Tanácsok az egészséges szívért

A szív 6 legfőbb halálos ellensége!

Az orvosi szaklapokban a szívvel kapcsolatban havonta több száz cikk jelenik meg, amelyek A-tól (mint artériatisztító angioplasztika) egészen X-ig (mint xanthóma, azaz bőr alatti koleszterinlerakó­dás) minden elképzelhető témával foglalkoznak. Az USA Országos Orvostudományi Könyvtárában, amely az orvostudományi kutatások legteljesebb adatbázisa, a szívbetegségekkel kapcsolatosan több mint 500 000 szakcikket tartanak nyilván. Ám e hatalmas tudásanyag ellenére évente több száz­ezren halnak meg szívkoszorúér-betegség miatt.

Számos bírálat érte az orvostudományi kutatá­sokat amiatt, hogy azok rendkívül leszűkített té­mákkal foglalkoznak, például azzal, hogy egy bi­zonyos tápanyag bevitelének növelése okoz-e vál­tozást a szervezet valamely vegyi anyagának kon­centrációjában. Azt mondják, a sok apró részletre összpontosítva nem látjuk a fától az erdőt: ha a szólásbeli erdő az emberi szív, s a szívre ható tényezőket (pl. koleszterint, vitaminokat, testmoz­gást stb.) egy-egy fa jelképezi, akkor talán túl sok kutatás foglalkozik egyetlen fa egyetlen ágával

Ugrásra kész ellenségek

Azt is gondolhatnánk, hogy ha egyetlen program­mal a szívet fenyegető valamennyi veszély vissza­szorítható, akkor ugyan miért kellene fáradni a részletesebb megismerésükkel. Nos, erre több válasz is van. Először is az írott és az elektronikus sajtó rengeteget foglalkozik e tényezőkkel – és számos esetben téves dolgokat állít.

Az alapokat megértve megfelelő rálátással tekinthetünk majd a „hírekre”, és képesek leszünk a valóban fontos dolgokra összpontosítani. Ha megtudjuk, hogyan kapcsolódnak össze a szív ellenségei, és hogyan hathatnak bizonyos életmódbeli változtatások egy­szerre többre is közülük, sokkal jobban fogunk bízni a Napi 30 perc program hatásosságában.

A szív legnagyobb ellenségei

Lássuk tehát először az alapokat: rövid áttekintés következik szívünk 6 legfőbb ellenségéről, és szó lesz a szívvel kapcsolatos valamennyi fontosabb kérdésről és témáról is. Látni fogjuk, hogyan változtak a szívbetegsé­gekkel kapcsolatos álláspontok az elmúlt 50 évben. Kiderül, hogyan kerülnek be szervezetünkbe és ott hogyan viselkednek a szív ellenségei, miként segíti elő támadásaikat a 21. századi életmód, s azt is megtudjuk, hogyan mérhetjük fel a kockázatokat.

Kiderül, milyen szoros összefüggés van a szív hat fő ellensége között – például miként táplál a hasi zsír legalább három másik rizikótényezőt -, mennyire veszélyes a dohányzás, és miként idézi elő az „ülőkór” – azaz a mozgásszegény életmód -a magas vérnyomás, az oxidáló hatású stressz és más kockázati tényezők kialakulását.

1. Elhízás (szív legnagyobb ellenségei)

Hajdanában, nagyon régen a kövérség igazi státusz­szimbólum volt – az egészség, a gazdagság, a vonz­erő és a termékenység jól megfogható, biztos jele.

A 20. század előtt a soványság egyet jelentett a betegességgel, az éhezéssel és a pénztelenséggel. A kövérséget még az életbiztosítók is a betegséggel szembeni védettség jelé­nek tekintették.

Ez azonban régen volt, ma egészen más a helyzet

A modern kor jellemzői a chipsszel teli zacskók, a mélyhűtőben sorakozó jégkrémes dobo­zok, az agyoncukrozott italok, az íróasztal mellett töltött nappalok, s a tévé vagy a számítógép kép­ernyője előtt töltött éjszakák. Ma már a kövérség az elterjedt: a férfiak 43, a nők 34 százaléka túl­súlyos. A férfiak körében ezen felül 22%, a nőknél pedig 23% a kórosan elhízottak aránya, vagyis csaknem minden negyedik ember egyszerűen kövér. A felmérések szerint a túlsúlyos és elhízott emberek arányát tekintve az Egyesült Királyság a világelsők közé tartozik (hazánk is – a szerk.).

Ráadásul az elhízott felnőttek száma nem egé­szen tíz év alatt nőtt a kétszeresére. Ez az elhízási járvány halálosan komoly dolog: az ezzel az álla­pottal összefüggő betegségek csak Angliában éven te 30 000 ember halálát okozzák. A brit Állami Számvevőszék egyik 2002-es jelentésében meg­jelent becslés szerint az elhízás miatt csak az Álla­mi Egészségbiztosítónál évi 500 millió font kiadás merül fel, s a túl sok háj az országnak évi 7,4 mil­liárd fontjába kerül.

De mitől olyan veszélyes az „úszóöv” és a pocak?

Számos és egyre növekvő mennyiségű tudományos kutatás igazolja, hogy az igazán veszélyes zsír az, amely a hasi tájékon, a belső szervek között, sőt olykor azokon belül rakódik le. Míg a csípőre, a combra és a farra rakódó zsírrétegek viszonylag ártalmatlanok, a hasi háj jelentősen növeli a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a vérrög­képződés kockázatát.

A hasra rakódó zsír emellett több biokémiai változást is elindít, amelyek azután inzulinrezisz­tenciához – a 2-es típusú cukorbetegség előállapotához -, szívbetegséghez, szélütéshez, emlő- és prosztatarákhoz, sőt akár veseelégtelenséghez és Alzheimer-kórhoz vezethetnek.

Pocakzsír

A pocakzsír azért olyan veszélyes, mert nem marad tartalékban mindaddig, amíg a szervezetnek szüksége lesz rá, hanem az artériákat szűkítő zsír­savak formájában folyamatosan visszakerül a vér­be, ráadásul e zsírsavakat a máj ártalmas LDL-koleszterinné alakítja át.

A hasi zsírkészletekből egyéb anyagok is fel­szabadulnak – például étvágyat szabályozó hormo­nok és az immunrendszerre ható vegyületek -, amelyek három további, a szívet érintő veszedel­mes rizikótényező kialakulásában játszanak szere­pet: az érelmeszesedés, a metabolikus szindrómaés a gyulladások kockázatában. Az úgynevezett „alma típusú” emberek csípő- és derékbősége sok esetben szinte teljesen azonos – ők nagy mennyi­ségű hasi zsírt hordoznak, miközben testük egyéb részei karcsúak is lehetnek. A „körte típusú” személyek esetében viszont, akiknél a zsír főként a csípőn és a combokon rakódik le, határozott különbség van a csípő- és a derékbőség között -ez a forma sokkal egészségesebb.

Ha úgy véljük, hogy derekunk veszélyt jelez­het…

Mérjük meg (hasunkat nem behúzva!) ruhátlan derekunk legkeskenyebb részét! Általában a 100 cm feletti derékbőségű férfiak és a 90 cm feletti derékbőségű nők vannak a legnagyobb ve­szélyben. A hasi zsírt annyira súlyos problémának tekintik, hogy a derékbőséget az egészség állapotát jelző hat legfontosabb szám közé is bevették. De hogyan szabadulhatunk meg ettől a zsírtól? Ne abban reménykedjünk, hogy a következő évek­ben a sebészek megoldást találnak a hájréteg gyors és egyszerű eltávolítására! Kísérleti jelleggel végeztek már zsírcsökkentő műtéteket, az utóbbi időben azonban meggyőző bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy az úgynevezett zsírleszívás nem változtatja meg a test kémiai folyamatait.

Több rostot fogunk fogyasztani – ez ugyanis bizonyítottan csökkenti a hasi zsírlerakódást. Ellazulunk, és jobban fogjuk élvezni az életet, mivel a stressz és a kortizol nevű stresszhormon magas szintje szorosan összefügg a deréktáji zsírraktározással. Ráadásul fizikailag aktívabbá vá­lunk, és ebből fakadóan közérzetünk is jobb lesz.

Jegyezzük meg! A hasi zsír­ból folyamatosan zsírsavak és más vegyületek kerülnek a vérbe, s ezek érelmeszesedést, krónikus gyulladást és metabolikus szindrómát okozhatnak.

Testzsír: Amit tudnunk kell

Az emberi test több millió zsírsejtet tartalmaz. Ezek voltaképpen tágulékony zsákocskák, bennük zsírcseppekkel, ún. lipidekkel, amelyek a táplálékból származó zsírokból, cukrokból és amino­savakból épülnek fel. A szervezet három célra használja fel a zsírszöveteket: a csontok kipárnázására, hőmérséklet-szabályozásra és a vér cukorszintjének csökkenése esetén „üzemanyag” gyanánt.

HOGYAN HALMOZÓDIK FEL? Ha több táplálé­kot fogyasztunk, mint amennyire szervezetünk működéséhez szükség van, a zsírsejtek addig tágulnak, amíg ki nem feszülnek. Ha to­vábbra is feleslegben vannak a bevitt kaló­riák, szervezetünk új zsírsejteket termel.

ÚJ ISMERETEK Hasi zsír Nem minden testzsír egyformán ártalmas. A legveszélyesebb az, amelyik a hasüregben, a belső szervek körül rakó­dik le. Ebből a hasi zsírkészletből olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek megzavarják a test kémiai folyamatait, és jelentősen növelik a szívbetegség és más veszélyes rendellenességek kockázatát.

A szénhidrátok szerepe A kutatások során beigazolódott, hogy a túl sok egyszerű szénhidrát (cukor, fehér liszt, fehér rizs) fogyasztása hozzájárul a hízáshoz. Az összetett szénhidrátok, így a gyümölcsök és zöldségek fogyasztása ugyanakkor fontos, mert rost- és antioxidáns-tartalmuk igen kedvező hatású.

ÉSZLELÉSE Nagyon egyszerű: nézzünk a tükörbe! Számítsuk ki testtömegindexünket (TTI, angolul: body mass index, azaz BMI)! Álljunk mérlegre! Mérjük meg derékbőségünket! A túlsúlyosság az egészségi álla­pot legkönnyebben mérhető és ellenőrizhető része.

GYÓGYKEZELÉSE A fogyni kívánók rengeteg pénzt költenek vényre kapható fogyókúrás gyógyszerekre, súlycsökkentő műtétekre, vény nélkül is kapható fogyókúrás táplálékkiegészítőkre, egészségklubokra, fogyókúrás italokra és mesterséges édesítőszerekre. Csakhogy itt is érvényes a mondás: vevő, légy óvatos, a vény nélküli készítményekkel kapcsolatos állítások és ígéretek jó része ugyanis erős túlzás! A vényköteles gyógyszerek – elsősorban étvágycsökkentők és a zsír felszívódását gátló szerek – is csak mérsékelt fogyást eredményeznek, a súlycsökkentő műtétek pedig esetenként nagyon kockázatosak.

A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy alkalmasak lehetnek-e bizonyos hormonok az étvágy csökken­tésére. Emellett azt is kutatják, hogyan lehetne csökkenteni az „éhséghormonnak” is nevezett ghrelin hatását, de mindeddig nem sikerült tömegesen forgalmazható fogyókúrás „csodagyógyszert” előállítani.

ÖNKEZELÉS A legtöbb ember esetében igen jók a lehetőségek. A helyes táplálkozás, a sok mozgás és a hatékony stresszkezelés a legtöbb esetben csökkenti a test zsírtartalmát.

Túl sok testzsír

Testünk elérte a veszélyzónát7 Ennek megállapítására napjainkban a testtömegindex (TTI, vagy a nálunk is használt eredeti angol rövidí­téssel: BMI) az egyik leghasználhatóbb mutató, mivel a testmagasságot és a testsúlyt is figye­lembe veszi. Hasznos, ha tudjuk ezt a számot, mivel az orvosok és más egészségügyi szakem­berek, sőt biztosítók is felhasználhatják egészsé­gi állapotunk jellemzésére.

  • Adjuk meg testsúlyunkat kilogrammban.
  • Adjuk meg testmagasságunkat méterben, és emeljük négyzetre.

Osszuk el testsúlyunkat a magasságunk négyzetével.

  • PÉLDÁUL, ha a súlyunk 70 kg, és 1,71 m maga­sak vagyunk, akkor a testtömegindexünk 24.
  • 70 kg
  • 1,71 x 1,71 = 2,92
  • 70 : 2,92 = 23,97 (kerekítve 24)
  • A 20 évesnél idősebb felnőttek esetében a TTI-értékek az alábbi kategóriákba sorolhatók:
BM Index18, 5 alatt18,5-24,925-29,930-34,935-39,940 felett
KategóriaSoványNormál testsúlyTúlsúlyMérsékelten elhízottSúlyosan elhízottNagyon súlyosan elhízott

2. Koleszterin (szív legnagyobb ellenségei)

A koleszterinről az 1950-es években kezdtek el írni az amerikai sajtóban, s 20 év telt el, mire világszerte közismertté vált mint a szívroham rizikótényezője.

Ha a táplálékban túl sok a telített zsír, akkor túl sok koleszterin lesz a vérben, s ez az artériák elzáródásá­hoz és szívrohamhoz vezethet. S bár az USA-ban már az 1920-as évek óta a szívbetegség volt a fő halálok, senki sem örült, amikor arra hívták fel a figyelmét, hogy az olyan finomságok, mint a vaj, a sajt, a torta és a fagylalt akár halált is okozhatnak.

Ma már tudjuk, hogy a koleszterin nem okvetlenül ártalmas

A puha, viaszos anyagot a máj (valamint a bélrendszer és a bőr) folyamatosan termeli, mert szerepe van a sejthártyák felépítésében, a nemi hormonok, a D-vitamin és a zsíremésztéshez szük­séges epesavak előállításában. A koleszterin alap­anyaga a táplálékkal bevitt zsír.

A szívbarát koleszterinszint kulcsa a megfelelő egyensúly a vegyület két fő típusa – az alacsony sűrűségű, „ártalmas” lipoproteinek (LDL) és a ma­gas sűrűségű, „hasznos” lipoproteinek (HDL) – kö­zött. A kutatási eredmények arra utalnak, hogy mi­nél magasabb a HDL-szint, és minél alacsonyabb az LDL-szint – azaz minél inkább megközelítik a vadászó-gyűjtögető társadalmakban megfigyelhető természetes koleszterin-egyensúlyt – annál kisebb a koszorúér-elzáródás és a szívroham kockázata.

LDL: minél kevesebb, annál jobb

Az LDL-ek mint zsírcseppecskékkel megrakott teherautók közlekednek a véráramban, és egyene­sen a sejtekhez szállítják a koleszterint. Bajt akkor okoznak, ha túl sok LDL gyűlik össze a vérben, majd lerakódnak az artériák falában, és felhalmo­zódnak a szívkoszorúerek hártyavékony bélését alkotó sejtekben, létrehozva a szívre rendkívül ve­szélyes plakkok alapját. A zsír, koleszterin, kalcium és más anyagok keverékéből álló plakkok idővel beszűkíthetik a koszorúereket, s emiatt kevesebb vér jut a szívizomhoz.

A legújabb kutatások szerint az LDL-ek egyik típusa – a parányi, sűrű LDL – különösen veszedel­mes. A szorosan összetömörülő részecskékben na­gyon könnyen kárt tesznek a vérben előforduló sza­bad gyökök (ezek igen aktív molekulák, amelyek felszaporodhatnak, és súlyos károkat okozhatnak). A sérült, parányi LDL-részecskék könnyen behatol­nak az artériák falába, elindítva ezzel az érelmesze­sedéshez vezető plakk-képződést.

Növeli tehát az érelmeszesedés kockázatát, ha sok LDL van a vérben, csökkenti viszont, ha kevés. Simon Capewell professzor, a liverpooli egyetem munkatársa legújabb kutatásai alapján úgy véli, hogy az összkoleszterinszintnek az átlagos jelenlegi 5,8 mmol/1 értékről 5,2 mmol/l-re való csökkenésé­vel évi 25 000 életet lehetne megmenteni!

És hol van a biztonságos zóna?

Valamennyi ku­tató egybehangzóan állítja, hogy minél alacsonyabb az LDL-szint, annál kisebb a szívbetegség kocká­zata.

Kutatási eredmények! A Journal ofthe American Médical Association című szaklap 2004. márciusi számában megjelent egy provokatív cikk, amelynek szerzői arra a megállapításra jutottak, hogy a nagy mennyiségben adagolt, elsősorban az LDL-ekre ható koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek (sztatinok) megállították a szívbetegségek előrehaladását, és 28 százalékkal csökkentették a halálozási arányt.

Ám minden gyógyszernek vannak mellékhatásai, s ezek következményei olykor súlyosabban esnek latba, mint az intenzív sztatinkezelés előnyei.

Mekkora a veszély?

Koleszterin

Az koleszterin ártalmas az egészségre, ezért ebből lehetőleg 2,5 mmol/l (millimol egy liter vérben) alatti értékre érdemes törekedni. A HDL-koleszterin kedvező hatású, ezért ebből 1,3 mmol/l feletti érték ajánlott. Ideális esetben az össz-koleszterinszint – az LDL 2,5 mmol/l alatti értéke mellett – nem haladja meg a 4 mmol/l-t. Ha vérünk koleszterinszintje tartósan magasabb ennél, az orvos valószínűleg életmód­ változtatásokat javasol, és gyógyszeres kezelést is ajánlhat.

Az összkoleszterinszint értékelés:

  • 4 mmol/l alatt – Ideális
  • 4,1 mmol/l – 5,2 mmol/l -Enyhén emelkedett
  • 5,3 mmol/l – 6,4 mmol/l – Mérsékelten magas
  • 6,5 mmol/l felett – Magas

KOLESZTERIN Amit tudnunk kell

A koleszterin viaszos állagú anyag, amely az elfogyasztott zsiradékokból képződik, s amelyből a szervezet membránokat, hormonokat és egy emésztőnedvet – epesavat – állít elő. Két fő típusa van: az „ártalmas” LDL-koleszterin, amely az ereket elzáró plakkokban is megtalálható, és a „hasznos” HDL-koleszterin, amely az LDL-t a májba szállítja, ahol az lebomlik.

HOGYAN HALMOZÓDIK FEL? A deréktáji és hasi zsírlerakódások, a telített zsírokban gazdag ét­rend s a testmozgás hiánya mind arra kész­tethetik a májat, hogy egyre több LDL-t termeljen. Az egyszeresen telítetlen zsírok­ban szegény étrend és a mozgásszegény életmód hatására csökkenhet a hasznos HDL-ek szintje, de ilyen hatása van a do­hányzásnak és a cukorbetegségnek is.

ÚJ ISMERETEK – Új szintek A legfrissebb kutatások szerint az egészségesnek tekinthető LDL-szint az eddig jónak véltnél is alacsonyabb, az ideális HDL-szintet pedig magasabban kellene meghúzni.

Az elmeszesedett artéria nem „rozsdás cső”

A veszedelmes plakkok nem az artériák falán, hanem magában a falban alakulnak ki. A folyamat azzal kezdődik, hogy LDL-ek szívódnak fel az erek belső borításába. Különösen veszélyesek a kicsi, sűrű LDL-ek, mivel ezek jutnak be a legkönnyebben. Ügyeljünk a trigliceridekre is! A vérzsíroknak ezt a típusát akkor vizsgálják, ha az orvos lipidprofilt is kér, azaz a vérben előforduló összes fajta zsír mennyiségét meghatároztatja. A magas trigliceridszint növeli a szívroham kockázatát, különösen nőknél.

ÉSZLELÉSE Nincsenek olyan testi jegyek, amelyekből következtetni lehetne a vér koleszterinszintjére – az csak vérvizsgálattal határozható meg. Az orvos által elvégzett egyszerű teszt az összkoleszterin, az LDL és a HDL szintjét méri, mmol/l-ben (millimol egy liter vérben).

GYÓGYKEZELÉSE A koleszterinszintet csökkentő, sztatintartalmú gyógyszerek évi 700 millió fontba ke­rülnek a brit egészségbiztosításnak, s ez az összeg várhatóan évente 20 százalékkal nő, mivel az orvosok egyre több embernek írják fel ezeket a hatékony készítményeket. A következő cél olyan gyógyszerek kifejlesztése, amelyek hatékonyabban emelik a HDL-szintet. Egyes orvosok niacin-tartalmútáplálékkiegészítőket írnak fel erre a célra.

ÖNKEZELÉS A legtöbb ember esetében működik. Többnyire azzal sodorjuk veszélybe magunkat, hogy egészségtelenül táplálkozunk, dohányzunk, túlsúlyosak vagyunk, vagy semmilyen testmozgást nem végzünk.

A túl nagy mennyiségben jelen levő LDL felszí­vódik az artériák falába, s ezzel megteremti az – erek beszűkülését, majd idővel teljes elzáródását okozó – plakkok alapjait.

Pusztán étrendi változtatásokkal is csökkenthe­tő viszont a koleszterinszint, és bár mindeddig nem sikerült olyan diétát összeállítani, amely kizárólag az LDL-szintre hatna, a Napi 30 perc program segí­teni fog annak leszorításában is. A program kereté­ben kevesebb telített zsiradékot fogunk fogyaszta­ni, többet mozgunk, és fellépünk néhány további, nemrég felfedezett rizikótényező ellen is, így a krónikus gyulladás, az inzulinrezisztencia és az oxidá­ció ellen, amely mind felerősíti az LDL-koleszterin ártalmas hatását.

HDL: a jó koleszterin

A vérben lévő nagy sűrűségű lipoproteinek, azaz a HDL-ek összegyűjtik az LDL-részecskéket, és le­bontásra a májba szállítják őket. A HDL-ek össze­olvadnak az LDL-ekkel, és átveszik azok koleszte­rinrakományát. Egyes új kutatások alapján úgy tűnik, hogy a HDL-ek antioxidánsként is hatnak, és gátolják az LDL-ek plakk-képző folyamatait. (Az antioxidánsok lassítják vagy megakadályozzák a szervezetben az oxidáció miatt bekövetkező károsodásokat. Főként a friss zöldségekben és gyümölcsökben, a halakban és a magvakban talál­hatók ilyen jellegű vegyületek.)

A HDL-ek roppant hatékonyak: a HDL-szint értékének minden egytizednyi javulása 3-4 száza­lékkal csökkenti a szívroham kockázatát. A magas HDL-szint pedig olyan nagyszerű védelmet kínál, hogy még az egyéb kockázati tényezők – például a cukorbetegség vagy a túlsúlyosság – hatását is csökkenteni képes. Az alacsony HDL-szint ezzel szemben veszélyes, mivel védelem nélkül hagyja a szívet az LDL-eknek, valamint a vérzsírok egy másik káros típusának, a triglicerideknek a támadá­saival szemben. (A HDL-szintnek ideális esetben 1,3 mmol/1 felett kell lennie; az 1,1mmol/1 alatti érték már túl alacsonynak számít.)

A HDL-szint megemelése viszonylag egyszerű: egészséges zsiradékokat kell fogyasztani, amilye­nek az olajos húsú halakban, az olajos magvakban és az olívaolajban vannak, és persze sokat kell mozogni.

Trigliceridek: Beszorítsuk le a másik vérzsírt!

A trigliceridek szerkezete nem hasonlít ugyan a koleszterinekéhez, de mivel hasonló hatásuk van, a szívet veszélyeztető tényezők számításba vételekor gyakran egy kalap alá veszik őket. A trigliceridek a vérben lévő zsírrészecskék, amelyek összegyűjtik az elfogyasztott táplálék­ból származó kalóriafelesleget, és azokat tároló­helyükre, a zsírsejtekbe viszik.

A trigliceridek megfelelő körülmények kö­zött az LDL-ek alapanyagául is szolgálhatnak. Egyes kutatások szerint a trigliceridek önma­gukban is növelik a szívbetegség kockázatát, mivel elősegítik az érelmeszesedés kialakulását, különösen nőknél. Ha túl sok van belőlük, az ere­ket is elzárhatják, így a leptin nevű étvágycsök­kentő hormon „evést abbahagyni” jelzései akkor sem jutnak el az agyba, ha az ember már eleget evett.

A hasi zsír, a túlzott alkoholfogyasztás, a kezeletlen cukorbetegség és a testmozgás hiánya mind növelheti a magas trigliceridszint kockázatát. A triglicerideket a koleszterinhez hasonló módon mérik, s szintjüket millimol per literben adják meg. Étkezés után általában meg­nő a koncentrációjuk, ezért a vérvétel reggel, éhgyomorra vagy 12 órás böjt után történik.

[table id=381 /]

3. Magas vérnyomás (szív legnagyobb ellenségei)

Képzeljünk el egy folyót, amely békésen kanyarog a rétek között! Az egyik kanyar után azonban várat­lanul szűk, sziklás szurdokban folytatódik az útja, s az addig szelíden áramló vízből dübörgő áradat lesz.

Most pedig képzeljük el, hogy artériáink és a belőlük szerteágazó fi­nom kis hajszálerek beszűkülnek és merevvé válnak – ez lehet a következménye a mozgásszegény, stresszes életmódnak, a túlzott alkohol­fogyasztásnak, a túlsúlyosságnak és az oly sokunk étrendjére jellemző számtalan zsíros és cukros ételnek. Testünkben a vér – nem láthatóan és nem is érezhetően – szűk szurdokba kényszerül, s olyan nagy erővel feszíti az artériák falát, hogy kárt tehet bennük, legalábbis meggyengítheti őket.

Ez a nyomás idővel szétrepesztheti az erek falát az agyban (szélütés) vagy a hasban (aorta aneurizma). A huzamosan magas vérnyomás hatá­sára a szívizmok megnagyobbodhatnak és elgyen­gülhetnek, s a tartós nyomás jelentősen elősegíti a szívrohamhoz vezető szívkoszorúér-elmeszesedés kialakulását is.

Amit tudnunk kell

MAGAS VÉRNYOMÁS Magas vérnyomás akkor alakul ki, ha az arteriolák – az artériák kis, vékony falú ágai – merevvé és rugalmatlanná válnak; a nyomás azért lesz nagyobb, mert megnő ezen erek véráramlással szembeni ellenállása. A magas vérnyomás azután kárt tesz az artériák falában, így azokban még könnyebben képződhetnek plakkok; emellett a szívet is nagyobbá és gyengébbé teszi.

HOGYAN ALAKUL KI? A magas vérnyomásos ese­tek 30%-ában örökletes tényezők játsszák a fő­szerepet. A többi páciensnél néhány egyéb tényező kombinációja az ok: a vér normális­nál nagyobb folyadéktartalma (ezt többnyi­re a túl sok só fogyasztása idézi elő), vala­mint az artériák beszűkülése, melynek oka az érelmeszesedés, a mozgásszegénység, a túlsúlyosság, az alkoholfogyasztás, a krónikus stressz és/vagy a cukorbetegség.

Új ismeretek

Új vérnyomáscélok Az optimális vérnyomás a 120/80 alatti érték.

A károsodás és a halálozás veszélye gyor­sabban nő, mint hittük! 61 átfogó vérnyomás­vizsgálat adatait összesítve az a következtetés vonható le, hogy a végzetes szívbetegség és szél­ütés kockázatának növekedése már 115/75-ös vér­nyomásnál megkezdődhet. A kockázat az első érték (szisztolés nyomás) minden 20 pontos, illetve a második érték (diasztolés nyomás) minden 10 pontos emelke­désével a duplájára nő.

ÉSZLELÉSE A digitális vérnyomásmérők egyre inkább kiszorítják a vérnyomás mérésének hagyományos módját, amikor az orvos felfújható mandzsettát csatol a páciens karjára, sztetoszkópot illeszt a könyökhajla­tába, majd addig pumpál levegőt a mandzsettába, amíg az teljesen elszorítja az ereket. Ezután a légnyomást fokozatosan csökkentve állapítja meg a vérnyomás értékét. Az otthoni használatra szánt vérnyomásmérők tökéletesen alkalmasak az értékek napi alakulásának nyomon követésére, de időnként orvosunkkal is végez­tessünk ellenőrző mérést. A magas vérnyomásnak általában nincsenek érezhető vagy látható tünetei.

GYÓGYKEZELÉSE Világszerte sok millióan szednek vérnyomáscsökkentő gyógyszereket. A legnépszerűbbek a diuretikumok („vizelethajtók”), amelyek a vér folyadéktartalmát csökkentik. Gyakran írják fel a különböző értágítókat, például az alfa- és a béta-blokkolókat, az ACE-, az angiotenzin-II-receptor- és a kalciumcsatorna­gátlókat is.

ÖNKEZELÉS A legtöbb ember esetében igen jó. Az étrend megváltoztatása természetes vizelethajtóként hat­hat, s ugyanolyan hatékonyan csökkentheti a vérnyomást, mint egyes gyógyszerek. Sokat segít a meditáció, a testmozgás, a fogyás és a dohányzásról való leszokás is.

A véráram­ban keringő túl sok folyadék, vala­mint az artériák beszűkülése vagy merevebbé válása miatt a vér nagyobb erővel áramlik, és káro­sítja az artériák falát.

Az alapok

A kutatók egyre pontosabban látják, hogyan is idézi elő az örökletes és az életmódbeli tényezők együttese a magas vérnyomást.

  • A szív: Minél keményebben kell dolgoznia a szívünknek (például a kert felásása során), annál jobban érezzük magunkat. A testmozgás közbeni átmeneti vérnyomás-emelkedés normális és egész­séges jelenség – kivéve akkor, ha már magas a vér­nyomásunk, vagy érelmeszesedésben szenvedünk. A szűnni nem akaró túlnyomás azonban – amely éjjel-nappal és napról napra hat – állandó terhelés­nek teszi ki az artériákat, és károsítja őket.
  • Az artériák: Az artériákat simaizomszövet bé­leli, amely a benne áramló vér nyomásának meg­felelően kitágulhat, illetve összehúzódhat. Minél rugalmasabbak artériáink, annál kisebb ellenállást jelentenek a véráram számára, s így annál kisebb lesz a falaikra ható erő. Ha azonban az artériákban plakkok alakulnak ki, a vérnek szűkebb csatornán kell áthaladnia, és emiatt megnő a nyomása.
  • A vese: Vesénk szabályozza, hogy mennyi nátrium van a szervezetünkben, s ezáltal azt is, mennyi vizet tartalmaz a vérünk (a nátrium víz­visszatartó hatású). Ha több a víz, több folyadék­nak kell átpréselődnie az ereken, s így nagyobb lesz a vérnyomás.
  • A hormonok: Az ún. stresszhormonok hatására szívünk gyorsabban ver, artériáink pedig beszűkül­nek, s ez megemeli a vérnyomást. Annak értékére más hormonok is hatnak, s az ACE-gátlóknak nevezett gyógyszerek éppen e hormonok szabályozá­sával fejtik ki vérnyomáscsökkentő hatásukat.

Mekkora a veszély? Magas vérnyomás

A vérnyomás értéke azt mutatja meg, mekkora erőrvel feszül a vér az artériák falának a szív össze­húzódásakor, illetve az összehúzódások közti elernye­déskor. Vérnyomásunkat rendszeresen ellenőriztet­hetjük háziorvosunkkal vagy annak asszisztensével, ha pedig otthon is szeretnénk figyelemmel kísérni, válasszunk egyet a jó minőségű, megbízható vérnyomásmérő készülékek közül.

[table id=382 /]

Ne legyintsünk az „alkalmi” magas vérnyomásra!

A parkolóban még felhajtunk egy pohár papírpoharas kávét, aztán átrohanunk a parkolón, és így is éppen hogy megérkezünk az orvoshoz. A rendelőben a nővér megméri a vérnyomásunkat, és azt mondja, hogy egy kicsit magas. Van-e okunk aggodalomra mindazok után, amik az előző órában történtek velünk?

Válasz: Igen. Nekünk – és orvosunknak is – komolyan kell venni még az ilyen „eseti” magas vérnyomást is. Egyes friss amerikai kutatásokból ugyanis az látszik, hogy már az egyetlen alkalommal mért magas vérnyomás – a mérés körülményeitől függetlenül – fokozott szívbetegség-kockázatot jelez, ezért azt sem az orvosnak, sem a páciensnek nem szabad bagatellizálnia.

Cselekedjünk most!

Annak ellenére, hogy a magas vérnyomás közis­mert gyilkos – a szívrohamok és szélütések 75 szá­zalékában játszik szerepet -, a tőle szenvedők egy­harmada nem is tud az állapotáról. Mások tudnak róla, de semmit sem tesznek a csökkentéséért -talán úgy hiszik, hogy ha nem gondolnak rá, akkor nem is létezik.

Az orvosok azonban nagyon is jól ismerik a magas vérnyomás veszélyeit

Minél alacsonyabb, annál jobb, hirdeti a Brit Magas Vérnyomás Társa­ság, mivel véleményük szerint ideje volna komo­lyan venni ezt az állapotot. Ideális esetben a vér­nyomásnak 120/80 alattinak kellene lennie, de 129/85-ig még normálisnak tekintik. (Az első szám a szisztolés nyomást jelzi, azaz azt az erőt, amelyet a vér a szív összehúzódásakor gyakorol az artériák falára; a második szám a diasztolés nyomás értéke, amely a szív elernyedésekor mérhető.)

Az artériák károsodása valójában már olyan nyomáson is megkezdődik, amelyet az orvosok korábban optimálisnak tartottak. A már említett 61 vizsgálat összevetésével gyűjtött adatok azt jelzik, hogy a felnőttek többségének esetében a szívbeteg­ség és szélütés miatti halálozás kockázata már 115/75-ös vérnyomásnál is nőni kezd, bár az orvo­sok többsége ezt túlzott óvatosságnak tartja. Sze­rintük azoknak van szüksége vérnyomáscsökkentő kezelésre, akiknek a szisztolés nyomása tartósan 160 Hgmm, ül. a diasztolés nyomása 100 Hgmm felett van. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a halálozás kockázata a szisztolés nyomás minden 20 Hgmm-es, illetve a diasztolés nyomás minden 10 Hgmm-es növekedésével megduplázódik.

4. Krónikus gyulladás (szív legnagyobb ellenségei)

Ha kenyérszelés közben megvágjuk az ujjunkat, vagy rácsapjuk az ajtót, esetleg megégetjük forró kávéval a szájpadlásunkat, szervezetünk reagál erre.

A sérülésre adott reakció melegség, vörösség és érzékenység – azaz gyulladás. Ez nem a gyengeség jele: a gyulladás igen hatékony védelmi mechanizmus, amelyet az immunrendszer hoz működésbe, hogy mihamarabb kijavítsa a sérüléseket, és kitakarítsa a szervezetből az idegen anyagokat – kórokozókat, piszkot vagy mérgeket -, még mielőtt veszélyessé válnának.

A szervezetet érő minden „támadás” – akár egyszerű horzsolás vagy zúzódás, akár baktérium­ vagy vírusfertőzés – kiváltja ezt a reakciót, amely hosszú évmilliók alatt fejlődött ki. Testünk véde­kező rendszerei már javában dolgoznak, mire ész­revesszük a gyulladás jeleit: egy meleg, kipiroso­dott, érzékeny területet. Nem látjuk azonban, mi zajlik odabent: a fertőzés ellen egész hadseregnyi makrofág, T-sejt és ölősejt (a fehérvérsejtek több különböző típusa) kebelezi be és pusztítja el a kór­okozókat és az idegen anyagokat, miközben mole­kuláris „közlekedési rendőrök” osztagai irányítják az immunrendszer működését.

Gyulladáskeltők

Mi késztetheti immunrendszerünket arra, hogy sa­ját szervezetünk ellen forduljon? Nos, mint ahogy a füstriasztó is bekapcsolhat az olajban sülő hagy­ma füstjétől vagy a zuhanyozóból felszálló párától, a gyulladást is előidézhetik olyan tényezők, mint a dohányzás, a deréktáji zsír, a túlzott kalóriabevitel, a nem megfelelő étrend, a testmozgás hiánya, sőt talán még a zsúfolt metrón való ingázás stresszé is.

A Brit Szívalapítvány szerint a gyulladásos folyamatokban közrejátszhatnak – vagy akár ki is válthatják azokat – a Chlamydia pneumoniaeés a Helicobacter pylori fertőzései. Az egyéb lehetséges okok között sorolják fel a dohányzást, a kezeletlen cukorbetegséget, a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet. A gyulladásos reakciót látszólag jelentéktelen fertőzések is előidézhetik, mint az ínybetegség vagy a hólyaghurut. Emellett az is szá­mít, hogy mivel minden eddiginél hosszabb ideig élünk, szervezetünk szövetei egyszerűen több károsodásnak vannak kitéve. Lássuk tehát, melyek a krónikus gyulladások fő okai napjainkban!

Gyorséttermi ételek

A zsírban és kalóriában gazdag étkezésnek ártalmas, gyulladáskeltő hatása van a keringési rendszerre, mert a vérben keringő ártalmas zsírok mennyisége az étkezés után legalább 3 órán át jóval magasabb a normálisnál. Az állapot neve étkezés utáni magas vérzsírszint. Ha tehát valaki rendszeresen gyorséttermi ételeket fogyaszt, azzal a végtelenségig „bekapcsolva” hagyhatja a gyulladást.

Hasi zsír

Egyes kutatók csak „hormonpumpa” gyanánt emlegetik a zsírsejteket. Sokféle vegyület jut belőlük a vérbe, köztük a gyulladási folyamat szabályozásában részt vevő, citokineknek nevezett fehérjék is.

KRÓNIKUS GYULLADÁS: Amit tudnunk kell

Krónikus gyulladás olyankor alakul ki, amikor az immunrendszer rendkívül hatékony védekező me­chanizmusai bekapcsolnak – és azután bekapcsolva is maradnak. Az orvosok számos olyan tényezőt találtak már, amely krónikus gyulladást idézhet elő az artériákban – ilyenek például a mindennapos fertőzések, mint az ínygyulladás, vagy a gyomorfekélyt okozó Helicobacterpylori baktériummal való fertőzés, a túlzott hasi zsírpárnából felszabaduló anyagok vagy egyszerűen az öregedés.

HOGYAN ALAKUL KI? A krónikus gyulladás azért árt a szívnek, mert hozzájárul az arté­riákban végbemenő plakk-képződéshez. A folyamat a következőképpen zajlik le: ha a gyulladásban szerepet játszó vegyületek az artériák falába ágyazódott LDL-részecskékkel érintkeznek, makrofágokat irányítanak oda a nemkívánatos koleszte­rin megsemmisítésére. E támadás mellék­termékei a habos sejtek (oxidálódott LDL-részecskék), amelyek a plakkok alapjául szolgálnak. A növekvő plakkon kemény, rostos védőburok képződik, amelyet azonban a gyulladáskeltő anyagok meggyengíthetnek, így könnyebben berepedhet, s a ben­ne lévő anyagok a vérbe kerülhetnek. Más gyulladáskeltő anyagok vérrögök képződését segí­tik elő, s ha egy gyenge gyulladás tartós, és e vegyüle­tek folyamatosan szabadulnak fel a vérbe, szívrohamot is okozhatnak.

ÚJ ISMERETEK Alkalmas az előrejelzésre A testen belüli gyulladások és a szívbetegség kapcsolatát csak az elmúlt néhány évben ismerték fel. Ma már tudjuk: a krónikus gyulladás segíthet az orvosoknak megjósolni, hogy a normálishoz közeli koleszterinszintű pácienseik közül kinek van nagyobb „esélye” a szívrohamra.

ÉSZLELÉSE A közeljövőben valószínűleg vérvizsgálattal fogják mérni a C-reaktív fehérjének (CRP) nevezett gyulladásjelző szintjét; a keringési betegségekkel foglalkozó orvosok és intézetek már ma is egyre inkább rutinszerűen alkalmazzák ezt a nagy érzékenységű tesztet.

GYÓGYKEZELÉSE Egyelőre nincsenek kifejezetten a krónikus gyulladás kezelésére szolgáló szerek, bár a sztatinoknak, a béta-blokkolóknak és a kis dózisban szedett aszpirinnak gyulladáscsökkentő hatása is lehet. Az orvosok azt is vizsgálják, hogy a hosszú távon, kis mennyiségben adott antibiotikumok segítenek-e a tar­tós, enyhe gyulladások visszaszorításában.

ÖNKEZELÉS A legtöbb ember esetében igen hatásos – de csak akkor, ha egész testükkel törődnek! A rend­szeres fogmosás és fogselymezés nagyon fontos az ínyfertőzések megszüntetéséhez. Az egészséges emésztés nagyban csökkenti a fekélyt okozó baktériumok mennyiségét. Emellett próbáljuk meg csökkenteni a hasunk körüli zsírpárnákat, és fogyasszunk többet a gyulladáscsökkentő hatású ómega-3 zsírsavakból (a hideg vízi halakban, például a lazacban, az olajos magvakban, a lenmagolajban és a halolajkészítményekben találhatók).

Ha az immunrendszer állandóan „támadó” üzemmódban van, célpontjainak egyike az artériák falában lerakódott koleszterin. Így aztán nagyobb és instabilabb plakkok alakulnak ki.

  • Oxidált LDL-el: Amikor az LDL-koleszterin részecskéi a szabad gyököknek nevezett (például a dohányzás következtében létrejövő) ártalmas molekulákkal találkoznak a vérben, kémiai reakció megy végbe közöttük, amelynek eredményeként az LDL-ek könnyebben szívódnak fel az artériák falá­ba. Ott azután gyulladásos reakciót indítanak el, amelynek következménye a koleszterinnel, immun­rendszeri sejtekkel és egyéb anyagokkal teli plakk kialakulása. A gyulladás ezután meggyengíti a plakkot egyébként egyben tartó rostos burkot, így óriásira nő annak a veszélye, hogy a képződmény felreped, s a belőle kiszabaduló anyagok rövid idő alatt vérrögképződést, majd pedig szívrohamot vagy szélütést idéznek elő.
  • Enyhe fokú krónikus gyulladás: A hörghurut, az ajakherpesz, az ínybetegség, a hólyaghurut, a Chlamydia pneumoniae- és a (gyomorfekélyek többségét előidéző) Helicobacter pylori-fertőzés mind gyulladást vált ki a szervezetben, és gyul­ladáskeltő kémiai anyagokat juttat a vérbe. Ugyan nem is tudunk róla, de sokan állandóan kisebb gyulladásokkal élünk, s mivel alig vannak tüneteik, nem is kezeljük őket. A kutatók most azt vizsgálják, hogy csökkenthető-e a szívbetegség kockázata kis adagban szedett antibiotikumokkal.
  • Stressz és szorongás: Gyulladást idézhet elő az adrenalin, a kortizol és a többi stresszhormon is. A krónikus stressz emellett ronthatja a szervezet gyulladás elleni védekezési képességét.
  • Mozgáshiány: A rendszeresen mozgó szemé­lyek vérében alacsonyabb a CRP-szint.
  • Az egészséges zsírok hiánya: A „jó” zsírok, amilyenek az olajos magvakban, a lenmagolajban és az olajos húsú halakban, például a lazacban (vagy a halolajkapszulákban) találhatók, ómega-3 zsírsavakat tartalmaznak, amelyek a gyulladás­csökkentő hatású eikozanoidoképítőanyagai.Az emberek többségének nagyobb mennyiségű ómega-3 zsírsavat kellene fogyasztania.
  • Túl sok transzzsír: Ezek a hidrogénezett, ipa­ri eljárások során keletkező s az előre csomagolt kekszek és sütemények java részében jelen lévő zsírok csökkentik a szervezet képességét az egész­séges zsírok előállítására és hasznosítására.
  • Túl kevés zöldség és gyümölcs: Ha nem fogyasztunk eleget belőlük, megfosztjuk szerveze­tünket az antioxidánsoktól (C-vitamin, flavonoidok, karotinoidok), amelyek pedig semlegesíthetik az instabil szabad gyökök gyulladáskeltő hatását.

Azoknak a vérében, akik rendszeresen mozognak, alacsonyabb a CRP-szint.

5. Metabolikus szindróma (szívroham okai)

A nem látható és nem is érezhető, ám a szervezet kémiai egyensúlyának megbomlására utaló rizikó­tényezők együttese egyre gyakoribb probléma.

A Brit Táplálkozástudományi Alapít­vány a metabolikus szindrómát csak „közegészségügyi időzített bombaként” emlegeti, mivel az ál­lapotot talán sem a páciens, sem az orvosa nem észleli – csak amikor már túl késő. A metabolikus szindróma nem újonnan felfedezett betegség – valójában több állapot együttese. Idetartozik az elhízás, az inzulin­rezisztencia, vagyis a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás, a magas trigliceridszint és az alacsony HDL-szint, amelyek együttesen meg­növelik a keringési betegségek és a cukorbetegség kockázatát. Az állapotot összefüggésbe hozzák még a terméketlenséggel, valamint az emlő-, a prosztata- és a vastagbélrákkal is.

Jelenlegi elterjedtségének okai igen egysze­rűek: a pocak és a mozgáshiány. Az érintettek száma az immár járványosnak tekinthető elhízással és mozgásszegénységgel egyenes arányban növek­szik. A kutatók azt is felfedezték, hogy az inzulin­rezisztencia érdekes módon összefüggésbe hozható a rossz magzati tápanyagellátással, különösen ha azt gyermekkorban gyors növekedés kísérte.

Az állapot kimutatására nincsenek egyszerű tesztek, bár orvosunk tájékozódás céljából elvégez­het egy kétórás glükóztolerancia-tesztet. A meta­bolikus szindrómának van ugyan néhány enyhe tünete, ám ezek gyakran nem elég súlyosak ahhoz, hogy miattuk orvoshoz forduljunk.

Mekkora a veszély? Metabolikus szindróma

Ha az alábbi figyelmeztető jelek közül legalább hármat megfigyelünk magunkon, akkor elképzel­hető, hogy metabolikus szindrómában szenve­dünk, s az állapottal járó magas inzulinszint miatt a szívünk nagyobb veszélyben lehet, mint azt magunk hinnénk, vagy orvosunk gondolná.

  • Hasi elhízás – a férfiaknál 100, a nőknél 90 cm-t meghaladó derékbőség
  • A normálisnál magasabb vérnyomás (140/90 vagy felette)
  • A normálisnál magasabb trigliceridszint (1,7 mmol/l-nél magasabb érték)
  • A normálisnál alacsonyabb HDL-szint (férfi­aknál 0,9 mmol/l alatt, nőknél 1 mmol/l alatt)
  • 2-es típusú cukorbetegség vagy rossz glükóztolerancia, amelynél a szájon át való glükózfogyasztástól számított 120 perc eltelté­vel 7,8 mmol/l vagy annál magasabb lesz a vér glükózszintje
EGYÉB KOCKÁZATNÖVELŐ TÉNYEZŐK

  • Túlsúlyosság: a testtömegindex (TTI/BMI) 30 vagy annál nagyobb értéke
  • Ülő életmód
  • Fehérjevizelés (microalbuminuria) a vese betegsége miatt; a cukorbetegség okozta károsodás egyik klasszikus jele
  • 40 év feletti életkor
  • Dél-ázsiai, nyugat-afrikai vagy karibi származás
  • A családban már előfordult 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás vagy keringési betegség
  • Acanthosisnigricans: vastag, bársonyos, barnás színű foltok a nyak, a hónalj vagy
  • a lágyék bőrén, illetve nőknél az emlők alatt is
  • Policisztás petefészek szindróma: női termé­ketlenséget okozó rendellenesség
  • Nőknél korábbi terhességi cukorbetegség

METABOLIKUS SZINDRÓMA: Amit tudnunk kell

Ez a kevéssé ismert, bár eléggé elterjedt állapot különféle kockázati tényezőkkel van összefüggésben, amelyek egyike a vér tartósan magas inzulinszintje. Az érintett személyeknél az átlagosnál nagyobb a szívbetegség, a szívroham, a szélütés, a 2-es típusú cukorbetegség, a rák és nőknél a terméketlen­ség kockázata.

HOGYAN ALAKUL KI?

Teljes mértékben életmódfüggő betegség, a túl kevés mozgás és a túl sok hasi zsír közvetlen következmé­nye. A kettő együttes hatására az izom- és a májsejtek nem reagálnak az őket normáli­san vércukorfelvételre késztető inzulin hormon jelzésére. A szervezet válaszul még több inzulint termel. A sejtek végül felszívják a vérből a cukrot, az inzulinszint viszont akár évtizedeken át veszélyesen magas maradhat.

ÚJ ISMERETEK

A metabolikus szindróma csökkenti a „jó” HDL koleszterin és növeli a trigliceridek szintjét. Étkezések után több zsírt tart a vér­ben, és az „ártalmas” LDL-koleszterint még veszélyesebb, apró és sűrű LDL-lé alakítja át. Fokozza a vérrögképződés kockázatát is. Bizonyíték a stressz és a metabolikus szindróma kapcsolatára A Brit Szívalapítvány által finanszírozott s 2002-ben ismertetett tanulmány adott először egyértelmű biológiai magyarázatot arra, hogy összefüggés van a stressz és a metabolikus szindróma között. A vizsgálat egyik biztató eredménye az volt, hogy a stressz káros hatásai legalább részben visszafordíthatok például fogyással vagy a vérnyomás csökkentésével.

ÉSZLELÉSE

Az inzulinszint mérésére eléggé hatékony, szabványos orvosi teszt áll rendelkezésre, a glükóz­tolerancia-vizsgálattal pedig a vér glükózszintjét vizsgálják. A vizsgálatokat várhatóan egyre többet fogják alkalmazni, ahogy felismerik a metabolikus szindróma jelentőségét. Ám ha nem végzik is el a próbát, az előzőekben felsorolt figyelmeztető jelek közül háromnak az egyidejű megléte már valószínűvé teszi, hogy a metabolikus szindróma esetünkben is fennáll.

GYÓGYKEZELÉSE

Az orvosok fogyást és több mozgást javasolnak pácienseiknek. A vér magas koleszterin­szintje ellen sztatinokat, a magas vérnyomás ellen pedig egyéb gyógyszereket is ajánlhatnak.

ÖNKEZELÉS

A metabolikus szindróma leküzdésére az önkezelés a legjobb módszer. Már egy kis testmozgás is csökkenti az inzulinszintet és növeli a hormonnal szembeni érzékenységet. A fogyás hatására is nő a sejtek inzulinérzékenysége, így a szervezetnek már nem kell olyan sokat termelnie belőle.

A hasi zsír­ból felszabaduló egyik vegyi anyag akadályozza a vérben lévő cukor sejtekbe való felszívódását. Emiatt a vérben ártalmasán magasra nő az inzulin szintje.

6. Oxidáló hatású stressz (szívroham okai)

A tudósok egyre több jelét fedezik fel egy olyan me­chanizmusnak, amely megmagyarázhatja az érelme­szesedést megelőző kémiai folyamatokat; ez lehet a szívbetegségek kialakulásának eddig rejtett útja.

A kutatások során azt vizsgálják, van-e összefüggés a szervezetet érő káros környezeti hatások kö­zött, akár az ember által befolyásol­ható tényezőkről van szó, például az ét­rendről, a dohányzásról vagy a különféle gyógyszerekről, akár általunk nem befolyásolhatókról, mint amilyen a környezetszennyezés vagy az elektromágneses sugárzás. A tudósok egy­re nagyobb érdeklődéssel fordulnak az ún. oxidáló hatású stressz felé – a kifejezés olyan sejtkároso­dást takar, amelyet a szervezetben előforduló ártal­mas molekulák, a szabad gyökök okoznak. Testünk nagy mennyiségben termel potenciálisan ártalmas szabad gyökös oxigénmolekulákat az olyan, szünet nélkül zajló folyamatok során, mint amilyen a lég­zés és az emésztés.

Bármelyik pillanatban vizsgáljuk is, vérünk tele van szabad gyökökkel, amelyek pusztító erejü­ket annak köszönhetik, hogy van egy páratlan elektronjuk. így önmaguk stabilizálásához még egy elektronra van szükségük, ezért ezek az instabil részecskék elektronokat „lopnak” a szervezet más molekuláitól. Ezzel kárt tesznek a génekben, a fehérjékben, valamint a lipoproteinekben, és növelik a szívbetegség, a rák és egyéb betegségek kockázatát.

Normális körülmények között a szervezet saját védekező rendsze­rei, köztük a táplálékkal bevitt antioxidánsok gyorsan ártalmatlanít­ják a rakoncátlan szabad gyököket. Ha azonban dohányzunk, túlsúlyosak va­gyunk, nem mozgunk eleget, túl sokat ideges­kedünk, metabolikus szindrómában szenvedünk vagy gyakran fogyasztunk olyan gyorsételeket, mint a sült krumpli és a kóla, ez a semlegesítő folyamat nem történik meg. És akkor sem elég hatásos, ha sejtjeink folyamatosan túl sok szabad gyököt termelnek, miközben semlegesíteniük kell az ibolyántúli sugárzás, a szennyező anyagok, a dohányfüst, a túl sok alkohol vagy a túl sok gyógyszer, illetve a kábítószer káros hatásait. Ha szervezetünk természetes antioxidáns rendsze­rei nem győzik a munkát, akkor beszélünk oxidáló hatású stresszről.

A kutatók ma úgy vélik, hogy az oxidáló hatá­sú stressz jelentős fordulópont a szív egészségé­ben: szerintük ez az állapot „kapcsolja be” az érel­meszesedés folyamatát. A döntő pillanat az LDL-részecskék oxidálódása lehet. Koleszterin­rakományuk ekkor válik valóban életveszélyessé, mivel jelentősen megnő a kockázata annak, hogy bejutnak az artériák falába.

Az immunrendszer számára az oxidált LDL-ek (amelyek orvosi elnevezése LDL-ox) furcsa beto­lakodóknak tűnnek. A makrofágoknak nevezett védekező sejtek bekebelezik őket, s eközben zsírral teli habos sejtekké alakulnak át, amelyek aztán a plakkok alapjául szolgálnak. Az eredmények emel­lett arra is utalnak, hogy az LDL-ox hatására a plakkok nagyobbra nőnek és könnyebben felreped­nek, ami pedig a szív leállását okozó vérrögök képződéséhez is vezethet. A magas LDL-ox-szint a kétszeresére növelheti a szívroham kockázatát.

A HDL megvédi az LDL-t az oxidációs ká­rosodástól A „jó” koleszterin nem csupán a máj­ba fuvarozza az LDL-t, hogy a szervezet ott meg­szabaduljon tőle, hanem meg is védi, illetve ki is javítja a részecskéket azzal, hogy biztonságosan el­távolítja az oxidálódott zsírokat. Ez tehát újabb jó ok arra, hogy olyan ételeket fogyasszunk, amelyek növelik szervezetünk HDL-szintjét.

Ha metabolikus szindrómában szenve­dünk, LDL-jeink az átlagosnál könnyebben oxidá­lódnak, s emiatt fogékonyabbak leszünk a szív­betegségekre. Még ha LDL-szintünk normális is, a metabolikus szindróma megnöveli annak való­színűségét, hogy LDL-jeink a szabad gyökök által különösen könnyen károsítható kisméretű és nagy sűrűségű LDL-ek közé tartoznak.

Sokféle színes, antioxidánsokban gazdag zöld­séget, gyümölcsöt és belőlük facsart levet fogunk fogyasztani, megismerünk egy időtakarékos fogást, amely duplájára növeli a zöldségfélék antioxidáns-értékét, megtanulunk egy finom salátaöntetet, amely erősíti szervezetünk oxidáció elleni védeke­ző rendszerét, és szakértőjévé válunk a szívbarát zöldségeknek és gyümölcsöknek.

Mekkora a veszély? Oxidáló hatású stressz

Az alábbi kockázati tényezők közül minél több érvénes ránk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy szabad gyökök károsítják keringési rendszerünket.

  • Dohányzás
  • Túlsúlyosság
  • Metabolikus szindróma vagy cukorbetegség
  • Mozgásszegény életmód
  • Olyan étrend, amely nem tartalmaz naponta legalább öt adag zöldséget és gyümölcsöt
  • Szellemi vagy érzelmi stressz

Oxidáló hatású stressz

Amit tudnunk kell

Oxidáló hatású stressz az a károsodás, amelyet a szabad gyököknek nevezett ártalmas oxigénmoleku­lák okoznak a szervezetben. Testünk a légzés, az emésztés, az alkohol és a gyógy-, illetve kábító­szerek semlegesítése során állítja elő a szabad gyököket, továbbá akkor is, amikor a sejtek energiát szabadítanak fel a zsírokból és a szénhidrátokból. Amikor a szabad gyökök megtámadják az LDL-koleszterint, az olyan formájúvá alakul át, amely elősegíti az érelmeszesedést.

HOGYAN ALAKUL KI? A szabad gyököket általában semlegesíti a szervezet saját antioxidáns rendszere. Ha azonban ez a véde­kező rendszer nem győzi a munkát, a sza­bad gyökök kárt tesznek a sejtekben és a különféle molekulákban, ami érelme­szesedést, rákot, szellemi hanyatlást és egyéb egészségi problémákat okoz. Ilyen túlterhelést okozhat a túl kevés zöldség és gyümölcs fogyasztása, a túl sok stressz és a túl kevés testmozgás.

ÚJ ISMERETEK A szabad gyökök megtámadják az LDL-koleszterintEnnek hatására az LDL olyan formájúvá alakul át, amely kiváltja, ¡11. súlyos­bítja az érelmeszesedést. A plakkok berepedé­sét is elősegíti: ilyenkor vérrögök képződnek, ame­lyek akadályozhatják a szív vagy az agy vérellátását.

Elme és test kapcsolata A szellemi és az érzelmi stressz fokozhatja, a relaxáció pedig enyhítheti az oxidáló hatású stresszt.

ÉSZLELÉSE Jelenleg nincs olyan vizsgálat, amellyel kimutatható volna a keringési rendszerben meglévő oxi­dáló hatású stressz szintje, ám az életmódból elég jól lehet következtetni a helyzetre. A túlsúlyosság, a dohány­zás, a kevés testmozgás, valamint a zöldségben és gyümölcsben szegény étrend mind fokozza a kockázatát.

GYÓGYKEZELÉSE Az emberek évente sok millió fontot költenek recept nélkül kapható vitamin- és ásványi­anyag-készítményekre, köztük olyan népszerű antioxidánsokra is, mint az A-, C- és E-vitamin, a béta-karotin vagy az ásványi szelén. A kutatások azonban mindeddig nem bizonyították egyértelműen ezek hatásosságát, ígéretesnek tűnik viszont a Q10 koenzim, amely megvédheti az LDL-eket az oxidációtól.

ÖNKEZELÉS A legtöbb ember esetében igen hatásos. Alkalmazzunk természetes antioxidánsokat, stressz-csökkentő módszereket, fogyasszunk különféle zöldségeket és gyümölcsöket! A napi antioxidáns-bevitelt foko­zó étrendi változtatások közé tartozik az alma- vagy szőlőlé ivása szénsavas üdítők helyett, a saláta brokkoli­rózsákkal való megszórása, sőt még a konzervzöldségek fogyasztása is, mivel ezek sok esetben a tartósítási eljárás ellenére is több antioxidánst tartalmaznak, mint a hosszabb időn át tárolt nyers zöldségek. A zöldsége­ket azonban sokszor sós vízben tartósítják, ezért mindig ellenőrizzük a címkén a készítmény nátriumtartalmát!

A szervezet­ben jelen lévő túl sok szabad gyök az elektronok elszívásával kárt tesz a génekben, a fehér­jékben és a sejtekben. Ez különféle szívproblémákat okozhat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.