Gyermekbetegségek

Örökmozgó gyermekek

Állandósult szókapcsolatnak tűnik -és egy életkorig bizto­san az is: gondoljunk az egész nap kalimpáló csecsemőkre vagy az utolérhetetlenül eső-kelő tipegőkre. Aztán a nagyóvodás kortól kezdve egyre több gyerek „ül le”, szokik le a mozgásról. A ka­maszok között aztán inkább a számítógép vagy tévé előtt üldögélők vannak többségben. És sajnos, egy-két hiúsági rohamot, nagy elha­tározást leszámítva, felnőttnek is inkább lusták lesznek.

A sok mozgás okai

Ezek szerint a mozgás igénye nem holmi civilizációs hóbort, hanem a természet parancsa – és épp azzal teszünk az örökségünk ellen, ha nem engedjük érvényre jutni. Pedig gondoljunk bele, az egymással versengő óvodák gazdag „képzési” ajánlataiban sokkal inkább találkozunk nyelvtanulással, informatikával, mint úszással, tornával. Az az aggodalom, hogy az általános iskolai felvételin majd nem megfelelően teljesít a gyerek, ami pedig egész jövőbeli karrier­jét megtörheti, a labdajátékok elé helyezi az olvasás-írás-számolás készségének fejlesztését. A rengeteg szellemi feladat pedig elveszi nem csak a figyelmet, de az időt és az energiát is a mozgástól.

Az idegrendszernek szüksége van mozgása

Ez nagyon sok szempontból rossz gyakorlat. Kezdjük azzal, hogy az idegrendszer fejlődésének alapvető része a test mozga­tásának egyre magasabb szintű elsajátítása – csecsemőkorban a mozgásfejlődés nem megfelelősége az agy korai károsodásának le­het tünete, ami később a szellemi képességek problémáiban is meg­nyilvánul majd. Ez a fejlődés azonban nem zárul le a csecsemőkorral, hanem az egész gyerekkoron át tart. Így az idegrendszer fejleszté­sét ebben az életkorban inkább szolgálja a mozgás, mint a számí­tástechnikai képzés.

A másik probléma ezzel a gyakorlattal az, hogy nem csak az ideg­rendszer, de a csontrendszer érésének is elengedhetetlen feltétele az izomzat állandó működése – a csontok szerkezetének kialakításá­ban az adott csontra ható erők – tehát az izmok húzása-feszülése fontos szerepet játszik. Ahhoz, hogy a felnőttkori csontszerkezet megfelelően erős legyen, az kell, hogy már a születéstől fogva ideálisan nagy terhelés érje.

Elhízás oka a gyermeknél

Végül, de messze nem utolsó sorban arra is kell gondolnunk, hogy a fejlett világban egyre nagyobb probléma az elhízás és a felmérések világszerte azt mutatják, hogy a probléma nem felnőttkorban kezdődik: egyre fiatalabb életkorban válik a népes­ség riasztó aránya kövérré. Márpedig a jelenség hátterében a nem megfelelő minőségű (és a szükségesnél nagyobb mennyiségű) táp­lálék fogyasztása csak az egyik összetevő, legalább ekkora súllyal esik latba a mozgásszegény életmód is.

A rendszeres fizikai aktivitásról való „leszoktatás” óvodáskortól fokozatosan vezet el­hízáshoz. Ráadásul minél idősebb valaki, annál nehezebb felvennie az elejtett fonalat, újrakezdenie a fizikailag aktív életmódot.

Úgy tűnhet, a „mozgékonyság” öröklődik

A rengeteget spor­toló, kiránduló, bicikliző, maratont futó, Balatont átúszó szülőknek a gyerekei is edzésről edzésre járnak, körbebiciklizik a Balatont és megmásszak a Kékest. Persze valamennyi genetikai tényező szerepet is játszik mindebben, de a családon belül itt kevésbé a géneknek, mint inkább a példának, a nevelésnek van szerepe.

Egy olyan csa­ládban, ahol a szülők hétvégi programja a fárasztó munkanapok után a jól megérdemelt pihenés a tévé előtt, ahol a sarki közértbe is autóval mennek, a gyerekek is jó eséllyel lesznek lusták, töltik a szabadidejüket a számítógép előtt. A kövér gyerekek – sokszor szintén nem karcsú – szülei sokszor védekeznek azzal, hogy „hát ők mondják a gyereknek, hogy menjen biciklizni, de nem megy”. Sajnos a karosszékből, újság mögül elhangzó felszólítás tényleg nem valami meggyőző.

A mozgás legyen közös program

Sokkal könnyebben mozdíthatók a kicsik, ha a séta, a biciklizés, a kirándulás közös program – ha az a közös program: akár hétköznap esténként is el lehet menni egy fél órát sétálni vacsora után a TV kapcsolgatása helyett, hétvégén pedig a bevásárlóközpontokban való nézelődést felválthatjuk erdőjárással. Ráadásul nem csak a gyerekek járnak jól vele, a felnőtteknek is jót tesz, ha nem felejtik el a természet parancsát.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.