Szív- és érrendszeri betegségek

A cukorbetegség és hatása az érrendszerre

A cukorbetegség, vagy szakkifejezéssel diabétesz mellitusz olyan kórállapotot jelöl, melyet az inzulin termelődésének hiánya, így a vércukorszint szabályozásának képtelensége jellemez. Az inzulin a hasnyálmirigy belső elválasztású ún. szigetsejtjei által termelt hormon, amelynek jelenléte szükséges ahhoz, hogy a sejtek a vérben keringő cukrot felvegyék. Inzulin hiányában hiába szívódik fel a táplálékból a cukor, és hiába kerül be a vérkeringésbe, a sejtek képtelenek felvenni és hasznosítani úgy viselkednek, mintha éheznének.

A cukorbetegségek fajtái

A cukorbetegséget két csoportra osztjuk, így megkülönböztetünk I-es és II-es típust. Az egyes típust korábban inzulindependens diabétesz mellitusznak (IDDM: a „dependens” jelentése „függő”), míg az II-es típust nem inzulindependens diabétesz mellitusznak (NIDDM) nevezték. A kifejezések ma már nem helytállóak, mindkettőben eljön ugyanis az a pont, amelyben inzulindependenssé válnak.

Az l-es típusú diabétesz az ún. autoimmun betegségek közé tartozik, melyek lényege, hogy az immunrendszer azon sejtjei, amelyek a szervezet kórokozókkal szembeni védelmét hivatottak ellátni, valamilyen okból nem az „idegen” ágensek, hanem a „saját” építőanyagaik, molekuláik ellen fordulnak.

Attól függően, hogy ezek a molekulák, ill. szakkifejezéssel „antigének” mely sejttípusokra jellemzőek, károsodnak az azokat tartalmazó szervek, szövetek. Ilyen folyamatnak esnek áldozatul a hasnyálmirigy szigetsejtjei, az ún. Langerhans sejtek és emiatt szűnik meg az inzulin termelődése. Azt, hogy magát az autoimmun folyamatot mi váltja ki, nem tudjuk, egyelőre csak néhány vírus oki szerepe bizonyított. A betegség jellemzően gyermek vagy serdülőkorban kezdődik.

A II-es típusú diabétesz kialakulása

Az II-es típusú diabétesz kialakulásának kulcsa általában a kövérség talaján kialakuló inzulinrezisztencia. Ennek lényege, hogy a szervezet sejtjei nem, vagy nem megfelelő módon reagálnak az inzulin jelenlétére. A hasnyálmirigy ezt fokozott inzulintermeléssel igyekszik ellensúlyozni, amely folyamat eredményeként a Langerhans sejtek kimerülnek, az inzulin termelődése leáll. A kórállapot jellemzően idős korban kezdődik, és az összes diabéteszes eset 90%át teszi ki (a maradék 10% az egyes típusú cukorbetegséghez tartozik).

Az inzulin hatása

Az inzulin termelődésének elégtelensége esetén a vércukorszint emelkedni kezd (ezt az állapotot nevezzük hiperglikémiának), hiszen a glükóz (szőlőcukor) nem tud belépni a sejtekbe, így azok a nagy cukorkínálat ellenére is éheznek. Ezzel párhuzamosan kompenzáló folyamatok egész sora indul el. Amikor a vércukorszint eléri az ún. Veseküszöböt (11,1 mmol/L), a vese nem tudja tovább visszatartani a hozzá érkező glükózt, így az a vizelettel ürülni kezd. A vesén át ürülő cukor azonban rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal, amelyek a helyzetet tovább bonyolítják.

Ezek között a legfontosabb az ún. ozmotikus aktivitás, vagyis az, hogy a cukor csak oldatban képes mozogni, amihez vizet kell elvonnia a szervezettől. Ezzel meg is érkeztünk a diabétesz következő sarkalatos pontjához és jellegzetes tünetéhez, az ún. poliuria polidipszia kettőséhez. Az első fogalom fokozott mennyiségű vizelet ürítését, a második ennek következményeként fokozott mértékű folyadék fogyasztását jelenti. (Értelemszerű, hogy az eltávozott vizet a szervezet pótolni próbálja, különben a beteg kiszárad.)

Az inzulin jótékony hatása

Az inzulinnak van még egy fontos hatása, ami miatt a cukorbetegség a szív és érrendszeri betegségek között kerül tárgyalásra, ti a ún. hormonszenzitív lipáz nevű enzim aktiválásáért felelős. Ennek feladata a zsírsejtek zsíranyagcseréjének szabályozása. Inzulin hatására a táplálékból felvett cukorból a raktározási folyamatok (vagyis a zsírfelépítés), míg inzulin hiányában a lebontó folyamatok kerülnek előtérbe. Az utóbbi, vagyis cukorbetegség esetén a zsírsejtekből zsír szabadul fel, amely a vérbe kerül és az erek falára rakódik.

Az érelmeszesedés oka

Itt meg is érkeztünk a cukorbetegség és az érelmeszesedés összefüggéséhez, hiszen az erek falán felhalmozódó, majd azokba beépülő zsír minden esetben az érelmeszesedés kulcslépése, így lehetséges az, hogy a cukorbetegség puszta jelenléte is ötszörösére emeli a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának gyakoriságát, annak súlyosságát. A cukorbeteg egyének között sajnos igen gyakori a már fiatal életkorban elszenvedett szív és érrendszeri katasztrófa, a magas vérnyomás, a vakság és minden egyéb, az érelmeszesedéssel összefüggő szövődmény.

Az érelmeszesedés kezelése cukorbetegek esetén

Ezek mérséklésének egyetlen módja a jó vércukorkontroll és a mozgás. I-es típusú cukorbetegek esetén a kezelés kizárólagos lehetősége az inzulin adása, míg az II-es típusú cukorbetegek egy ideig jól reagálnak az inzulin termelődését és felszabadulását fokozó, szájon át szedhető gyógyszerekre is.

Esetükben a mozgással és diétával elért fogyás is olyan javulást hozhat, amelyben a gyógyszerek szedése fölöslegessé válik. Tekintettel azonban arra, hogy a diabétesz ilyen nagymértékben növeli a szív és érrendszeri betegségek kialakulásának gyakoriságát, a cukorbetegek számára kiemelkedően fontos a rendszeres kardiológiai vizsgálat.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.