Babaápolás

A bölcsőhalál valódi okai és megelőzése

„Mióta a szomszédban bölcsőhalál történt, nagyon ideges vagyok, éjjel többször is fel kell ébresztenem a gyereket, hogy lássam, rendben van-e. Azon gondolkodom, meg­kérdem a gyerekorvos véleményét a babafigyelő készülékekről.”

A bölcsőhalál viszonylag új orvosi elne­vezés, de a szülők valószínűleg ősidők óta rettegnek tőle, hogy éjszaka hirtelen meg­hal a gyerekük. Ilyen eseteket régi szöve­gekből is ismerünk, például azzal a cse­csemővel is ez történhetett, akire a Ki­rályok Könyve szerint ráfeküdt az anyja.

Kicsi az esély

A bölcsőhalál veszélye azonban el­enyészően kicsi, kivéve ha a gyerekkel már előfordult, hogy életveszélyesen elakadt a lélegzete, és újra kellett éleszteni. Ennél anyára és gyerekre nézve na­gyobb veszélyt jelent, ha állandó halál­félelemben élnek.

A szülők többségét lehetetlen meg­győzni, hogy éjszakánként nem muszáj ellenőrizni a gyerekük légzését. Sokan szinte maguk se mernek levegőt venni, amíg a gyerek egyéves korára ki nem nö­vi a bölcsőhalál veszélyét. Ezzel addig nincs is baj, amíg a rémüldözés nem hatja át a szülők és a gyerek viszonyát.

Babamonitor?

Bár a szülők nyugalma szempontjá­ból a babamonitor – olyan készülék, amely jelzi, ha a baba nem vesz levegőt – ideális (bár kissé drága) megoldásnak látszik, a normális baba monitorozása néha több problémát okoz, mint amennyit megold. A gyakran előforduló téves jelzések miatt inkább nyugtalanító a ha­tása, mint megnyugtató.

A magabiztosabb fellépés érdekében tanuljuk meg, hogyan kell újra megindí­tani a csecsemők légzését (cardiopulmonary resuscitation, CPR, kardiopulmonális újraélesztés), és mielőtt a gyerekünket rábíznánk valakire, győződjünk meg róla, hogy az illető is is­meri ezt az életmentő technikát. Így ha mégis előfordulna, hogy a baba nem vesz levegőt, haladéktalanul meg lehet kísérelni az újraélesztését.

Mellkasi kompresszió (CPR): egyévesnél fiatalabb babáknál

Aki még ezek után sem tud sza­badulni a félelemtől, beszéljen a gyerek­orvossal, vagy a továbbiakban fordul­jon a témával foglalkozó szakorvoshoz.

A bölcsőhalálról

Bölcsőhalálnak (orvosi nevén SIDS: hir­telen csecsemőhalál szindróma) a lát­hatólag egészséges csecsemők hirtelen, ismeretlen okból bekövetkező halálát nevezzük, amelyet se a baba addigi egész­ségi állapotával, se boncolással, se a halál körülményeivel nem lehet megmagya­rázni. Bár kéthetes és egyéves kor között a fő haláloknak számít, az átlagos csecse­mőnél bölcsőhalálnak kicsi a valószí­nűsége (kb. 1 : 1500), és a szülők által bevezetett megelőző intézkedésekkel a veszély tovább csökkenthető (a bölcső­halál megelőzését lásd a túloldalon).

Milyen korú babák a veszélyeztetettebbek?

A bölcsőhalál veszélye általában 2-3 hónapos kor között, főleg féléves kor alatt a legnagyobb. Korábban úgy vélték, hogy a tragédiák „tökéletesen egészsé­ges” babákkal történtek minden ok nél­kül, újabb kutatások szerint azonban a bölcsőhalált szenvedett csecsemők csak látszólag voltak egészségesek, valójában volt valamilyen, a hirtelen halálra haj­lamosító bajuk. Az egyik feltételezés szerint agyuknak az a része maradt el a fejlődésben, amelynek az a feladata, hogy légzési problémák esetén felébressze az embert. Egy másik elmélet szerint az ok a szívműködés fel nem ismert zava­rában keresendő.

Az olyan csecsemők jobban ki van­nak téve a bölcsőhalál veszélyének, akik­nek anyja kiskorában kevés törődést ka­pott vagy a terhesség alatt dohányzott (a szülés előtti és utáni dohányzás há­romszorosára növeli a veszélyt), vagy húszévesnél fiatalabb (ekkor az ok épp­úgy lehet a szülés előtti vagy utáni bánás­mód vagy a dohányzás, mint az éretlenség). Az idő előtt vagy kis súllyal szüle­tett babák is nagyobb veszélyben vannak.

A bölcsőhalál nem fertőző, és a ha­lálokok között nem szerepel sem hányás, fulladás vagy kisebb betegség, sem a kü­lönféle oltások.

Vannak azonban olyan faktorok, amelyek növelik a bölcsőhalál kockáza­tát: ilyen például a hason alvás, a túl pu­ha vagy laza ágynemű, a párna, az alvó­társnak használt játékok, a dohányfüst és a túlmelegedés. Szerencsére ezek mind­egyike elkerülhető. Tény, hogy mióta 1994-ben Amerikában beindult és ná­lunk is elterjedt a „Back to Sleep” al­tatástechnikai kampány, a bölcsőhalál 40 százalékkal csökkent.

A bölcsőhalál megelőzése

A bölcsőhalál veszélye a felsorolt intézke­désekkel számottevően csökkenthető:

  • Alváshoz a babát a hátára kell fektet­ni, és ezt mindenkitől feltétlenül meg kell követelni, aki a gyerekre vigyáz (bébiszitter, bölcsődei dadus, nagyma­ma stb.).
  • A kiságy matraca legyen kemény, a lepedő feszes. Dobjunk ki belőle min­den laza ágyneműt, párnát, bolyhos hol­mit, alvóállatkát, puha játékszert. Paplan helyett lehetőleg használjunk egyrészes hálózsákot.
  • Soha ne hevüljön túl a baba. Éjszaká­ra ne öltöztessük túl melegen – ne ad­junk rá sapkát, ne tegyünk rá még egy takarót stb. -, és ne fűtsük túl a szobá­ját. Kézzel vizsgálva a baba bőrének nem szabad forrónak lennie. A túlhe­vülés kihagyó légzést, ez pedig egyes cse­csemőknél bölcsőhalált okozhat.
  • Tiltsuk meg a dohányzást a lakásban, illetve a gyerek közelében.
Kutatási eredmények! Újabb kutatások szerint a szoptatással táplált babák (különösen azok, akiket négy hónapnál tovább szoptatnak) kevésbé vannak kitéve a bölcsőhalál veszé­lyének, mint az üvegből etetett babák, de állítólag a cumi is használ. Az ered­mények igazolásához azonban még to­vábbi kutatásra van szükség.

Nem javasolt az alvó baba testhely­zetének (pl. kiékeléssel történő) rögzí­tésére vagy a levegő visszanyelésének megakadályozására szolgáló készségek használata, mert sem a biztonságossá­gukat nem sikerült még igazolni, sem azt, hogy valóban képesek-e megelőzni a bölcsőhalált.

Mozdulatlanul feküdt…

„Tegnap délután bementem meg­nézni a gyerekemet, mert mintha túl soká aludt volna. Mozdulat­lanul feküdt a kiságyban, és el volt kékülve. Mikor szinte félőrülten felkaptam, újra elkezdett lélegezni. Az orvos azt mondja, kórházba kell vinni kivizsgálásra. Meg vagyok rémülve.”

Bár rémisztő élményben lehetett része, tulajdonképpen szerencséje volt. Nem­csak azért, mert a baba rendbejött, ha­nem azért is, mert önnel együtt az or­vost is figyelmeztette az ismétlődés ve­szélyére és megelőzésének fontosságára.

Az orvos pontosan ezért látta jónak a kórházi kivizsgálást!

A babának életveszélyes tünetei voltak, de ez nem jelenti azt, hogy most veszélyben volna az élete. Bár a hosszabb (20 másodpercen túli) légzésszü­net némileg növeli a bölcsőhalál koc­kázatát, az esetek 99 százalékában nem történik nagyobb baj.

Az elővigyázatos­ság kedvéért és a kiváltó okok megálla­pítása érdekében a kórházban alaposan megvizsgálják a kórelőzményt, a baba fi­zikai állapotát, elvégzik a szükséges diag­nosztikai vizsgálatokat, és megfigyelik a légzés esetleges elakadását. (Ilyen kivizs­gálásra akkor is sor kerülhet, ha a csecse­mőnek még nem maradt ki a lélegzete, de két vagy több testvére bölcsőhalálban halt meg, vagy az egyik testvére meg­halt, a többinek pedig életveszélyes tü­netei voltak.)

Jegyezzük meg! A kivizsgálást szakorvosi intézetben, kórházban vagy SIDS-prevenciós köz­pontban végzik.

Kivizsgálás

A kivizsgálás eredménye gyakran az, hogy a tüneteket valamilyen, viszonylag egyszerű okra lehet visszavezetni (például fertőzés, görcs, légúti akadály), amely­nek a kezelésével a veszély el is múlik. Ha a tünetek okát nem sikerül megálla­pítani, vagy ha szív- vagy tüdő-rendel­lenességet találnak, orvosi javaslatra a gyereket otthon olyan készülékkel lát­ják el, ami folyamatosan figyeli a légzé­sét és/vagy a szívverését. A babafigyelő műszert elektródák segítségével a gye­rekre kapcsoljuk, illetve a kiságy, a járó­ka vagy a bölcső matracába ágyazzuk.

Az anyát vagy a gyerekre vigyázó személyt megtanítják a babamonitor csatla­koztatására és a CPR-elsősegélyre. Bár a bölcsőhalál ellen a műszeres megfigyelés sem garantál teljes védelmet, segítségével az orvos jobban figyelemmel tudja kísér­ni a gyereket, és az anyának is megnyug­tatóbb érzés, mint tétlenül a sors kegyére bízni magát. Mindamellett tudni kell, hogy a babafigyelő készülékek értékét egyesek kétségbe vonják, másrészt a leg­egészségesebb kisbabákkal is előfordul, hogy kimarad a lélegzetük vagy lelassul a szívverésük, de ettől még nem fenyegeti őket a bölcsőhalál veszélye. A téves riasz­tás sem ritka.

Ne hagyjuk, hogy ez az esemény, a kórházi kezelés vagy az esetleges mű­szeres figyelés központi kérdéssé váljon. Ezzel csak azt érnénk el, hogy egyéb­ként egészséges gyerekből,,beteget” csi­nálunk, és ártunk a testi-szellemi fej­lődésének. Ha a babamonitor miatt a családban inkább nőtt a feszültség, mint csökkent, forduljunk tanácsért orvoshoz vagy szakképzett tanácsadóhoz.

Mikor hagyjunk fel a figyeléssel?

Bár a feltételek orvosonként változ­nak, a műszeres figyelést rendszerint ak­kor lehet abbahagyni, ha az első eset után a babának két hónapig nem voltak hosszabb, erőteljesebb stimulálást vagy a mentők kihívását igénylő tünetei. Az olyan babákra, akiknél másodszor is súlyos tünetek fordultak elő, szigorúbb szabályok érvényesek. Bár a műszer hasz­nálatának elhagyására hat hónapos kor­ban kerülhet sor, amikor a baba túljutott a veszélyes életkoron, az esetek 90 száza­lékában kivárják vele az egyéves kort.

Kimaradt légzés és a babamonitor

„Koraszülött kisbabámnak az első néhány héten pár alkalommal kimaradt a légzése, de a gyerekorvos szerint nem kell aggódni, és nincs szükség babamonitorra.”

A légzéskimaradás koraszülötteknél meg­lehetősen gyakori jelenség, előfordulását a 32. hétnél korábban született csecsemők körülbelül felénél leírják. Ha az úgyne­vezett koraszülött-légzéskiesés az előtt az időpont előtt fordul elő, amikor a ba­bának időre meg kellett volna születnie, sem a bölcsőhalál, sem a későbbi légzés­kiesés kockázata nem növekszik. Tehát – hacsak az eredetileg számított születési időpont után nem jelentkeznek komoly tünetek – valóban nincs ok aggodalomra.

Szakemberek szerint az sem tekint­hető a bölcsőhalál előjelének, ha a rendes időre született csecsemő légzése anélkül marad ki rövid időre, hogy elkékülne, elernyedne vagy újraélesztésre lenne szüksége.

Ezek közül a csecsemők közül csak nagyon kevesen szenvednek böl­csőhalált, másrészt a bölcsőhalálesetek többségét nem előzi meg korábbi lég­zéskimaradás.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.