Magasvérnyomás kezelése

Igazi veszély: hipertónia cukorbetegséggel párosulva!

A diabétesz mellitusz (cukorbetegség) és a hipertónia: a cukorbetegség társulása erősen rontja az életminőség további alakulását, az életkilátásokat hosszabb távon, különösen ha – ami nagyon gyakori cukorbetegségben – az együtteshez még magas zsírszint is társul.

Cukorbetegség, hipertónia és magas koleszterin-szint

Ez a hármas kombináció, jelentős mértékben megnöveli a szív és ér erede­tű szövődmények, valamint a vesekárosodás korai kialakulásának valószínűségét. A hipertónia jelenléte, a normális egyénhez viszonyítva, háromszorosára növeli a koronária-betegség megjelenésének rizikóját. Ez a többszörösére nő, ha mindhárom faktor együttesen szerepel.

Tudnunk kell, hogy kétfajta cukorbetegség van:

  • A nem inzulinfüggő cukorbetegség (diabétesz mellitusz): Ebben az esetben termelődik inzulin, azonban a felhasználással van baj, tehát a vér­ben a normálisnál több inzulin van jelen. Ez az inzulinrezisztencia, amely­ről már az előző fejezetekben beszéltem. Általában idősebb korban alakul ki, rendszerint testsúlytöbblettel jár együtt.
  • Inzulinfüggő cukorbetegség: amelyben a hasnyálmirigy már nem képes inzulint termelni (inzulinhiány van), így szüksége van külső inzulin­bevitelre. Ez a forma általában fiatalabb korban manifesztálódik, rosszabb indulatú. Ebben a formában jelentős vesekárosodás alakulhat ki (diabéteszes nefropatia), és az eredet is feltehetően innen, valamint fokozott RAA-aktivitásból származik.
Vigyázat! A magas vérnyomás és a cukorbetegség együttes jelenléte erősen ront­hatja a vesefunkciót, jelentős károsodások alakulhatnak ki elsősorban a vizeletkiválasztó egységben (glomerulusz).

Két kérdés merül fel:

Milyen „agresszívan” kell a magas vérnyomást kezelni a cukor­betegekben? Melyek azok a gyógyszerek, amelyeket a siker reményében adhatunk úgy, hogy a vesefunkciót nem károsítjuk?

A magas vérnyomást a cukorbetegségben agresszívan kell kezel­ni, különösen akkor, ha a vizeletben már fehérje jelent meg. Indokolt eré­lyesen kezelni az „optimális” szintig. Ebben az esetben megengedett, hogy bizonyos antihipertenzív (vesevédő) szereket akkor is adjunk, amikor magas vérnyomást nem észlelünk. így nem kell csodálkoznunk, ha kezelőorvosunk pl. ACE-inhibitort (tipikusan vérnyomáscsökkentő, de egyúttal vesefunkció-javító szer is) ad.

Éppen a már említett HOT-vizs-gálat igazolta, hogy az erélyes kombinált kezelés jelentősen csökkenti a hipertóniás cukorbetegekben a szív- és érszövődmények kialakulását. Ha a 80 Hgmm-es diasztolés értékre csökkent­jük a vérnyomást, akkor egyértelműen kevesebb lesz a szövődmények száma.

Az utóbbi időben nagyon hangsúlyozzák egy gyógyszercsalád előnyös alkalmazási lehetőségét, ez az ún. alfa-adrenerg-blokkolók családja (ide tartoznak a prazosin, doxazosin és a terazosin), amely azért különösen hasznos, mert ezek a cukorbetegséghez társult vérzsírszint­emelkedés csaknem valamennyi komponensét kedvezően befolyásolja.

A másik család az ún. ACE-inhibitorok családja. Ezek csaknem minde­gyikéről igazolták a vesevédő hatást, sőt azt, hogy a már kialakult vesekárosodást képesek visszafordítani. Ennek a beteg által is jól követ­hető megjelenése az. hogy a vizeletből a fehérjeürítés fokozatosan eltűnik.

A vérnyomáscsökkentőként adott diuretikumok (vízhajtók) hosszantartó adásnál ronthatják a cukoranyagcserét, kedvezőtlenül befolyásolják a vérzsírszintet. Az általánosan használt béta-blokkoló szerek, elsősorban inzulinos cukorbetegeknél, elfedhetik a kialakuló hipoglikémiát (eszméletvesztéssel is járó jelentős vércukoresés). Nem ismerik fel a betegek az egyébként jellemző tüneteket (erős izzadás, rosszullét, gyengeség), és nem vesznek magukhoz cukrot. A kedvező hatás úgy következik be, hogy közben a vesefunkció alapvetően nem károsodik.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.