Babaápolás

Közös szoba a babával? Előnyök és hátrányok

“Tízhetes kisbabánk születése óta egy szobában van velünk. Ez nem lesz mindig így, csak az a kérdés, mikor tegyem át a saját szobájába.”

Az első egy-két hónapban, mikor a baba (akár szopik, akár cumisüvegből etetik) még legalább annyit van ölben, mint az ágyban, és az éjszakai etetések, pelenká­zások, ringatások forgatagában csak rö­vid szakaszokban lehet mellette aludni, nem árthat kartávolságban tartani.

Közös szoba

Sok szülő később, akár a kisgyerekkorig is, a közös szobát részesíti előnyben vagy tartja kényelmesebbnek (a két ok gyak­ran összefonódik). Ha azonban nem aka­runk vele örökre egy szobában aludni, akkor érdemes változtatni a szokáson, amikor már nem kell éjszaka rendszere­sen etetni (ez kb. 2-4 hónapos kor között várható).

Ezután a kis szobatárs jelenléte különféle gondokkal járhat:

Kevesebbet alszik a baba

Ha egész éjjel egy szobában vannak, az anya nem tudja megállni, hogy minden nyikkanásra föl ne vegye, esetleg megszakítva az alvási ciklusait. A csecsemők távolról sem alszanak nesztelenül, de az esetek többségében maguktól is gyorsan újra álomba süllyednek. Ha a legkisebb nyöszörgésre fölveszik, talán a legédesebb ál­mából verik fel. Másrészt a felületesebb alvási szakaszokban a legkisebb zajra is felébredhet, hiába járkálunk puha pa­pucsban lábujjhegyen, hiába próbálunk csöndesen besurranni az ágyba.

Kevesebbet alszik a szülő

Természe­tesen attól, hogy éjszakánként többször fölvesszük a babát, nem csak ő fog ke­vesebbet aludni. De ha megálljuk is, hogy fölvegyük, egy darabig biztosan nem alszunk el, mert azt fogjuk lesni, mikor vált a nyöszörgés sírásba. Mivel a csecsemők hírhedten nyugtalan alvók, a kicsi rúgkapálása, mocorgása miatt sem fogunk tudni rendesen aludni. Vannak szülők, akiket éjszaka nem zavar a gye­rekük mocorgása, sőt úgy érzik, a szoba csöndje nem éri meg azt a hátrányt, hogy mikor a baba sír, a sötét folyosón kell átbotorkálni hozzá.

Kevesebb intim együttlét

A szülők nyil­ván abban a tudatban (vagy legalább abban a hiszemben) kezdeményezik a szexuális együttlétet, hogy a gyerek al­szik – kérdés azonban, mennyire tudják elengedni magukat a mellettük alvó (han­gosan szuszogó, fejét ide-oda forgató, ál­mában nyögdécselő) baba társaságában? A problémákat egy célszerűen kijelölt hely (pl. kinyitható kanapé) segítségével el le­het kerülni.

Később nehezebb

Ha túl sokáig lakunk egy szobában, nehezebb lesz az elszaka­dás, amikor végül mégis átköltöztetjük a gyereket a saját szobájába. (Vannak gyere­kek, akiket nem nehéz átszoktatni: mikor már elég nagyok hozzá, hogy egyedül aludjanak, minden további nélkül maguk mögött hagyják szüleik szobáját.)

Természetesen saját szobára nincs minden családban lehetőség

Ahol pél­dául másfél szobás lakásban vagy több gye­rekkel laknak, a csecsemőnek valakivel osztoznia kell a szobán. Megoldásként szóba jöhet a térelválasztó, ami lehet pa­raván vagy a mennyezetre szerelt, sínen lógó vastag függöny (az utóbbi jó hang­szigetelő). Vagy a hálószoba átengedése a babának, amely esetben a nappaliba ven­ni kell egy alvásra is használható kanapét. Vagy a nappali egyik sarkának elkerítése a gyereknek, ekkor az esti tévézéshez, tár­salgáshoz át kell települni a hálószobába.

Másik gyerekkel

Ha a baba egy másik gyerekkel kerül egy szobába, az alvóhelyek kialakítása attól függ, milyen jó alvók. Ha egyikük vagy mind a kettő éberen alszik, és éjsza­kánként többször felébred, nem lesz könnyű az élet, amíg meg nem tanulnak egymás ébredéseitől függetlenül aludni. Megoldásnak ezúttal is a térelválasztó vagy a függöny kínálkozik, amely a hangszi­getelésen kívül némi önállóságot is bizto­sít a nagyobb gyerek számára.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.