Örökmozgó gyermekek
Állandósult szókapcsolatnak tűnik -és egy életkorig biztosan az is: gondoljunk az egész nap kalimpáló csecsemőkre vagy az utolérhetetlenül eső-kelő tipegőkre. Aztán a nagyóvodás kortól kezdve egyre több gyerek „ül le”, szokik le a mozgásról. A kamaszok között aztán inkább a számítógép vagy tévé előtt üldögélők vannak többségben. És sajnos, egy-két hiúsági rohamot, nagy elhatározást leszámítva, felnőttnek is inkább lusták lesznek.
A sok mozgás okai
Ezek szerint a mozgás igénye nem holmi civilizációs hóbort, hanem a természet parancsa – és épp azzal teszünk az örökségünk ellen, ha nem engedjük érvényre jutni. Pedig gondoljunk bele, az egymással versengő óvodák gazdag „képzési” ajánlataiban sokkal inkább találkozunk nyelvtanulással, informatikával, mint úszással, tornával. Az az aggodalom, hogy az általános iskolai felvételin majd nem megfelelően teljesít a gyerek, ami pedig egész jövőbeli karrierjét megtörheti, a labdajátékok elé helyezi az olvasás-írás-számolás készségének fejlesztését. A rengeteg szellemi feladat pedig elveszi nem csak a figyelmet, de az időt és az energiát is a mozgástól.
Az idegrendszernek szüksége van mozgása
Ez nagyon sok szempontból rossz gyakorlat. Kezdjük azzal, hogy az idegrendszer fejlődésének alapvető része a test mozgatásának egyre magasabb szintű elsajátítása – csecsemőkorban a mozgásfejlődés nem megfelelősége az agy korai károsodásának lehet tünete, ami később a szellemi képességek problémáiban is megnyilvánul majd. Ez a fejlődés azonban nem zárul le a csecsemőkorral, hanem az egész gyerekkoron át tart. Így az idegrendszer fejlesztését ebben az életkorban inkább szolgálja a mozgás, mint a számítástechnikai képzés.
A másik probléma ezzel a gyakorlattal az, hogy nem csak az idegrendszer, de a csontrendszer érésének is elengedhetetlen feltétele az izomzat állandó működése – a csontok szerkezetének kialakításában az adott csontra ható erők – tehát az izmok húzása-feszülése fontos szerepet játszik. Ahhoz, hogy a felnőttkori csontszerkezet megfelelően erős legyen, az kell, hogy már a születéstől fogva ideálisan nagy terhelés érje.
Elhízás oka a gyermeknél
Végül, de messze nem utolsó sorban arra is kell gondolnunk, hogy a fejlett világban egyre nagyobb probléma az elhízás és a felmérések világszerte azt mutatják, hogy a probléma nem felnőttkorban kezdődik: egyre fiatalabb életkorban válik a népesség riasztó aránya kövérré. Márpedig a jelenség hátterében a nem megfelelő minőségű (és a szükségesnél nagyobb mennyiségű) táplálék fogyasztása csak az egyik összetevő, legalább ekkora súllyal esik latba a mozgásszegény életmód is.
- A mediastinum betegségei
- Elhízás elleni gyógyszerek – orlisztát, fentermin, fluoxetin
- Az utóbbi időben sokat híztam, mi lehet az oka?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Úgy tűnhet, a „mozgékonyság” öröklődik
A rengeteget sportoló, kiránduló, bicikliző, maratont futó, Balatont átúszó szülőknek a gyerekei is edzésről edzésre járnak, körbebiciklizik a Balatont és megmásszak a Kékest. Persze valamennyi genetikai tényező szerepet is játszik mindebben, de a családon belül itt kevésbé a géneknek, mint inkább a példának, a nevelésnek van szerepe.
Egy olyan családban, ahol a szülők hétvégi programja a fárasztó munkanapok után a jól megérdemelt pihenés a tévé előtt, ahol a sarki közértbe is autóval mennek, a gyerekek is jó eséllyel lesznek lusták, töltik a szabadidejüket a számítógép előtt. A kövér gyerekek – sokszor szintén nem karcsú – szülei sokszor védekeznek azzal, hogy „hát ők mondják a gyereknek, hogy menjen biciklizni, de nem megy”. Sajnos a karosszékből, újság mögül elhangzó felszólítás tényleg nem valami meggyőző.
A mozgás legyen közös program
Sokkal könnyebben mozdíthatók a kicsik, ha a séta, a biciklizés, a kirándulás közös program – ha az a közös program: akár hétköznap esténként is el lehet menni egy fél órát sétálni vacsora után a TV kapcsolgatása helyett, hétvégén pedig a bevásárlóközpontokban való nézelődést felválthatjuk erdőjárással. Ráadásul nem csak a gyerekek járnak jól vele, a felnőtteknek is jót tesz, ha nem felejtik el a természet parancsát.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.