Tanácsok az egészséges szívért

A szívbetegség kockázatára utaló jelek – Melyek ezek?

A molekuláris biológusok és a kardiológusok folya­matosan kutatnak olyan újabb jelzések után, amelyek a szívbetegség kockázatára utalnak. Az alábbiakban a négy legfontosabb ilyen markert mutatjuk be.

Homocisztein

Ha ennek az aminosavnak a szintje a normálisnál magasabbra nő, megduplázódhat a szívkoszorúér­-betegség kockázata (a homocisztein a szervezetben a fehérjéknek, elsősorban az állati eredetű táplálék fehérjéinek a lebontásával keletkezik).

Kutatási eredmények! Egy 587 fős szívbetegmintán elvégzett norvég vizsgálatból ki­derült, hogy a magas homocisztein-szintű alanyok körében nyolcszor nagyobb volt a halálozás kocká­zata, mint alacsony homocisztein-szintű társaiknál. Egy brit kutatócsoport pedig azt állapította meg, hogy az örökletes hajlam miatt magasabb homo­cisztein-szintű személyek körében magasabb a szélütés kockázata.

Jó hír viszont, hogy a kutatások szerint a meg­növekedett kockázat folsav fogyasztásával csök­kenthető, ám széles körű vizsgálatok szükségesek annak kiderítéséhez, hogy az ilyen kezelés hosszú távon is biztonságos-e. Ráadásul továbbra is kér­dés: vajon a magas homociszteinszint valóban kiváltója, illetve közreműködője-e a szívbetegség­nek, vagy csupán valamilyen más állapotra utal? Vajon csökkenti-e a kockázatot a homocisztein­szint csökkentése?

Mivel ez az aminosav károsít­hatja az artériák belső rétegét, és elősegítheti a vér­rögképződést, a Brit Szívalapítvány most arra gyűjt bizonyítékokat, hogy a vér magas homocisztein-szintje összefüggésben van-e a keringési betegség megnövekedett kockázatával.

A homociszteinszint növekedésének számos oka lehet, egyebek közt a folsavhiány (a szervezet ugyanis a folsav, valamint a B6- és a B12-vitamin segítségével bontja le a homociszteint, hogy ener­giát szabadítson fel belőle). Könnyen hozzájutha­tunk ehhez a vitaminhoz, ha sok zöld színű levél­zöldséget fogyasztunk (nyersen vagy csak kissé megpárolva, hogy megmaradjon a folsavtartalmuk), valamint friss gyümölcsöket eszünk és narancslevet iszunk.

Kutatási eredmények! A Brit Szívalapítvány szerint egyelőre nincs elég olyan adat, amely indo­kolttá tenné a rendszeres homocisztein-szűrést és a folsavtablettákkal való kezelést.

Apo(a) és apo(b)

Az apo(a) és apo(b) nevű apolipoproteinek fontos szerepet játszanak a koleszterin szervezeten belüli termelésében és szállításában. Mindkét változat a vérben lévő koleszterinhez kapcsolódik: az apo(a) a „jó” HDL-hez, az apo(b) pedig az „ártalmas” LDL-hez. Az a jó, ha több az (a) és kevesebb a (b): magas apo(b)-szint esetén nagyobb a szívbetegség kockázata.

Veszélyben volnánk? Az orvosok egyre inkább arra gyanakszanak, hogy ezek a zsír és fehérje al­kotta részecskék jobban jelzik a szívet fenyegető veszélyeket, mint a koleszterinszint.

Kutatási eredmények! Jó hír; hogy a kutatások sze­rint a megnövekedett koc­kázat folsav fogyasztásával csökkenthető, amelynek for­rásai a zöldségek, a gyümöl­csök és a narancslé.

Lp(a)

Az LDL-koleszterin e rendellenes változata, az lp(a) – azaz lipoprotein(a) – az apo(a) és az LDL kombinációja. E részecskék koleszterinmagját ragacsos fehérjeburok veszi körül, amely a jelek szerint elősegíti a vérrögképződést. Az lp(a) könnyebben köti hozzá az LDL-t az artériák falához, amivel plakk-képződést idéz elő. A magas lp(a)-szint fontos rizikótényezője a korai érelmeszese­désnek – 10 év fölött 70 százalékkal növeli a szív­betegség kockázatát, s normális koleszterinszint mellett is előfordulhat. Nincs olyan kezelés, amely éppen az lp(a)-szintet csökkentené, viszont ha tudjuk, hogy esetünkben is fennállhat ez az állapot, érdemes a szívünket védő életmódbeli változtatá­sokat megtenni.

Veszélyben volnánk? Az lp(a) örökletes jellegűnek tűnik (a jelek szerint gyakoribb az afro-karibi származású népesség körében). Magasabb szintje a nőknél a testsúllyal is kapcsolatban állhat.

Nitrogén-monoxid (NO)

Ez a parányi molekula igen fontos szerepet játszik a szív egészségében: jelenlétében az erek elernyed­nek, ami segít fenntartani a normális vérnyomást, és gátolja az érelmeszesedést, mivel némileg a tef­lonhoz teszi hasonlatossá az artériák falát, így ott nem tudnak megtapadni a fehérvérsejtek és a vér­rögöket létrehozó vérlemezkék. A nitrogén-mono­xid emellett gátolja az izmok túlzott növekedését az artériák falában, így az erek nem vastagodnak meg, továbbá segít a szabad gyökök termelésének csökkentésében is.

Lehetséges, hogy a jelentős mennyiségű arginint (a nitrogén-monoxid alapanyagát) tartal­mazó ételek, például a hüvelyesek, a hal, az olajos magvak és a szója fogyasztása fokozza e vegyület termelését, de hasonló hatása lehet kevesebb telí­tett zsír bevitelének és a több testmozgásnak is.

Veszélyben volnánk? Ereink bélése maga állít­ja elő a szükséges mennyiségű nitrogén-monoxidot. Ha azonban ez a szövet nem egészséges, a nit­rogén-monoxid termelése csökken. Jelenleg nincs széles körben hozzáférhető teszt a nitrogén-mono­xid szintjének vizsgálatára, de ha túlsúlyosak va­gyunk, keveset mozgunk, dohányzunk, vagy magas a koleszterinszintünk, akkor könnyen előfordulhat, hogy esetünkben a kelleténél kevesebb termelődik.

Célunkat, hogy egészséges legyen a szívünk, számos apró lépéssel érhetjük el. Az egészséges életmód így könnyű, természetes és főleg élvezetes lesz.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.