Szív- és érrendszeri betegségek

Magas vérnyomás mint betegség

A magas vérnyomás népbetegség lett

A magas vérnyomás betegség sajnos a nyugati társadalmakban ma már népbetegségnek számít, kialakulásáért legnagyobb részben életmódunk tehető felelőssé. Alattomos kórállapot, mely nagyon sokáig akár több tíz évig nem okoz tüneteket, közben azonban kitartóan rombolja a nagy és kis ereket, és ez a folyamat végül agyvérzéshez, agyi infarktushoz (e kettőt összefoglaló néven stroke-nak [ejtsd: sztrók] nevezik), szívinfarktushoz és veseelégtelenséghez vezet.

Magas vérnyomás kezelése: életmódváltás, gyógyszerek

A magas vérnyomás normalizálása tehát akár gyógyszerek, akár életmódbeli változtatások segítségével, de leginkább a kettő ötvözésével a legfontosabb teendő a szív és érrendszeri betegségek elkerülésére. Sajnálatos és felfoghatatlan, hogy ma is, amikor arra már minden lehetőség adott és a legkorszerűbb vérnyomáscsökkentő gyógyszerek állnak mindenki rendelkezésére, minden hat hipertóniás betegből csak egy tartja karban a vérnyomását, öt pedig fölösleges veszélynek teszi ki magát, és nyugodtan mondhatjuk, hogy az életét kockáztatja.

A vérnyomás mérése

A standard és ma is a legmegbízhatóbb eljárás az ún. szfigmo manométerrel történő mérés. Az eljárás lényege az, hogy a felkarra felfújható mandzsettát helyeznek, és azt jóval a szisztolés vérnyomást meghaladó nyomás eléréséig fújják fel. Szisztolés vérnyomásnak azt az értéket nevezzük, amelyet a vérnyomás az erekben a szív összehúzódásakor elér, diasztolés vérnyomásnak pedig azt, amely a szívizomzat elernyedésekor megmarad. (Az utóbbi a laikusok által gyakran emlegetett „per” érték.) Az egészséges 120/80 Hgmm-es vérnyomásból tehát az első szám a szisztolés, a második a diasztolés értéknek felel meg.

A magas nyomásra felfújt, mandzsetta tehát tulajdonképpen teljesen megakadályozza a vérnek a mandzsetta és az ujjak közötti részen történő áramlását. Ezt az állapotot elérve a mandzsettában lévő nyomást csökkenteni kezdik, és közben fonendoszkóppal hallgatóznak a könyökartéria fölött. A mandzsettában lévő nyomás rövid időn belül olyan értéket ér el, hogy azt az érben lévő legmagasabb nyomás már meghaladja, így a vér áramlása a végtagban újra kezdetét veszi.

Fonendoszkóppal ekkor dobbanó hang hallható, amelyhez a mérőműszer higanyoszlopának bizonyos értéke tartozik. Ez a szisztolés vérnyomás. Tovább csökkentve a mandzsettában a nyomást a dobogó hang (vagyis a pulzus) fokozatosan halkulni kezd, hiszen egyre kisebb ellennyomást kell leküzdenie, majd teljesen megszűnik. Az a pont, ahol megszűnik, a diasztolés vérnyomás.

Jegyezzük meg! Egészséges egyén vérnyomása a 120/80 Hgmm értéket nem haladja meg.

Élettani értékek

A vérnyomás normális értékét sok ezer emberen végzett mérések adatai alapján határozták meg, és ugyanígy állították fel a magas vérnyomás betegség kritériumait is. Eszerint normálisnak a 120/80 Hgmm-es érték tekintendő, magas vérnyomás betegségről pedig 140/90 Hgmm érték fölött beszélünk. A kettő között az ún. borderline hipertenzió (ejtsd: borderlájn, jelentése: határvonal, határeset) vagy prehipertenzió esetei húzódnak az amerikai JNCVIII nevű vérnyomáskutató csoport besorolása szerint.

Előfordulhat az is, hogy valakinek inkább alacsony, semmint magas a vérnyomása, és olyan értékek mellett érzi jól magát, amely másokban már rosszullétet okozna. Fiatal nőknél például egyáltalán nem ritka a 90/60 Hgmm-es érték sem.

Forró fürdő

Mi lehet megnyugtatóbb egy hosszú és nehéz nap után annál, mint elmerülni egy hatalmas kádforró, habos fürdőben? Azok számára, akik bírják a negyvenöt fokos „kopasztó vizet” és ellenállóak a közös fürdők baktériumflórájával szemben, a forró termálvíz, a hidromasszázs, a jacuzzi maga a mennyország. (Más kérdés, hogy amennyiben nem valódi gyógyvízben üldögélnek, a fürdőzésnek különösebb terápiás haszna nincs.) Sokan azonban félve választják a pihenésnek ezt a módját, mivel még ma is él az a hit, hogy a forró fürdő káros a magas vérnyomású betegek számára.

Nos, a témát boncolandó a közelmúltban készült egy tanulmány (a tudósok lecsíptek egy kis időt a rákkutatásból és rááldozták azt a fürdőzés nagy kérdéseinek megválaszolására), amelyben egészséges és magas vérnyomás betegségben szenvedő önkénteseket arra kértek fel, hogy tíz percig hódoljanak a forró haboknak (ilyen tanulmányokhoz általában nem nehéz önkénteseket szerezni).

A vizsgálatok végén azt találták, hogy a szisztolés vérnyomás mindegyik alany esetében csökkent, míg a szívfrekvencia (vagyis a szívverések gyorsasága) nőtt, de a szárazon való tartózkodás tízedik percére mindkét paraméter visszatért eredeti értékére.

A forró fürdőkön, jacuzzikon látható figyelmeztetések tehát sokkal inkább a gyártó és az üzemeltető érdekeit védik, mint a vendégekét, hiszen a mai pereskedésekkel teli világban nem lehet eléggé óvatosnak lenni. Ugyanezen okokból írják rá a gyorséttermi papírpoharakra is, hogy a bennük lévő folyadékforró. Hogy aki mégis magára önti vagy megégeti vele a nyelvét, ne keressen bűnbakot. (Egyszerűen csak tanuljon meg olvasni.)

A vérnyomás egy dinamikusan változó paraméter

A vérnyomás egyébként nem egyfajta, az egyénre jellemző állandó érték, hanem inkább egy dinamikusan változó paraméter, amely függ az adott napszaktól, az egyén lelki és fizikális állapotától, testhelyzetétől. A napszakot tekintve az éjszakai órákban a legalacsonyabb, a testhelyzetet tekintve pedig fekvés közben, nyugalomban.

Ilyenkor a szisztolés érték kicsivel nő, a diasztolés pedig kicsivel csökken, pl. a 120/80-as átlagérték 125/75-re változik. Fizikai megterhelés hatására a szisztolés érték szinte kivétel nélkül emelkedik, míg a diasztolés csökken, vagy nem változik. Azt valószínűleg nem kell külön kiemelni, hogy a stressz is jelentős mértékben emeli a vérnyomást; az esetek többségében elsősorban a szisztolés értéket növelve.

A fizikai megterhelés hatására indokolatlanul magasra szökő vérnyomás hátterében a legtöbbször krónikus hipertenzió áll, ezért az ilyen jelenséget panaszok hiányában is ki kell vizsgálni.

A hipertenzió okai

A genetikai tényezőknek a magas vérnyomás kialakulásában betöltött szerepéről már volt szó. A hipertenzió azonban ún. multifaktoriális betegség, vagyis megjelenése nem egy, hanem több okra vezethető vissza. Ahhoz, hogy egy genetikailag magas vérnyomásra hajlamos egyénnél a kórállapot valóban kifejlődjön, a gének és a környezeti tényezők (dohányzás, stressz, helytelen étrend) igen szerencsétlen összejátszása szükséges.

Ha valakinek valamelyik szülője magas vérnyomásban szenved, annak a betegségre való hajlama kétszerese az átlagnépességének. Ha azonban nem hízik el, rendszeresen mozog, nem dohányzik és nem egy multinacionális cég ügyvezető igazgatója, akkor jó esélye van arra, hogy vérnyomása egész életén át normális marad.

Ugyanígy az, akinek a családi kórtörténete a szív és érrendszeri betegségekre nézve negatív, de agyonhajszolt életet él, gyorséttermekben eszik és serkentőszerekkel „tartja szinten” magát, bizton számíthat arra, hogy idősebb korában a vérnyomását már csak gyógyszeresen lehet majd a normális szintre csökkenteni.

Esszenciális (elsődleges) hipertenzió

Előfordul az is, hogy bármennyire igyekeznek az orvosok, a magas vérnyomás okát nem sikerül kideríteniük. A családban nincs hasonló eset, az illető egyén vigyáz magára, 150/95 alá azonban nem megy a vérnyomás. Ezt a jelenséget nevezzük esszenciális vagy primer (elsődleges) hipertenziónak (a terminus technikus egyenlő azzal, hogy „oka ismeretlen”).

Nemrég azonban pontosan az ilyen esetek kapcsán mutatták ki, hogy a levegő magas kéndioxid tartalma elősegíti a betegség kialakulását, amit alátámaszt az a tény is, hogy az erősen szennyezett környezet, ipari negyedek lakóinak körében magasabb a hipertenzió előfordulási aránya.