• baba öltöztetése

Babakelengye – tippek a vásárláshoz

Hónapok óta ellenállunk a vásárlás kí­sértésének. Pedig amióta anyai örö­mök előtt állunk, vágyakozva nézeget­jük az útba eső csecsemőboltok kira­katait, de sokáig óvakodtunk akár egy ujjal is hozzányúlni egy csipkés szegé­lyű ingecskéhez, egy kézzel kötött kar­digánhoz, hosszabban elmerülni a zené­lő játékokban, selyemszőrű macikban. De a szülés előtti hetekben már nem kell tovább türtőztetnünk magunkat. Éppen ellenkezőleg: elérkezett a vásár­lás ideje!

Ne hamarkodjuk el a vásárlást+

Ennek ellenére nem ajánlatos hanyatt-homlok rohanni a pulthoz, és ki­szolgáltatni magunkat tolakodó eladók­nak, hogy ránk sózzák az áruház teljes készletét, és a hitelkártyánkra egy cso­mó olyasmit rendeljenek, amit éppen nem tartanak raktáron.

Lehet, hogy meg­győző az eladó szakszerű szövege, még­sem szabad megfeledkezni a sógornőnk­nél várakozó kinőtt holmikról és a ha­marosan ránk zúduló ajándékokról, sem arról, hogy milyen sűrűn akarunk mosni. Ellenkező esetben zsákszámra összevásárolunk mindenféle ruhane­műt, játékot és egyebet, amit a gyerek rég kinő, mielőtt egyáltalán sorra ke­rülhetne.

• A babakelengyét nem kell abban a komplett összetételben megvenni, ahogy az áruházakban, árjegyzékekben kínál­ják, de a tartalmukat ismertető listáknak jó hasznukat vehetjük a saját listánk összeállításában. A kisbabák sem egyfor­mák, a szükségleteik sem – és a szü­leik sem.
• Gondoljuk át, hetente hányszor fo­gunk mosni (vagy mosatni). Ha naponta, a listán javasolt mennyiségből a legki­sebb darabszámot célszerű választani, ha viszont hetente egyszer mosodába megy a gyerekholmi, akkor a legnagyobbat.
• Fogadjuk szívesen a barátok, család­tagok levetett holmiját. Az első néhány hónapban a babát naponta kétszer-háromszor át kell öltöztetni, ehhez pe­dig olyan sok ruhára van szükség, hogy az alaposan megterheli a pénztárcát. Le­het, hogy az így kapott darabok néme­lyike nem felel meg az ízlésünknek, de a kevésbé tetszetős cucc is jól jöhet, ha (már megint) késtünk a mosással. A vásárlási lista lezárása előtt pipáljuk ki, amit kölcsön-, illetve amit örökbe kaptunk.
• Ne szégyelljünk válaszolni, ha a roko­nok, barátok megkérdezik, hogy mire volna szükség. Ők se akarnak olyasmit venni, ami szülés után visszakerül az üz­letbe. Soroljunk fel néhány különböző árfekvésű holmit, hogy legyen válasz­tási lehetőségük, és egy dolgot csak egy embertől kérjünk. Még jobb megoldás, ha naplót vezetünk a baba szükségletei­ről, így adni is, kapni is könnyebb lesz (lásd a keretes szöveget).
• Nem érdemes túl korán megvenni olyasmit, amire csak később lesz szükség (pl. etetőszék, kádülőke, nagyobbaknak való játék), vagy ami fölöslegesnek bizo­nyulhat (sorozatban pizsama, törülköző, póló), várjuk ki az ajándékokat. Ha a csomagküldő szolgálattal új küldemény érkezik, vizsgáljuk meg a tartalmát, mi­előtt újabb beszerző körútra indulnánk.
• Eleve 6-9 hónapos babáknak való mé­retet tanácsos vásárolni. Természetesen kell pár 3 hónapos méretű ingecske és két-három rugdalózó közvetlenül szüle­tés utánra, egyébként azonban a ruha fel­tűrt ujjal is megfelel, és az se tragédia, ha néhány hétig kicsit lötyög a gyereken, hiszen szinte egyik napról a másikra be­le fog nőni. Bár nagy a kísértés, mégse pakoljuk át rögtön az új holmit a vado­natúj babaszekrénybe. Minden ruhada­rabot hagyjunk az eredeti csomagolásban (még azt is, amiben a gyerek haza fog menni a kórházból).[brbr]Ha véletlenül négy­kilós születési súllyal érkezik, a kisebbre sikerült holmit még a kórházi tartózko­dás alatt becserélheti egy nagyobbra a boltban a papa, a nagymama, egy ba­rátnő, a többi ruhadarabbal pedig már nem lesz baj. Természetesen ugyanezt a túl nagy holmival is meg lehet tenni, ha a baba kisebb súllyal születik.
• Általában egy számmal nagyobb ruhát érdemes vásárolni: a féléves babák rend­szerint 9 – 12 hónapos méretű ruhát hor­danak, de van, akire a 18 hónapos méret se túl nagy. Mindenesetre vásárlás előtt nem árt alaposan szemügyre venni a ru­hát, mert egyes (különösen import-) da­raboknál előfordulhat, hogy kisebb vagy nagyobb az átlagnál. Kétség esetén gon­doljunk arra, hogy a gyerek nő, a ruha pedig – főleg ha pamut – összemegy.
• Gondoljuk át, milyen szezonra vásá­rolunk. Ha a gyerek születése valame­lyik évszak vége felé várható, az akkor jellemző időjárásra csak néhány kisebb darabot érdemes beszerezni, a nagyobb ruháknak már a következő évszakban kell szolgálniuk. Az évszakokkal együtt figyelembe kell venni a baba növekedé­sét is. Lehet, hogy augusztusban nehéz kihagyni a fél áron kapható, cuki napo­zót, csak az a baj vele, hogy 12 hóna­posnak való, a mi gyerekünk pedig jövő májusban lesz annyi idős.
• A babaruha megválasztásánál a hasz­nálhatóság és a kényelem legyen az első szempont, a divat csak ezután következ­het. Hiába aranyos a nyakhoz eső gom­bolás, ha csak azon az áron lehet begom­bolni, hogy a pelenkázóasztalon le kell birkózni a gyereket. Hiába néz ki elra­gadóan a tüll partiszoknyácska a foga­son, ha örökre ott is marad, mert szúrja a kislány finom bőrét. Hiába elegáns az import tengerészöltöny, ha öltöztetés köz­ben kiderül, hogy nem fér el alatta a pe­lenka. A csipkegallér is csak addig szép, amíg a baba rá nem köpi az ételt – a mo­sás már a mama nyakába szakad.
• Lehetőleg csak puha, könnyen kezelhető anyagból készült, kapoccsal zárható da­rabokat vegyünk (a gombolás egyrészt kevésbé praktikus, másrészt fennáll az a veszély, hogy a baba lerágja vagy lesza­kítja a gombot); a nyakkivágás legyen elég bő (vagy patentos), hogy átférjen rajta a fej, a popsirész könnyen nyitha­tó a pelenkázáshoz. A hosszú zsinór, szalag veszélyes lehet (kerüljük is lehe­tőleg), a díszes, kemény varrás pedig ké­nyelmetlen.
• A ruha akkor jó, ha követi a baba növekedését: ezt szolgálja például az állítható vállpánt, a rugalmas anyag, egybeszabott daraboknál a derékban el nem vágott fazon, a rugalmas derékpánt, a felhajtható nadrágszár, a bő és levehe­tő ingujj, valamint a különféle húzott, pántos megoldások. A talpas rugdalózó legyen elég hosszú vagy bokánál gumírozott, hogy szükség esetén nyúljon még picit.
• Ha a terhesgondozáson nem derült ki a születendő gyerek neme, ne vásá­roljunk csupa rózsaszínt vagy kéket (leg­feljebb ha ez a kettő a kedvenc színünk), egyébként majd a baba arcszínétől függ, hogy milyen árnyalat áll jól neki. Min­denesetre a piros, a világos- és közép­kék, a fehér és a krémszín minden kis­babának megfelel. Ha néhány beszerzés­sel kivárjuk a baba érkezését, a kislány­nak merészebb rózsaszínt, a kisfiúnak fiúsabb stílust is választhatunk. Egyes boltokban úgy is lehet komplett baba­kelengyét rendelni, hogy csak a baba megszületése és a megfelelő szín eldön­tése után kell átvenni. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha a papa, a nagy­mama vagy egy barátnő átveszi a hol­mit, és behozza a kórházba, illetve ha még a kórházi tartózkodás alatt haza le­het szállíttatni.
• Bababútor vásárlásakor a használha­tóság és a biztonság fontosabb szempont, mint a stílus. Bár egy vásárolt vagy örö­költ antik bölcső grófkisasszonyi légkört vihet a gyerekszobába, de fennáll a ve­szély, hogy a baba súlya alatt kiesik az alsó deszkája, vagy hogy a régi festékben sok az ólom. Ha kutya van a háznál, jobb, ha a bölcső nem túl alacsony. Az örökölt kiságyakkal, bölcsőkkel gyak­ran az a baj, hogy nem felelnek meg a biztonság mai követelményeinek. Egy plüsskarosszériás Rolls-Royce sportko­csira az utcán még rámosolyognak, a busz­megállóban azonban legfeljebb szánalmat kelt, amikor kezünkben a gyerekkel és a pelenkacsomaggal megpróbáljuk össze­csukni, hogy feljussunk a lépcsőn.
• Piperecikkekből nem kell mindent megvenni, amin megakad a szemünk, hanem csak annyit, amennyire szükség van. A külön­böző termékek között válogatva olyat keressünk, amely alkoholmentes, és mi­nél kevesebb mesterséges színezéket, tar­tósítószert és egyéb adalékanyagot tar­talmaz.
• A gyógyszerkészlet feltöltésénél jobb a több, mint a kevesebb: tegyünk bele mindent, amire baj esetén szükség lehet (természetesen abban a reményben, hogy soha semmire nem lesz szükség). Így nem fogunk tehetetlenkedni, ha a gyerek éjszaka láztól forrón felébred, hiszen van lázcsillapító. És nem akkor jövünk rá, hogy elfelejtettünk orrszívót venni, mikor a baba (a mamával együtt) nem tud elaludni, annyira szörcsög az orra.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.