig annyi, amennyi egy teherautó zaja. (Megjegyzés: ha valakinek alvási apnoéja van, akkor azt nemcsak a hálótárs, hanem a saját egészsége érdekében is kezeltetni kell, ugyanis ez az állapot az apnoés ember alvását is tönkreteszi.)
Cseréljük le dupla üvegűre vagy hangszigeteljük az ablakokat!
Természetesen a zajterhelés szempontjából sem mindegy, hogy hol lakunk. Ha elköltözni nem is tudunk, legalább azt oldjuk meg valamiképpen, hogy a nyílászárók a lehető legkevesebb lármát engedjék be az otthonunkba.
Kerüljük a zajos eseményeket és lármás szórakozóhelyeket!
Ha a nagy zsibongás miatt ordítva kell beszélgetnünk az asztaltársunkkal, akkor sokkal jobban tesszük, ha más, nyugalmasabb törzshely után nézünk.
Engedjük be a fényt!
Évmilliókkal azelőtt, hogy valaki feltalálta volna a vekkert, a természet ébresztette az embereket. Biológiai óránk a mai napig megbízhatóan ketyeg. Ugyanis, amint az első fénysugarak a szemünkre vetülnek, működésbe lép a hippocampusunk, és szinte egyik pillanatról a másikra felocsúdunk kábulatunkból.
Úgy tűnik, hogy ösztönösen ráéreztünk a fény és az éles elme közötti kapcsolatra -gondoljunk csak a „megvilágosult” vagy „felvillanyozott” jelzőkre. A tudomány azóta a fenti összefüggések fiziológiai hátterét is feltárta.
Amikor egy nagy brit irodaépület világítását kísérletképpen négy hétre kékesfehér fényű izzókkal oldották meg, fokozódott a benne dolgozók ébersége és szellemi frissessége. Nemcsak az emberek munkateljesítménye nőtt, de néhányan állítólag jobban is aludtak odahaza. A szakértők úgy vélik, hogy a kékesfehér izzók azért hatnak eny-nyire kedvezően, mert a színspektrumuk a legközelebb áll a természetes napfényéhez.
Az éles fény akár még a szellemi leépülést is késleltetheti. Holland agykutatók rendkívül erős világítást szereltettek fel egy idősgondozó központban, minek hatására a demens betegek 5 százalékkal jobban teljesítettek a gondolkodásteszteken, és a depressziós esetek száma is 19 százalékkal csökkent. Sajnos az általuk alkalmazott fényforrások kereskedelmi forgalomban nem kaphatók: háromszor olyan intenzíven sugároznak, mint egy átlagos izzólámpa (vagyis körülbelül annyi lument adnak le, mint alaphangon a stúdióvakuk). A rizikócsoportba tartozóknak – az egyszerre magas vérnyomásban és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő embereknek – mindenképpen erősen javallott egy efféle „napfényes” környezet!
Az alábbi módszerekkel még jobban kihasználhatjuk a fény kedvező hatásait.
Az ágyból felkelve mielőbb húzzuk fel a rolót és menjünk ki a szabadba!
A vizsgálatok szerint a szemünk és az agyunk közvetlenül ébredés után a legfogékonyabb a természetes fény energizáló hatására. Éljünk a lehetőséggel, és árasszuk el napsugarakkal a lakásunkat! Ezután lépjünk ki az ajtón és sétáljunk egyet (az agyunknak ez tesz a legjobbat), vagy egy csésze kávéval üljünk ki az udvarra (ez ugyancsak előnyös)!
Zárt térben is üljünk ablak közelébe!
Egy 16 nő bevonásával elvégzett japán felmérés résztvevői szellemileg frissebbnek érezték magukat és az éberségi tesztekben is jobban teljesítettek, ha egy napos ablak elé ülhettek, mint amikor egy laboratórium félhomályában kellett „vizsgázniuk”.
A nap folyamán is élvezzük minél többet a fényt!
Egy félórányi napsütés már elegendő ahhoz, hogy erőre kapjunk. Ezért is érdemes az ebédidő egy részét a szabadban tölteni.
Kapcsoljuk fel a lámpákat!
Napközben lehetőleg valamely erősen kivilágított helyen tevékenykedjünk! Vacsora után viszont tompítsuk a fényeket, hogy a szervezetünk szép lassan megnyugodhasson!
Szippantsunk friss levegőt!
A friss levegőnek nemcsak az illata kellemes, de az agyunkat is több oxigénhez juttatja, ami nélkülözhetetlen az éles gondolkodáshoz és a szellemi éberség folyamatos fenntartásához. A manapság divatos energiahatékony épületek friss levegővel való ellátása azonban egyáltalán nem optimális. Hogy miért? Mert hiába használnak modern klímarendszereket, a levegő nem cserélődik olyan gyorsan, mint az öreg, „huzatos” házakban. Pontosabban az egyes helyiségek levegője cserélődik ugyan, ám az épület zárt rendszerébe nem kerül friss levegő, hanem sokáig ugyanaz az elhasználódó levegő kering a rendszerben.
A hermetikusan lezárt helyiségekben sok az álmosító szén-dioxid. Míg a tiszta levegő körülbelül 0,035 térfogat-százaléknyi szén-dioxidot tartalmaz, az irodaházakban nemritkán ennek háromszorosát is lehet mérni. Ennyi pedig pont elég ahhoz, hogy a dolgozók egész nap kábák legyenek, és nehezükre essen gondolkodni.
Nyissunk ablakot!
Ha nehezen tudjuk nyitva tartani a szemünket, fejfájás gyötör, vagy kifogytunk a szellemi energiából és egy úgynevezett energiahatékony épületben dolgozunk (az utóbbi évtizedben épült irodaházak többsége ebbe a kategóriába tartozik), nagyon valószínű, hogy nincs elég friss levegő a szobánkban. A legbiztosabb megoldás – már amennyiben az ablakok nyithatók, mert ez, sajnos egyáltalán nem evidencia -, ha időnként beengedünk egy kis friss levegőt. Amennyiben erre nincs lehetőség, legalább ebédidőben, illetve a délután folyamán még egyszer 10 percre szellőztessük ki a fejünket!
Tiltsuk ki a dohányosokat a lakásunkból!
Egy, a Kaliforniai Egyetem kutatói által végzett vizsgálat szerint a passzív dohányzás 30-250 százalékkal megnöveli a szellemi leépülés esélyét. Egy másik, több mint 5000 nem dohányzó idős ember bevonásával készült felmérésben – amelynek eredményeit a British Medical Journal című szakfolyóiratban publikálták:
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.