• betegség
• kezelések

Lepkehimlő tünetei, terjedése és kezelése

Sok óvoda faliújságján láthattunk ilyen kiírást: „Tájékoztatjuk a tisztelt szülőket, hogy intézményünkben lepkehimlő van…” Vajon mit rejt a szépnevű betegség és mit tegyen a szülő, ha ilyen kiírást olvas?

A lepkehimlőt vagy tudományos nevén erythema infectiosumot egy vírus, bizonyos Parvo B19 okozza. Azok közé a vírusbetegsé­gek közé tartozik, amelyek általában rövid ideig tartanak, enyhe tünetekkel járnak, könnyen gyógyulnak – inkább azért fontos tudni róluk, mert egyes ritka vagy speciális esetekben azért súlyos prob­lémákat is okozhatnak.

A lepkehimlőt okozó vírus terjedése

A vírus leginkább cseppfertőzéssel terjed, a megfertőződés után általában 7-10 nappal kezdődnek a tünetek: átmeneti, minimális láz után néhány nappal az orcákon szép kerek pirosság jelenik meg, amit az orrgyökön levő piros folt igazi lepke-alakká köt össze. Másnap vagy harmadnap már a végtagokon és a törzsön is látha­tunk girlandszerű vagy inkább apróelemű piros kiütéseket – ezek nem viszketnek. A bőrtünetek melegben vagy napsütés hatására megerősödhetnek, máskor halványulhatnak, és kb. egy hét alatt szépen el is múlnak. A kiütések mellett láz vagy más tünet nem szo­kott kialakulni, esetleg kicsi hőemelkedése lehet a gyerekeknek.

Ízületi panaszok

Gyerekkorban egészen ritkán előfordulhat, hogy ízületi pana­szokat is okoz a Parvo B19 vírus: felnőttkorban ez gyakoribb, a betegek akár felében láthatunk ízületi duzzanatot, fájdalmat, azon­ban ez is elmúlik néhány nap alatt. Eddig az, ami miatt szinte szót sem érdemelne a lepkehimlő. Nézzük, miért fontos mégis ismernünk és miért jó, hogy az óvodai faliújságra kiírják, ha ilyen betegség előfordul valamelyik csoport­ban!

A lepkehimlő káros hatásai, tünetei

A Parvo B19 vírus szívesen kötődik a fejlődőben levő, tehát még a csontvelőben érő vörösvértest-alakokhoz, azok szaporodását-érését gátolja. Ez az amúgy egészséges szervezetben is így történik, csak azokban az esetekben ez az átmeneti és enyhe vörösvértest­képzési „lustaság” semmilyen tünetet nem okoz. Olyan betegekben azonban, akiknek a csontvelő-működése valamiért eleve károsodott, akár súlyos vérszegénység is kialakulhat a vírusfertőzés hatására. Ezért a leukémiás, immunhiányos vagy épp sarlósejtes vérszegény­ségben szenvedő betegeket óvni kell ettől a vírusfertőzéstől.

A terhes nőknek is mindenképp el kell kerülniük a lepkehimlőt. Rossz esetben a fejlődőben levő magzat vörösvértestjeit is káro­síthatja a fertőzés, ami a baba súlyos vérszegénysége miatt akár méhen belüli elhaláshoz is vezethet. Ez nem nagyon gyakori, de a terhesség alatt megfertőződött nők egytizedében kialakulhat.

A fenti, tipikus tünetek mellett nem ritka az, hogy a fertőzés tünet- és panaszmentesen, vagy legalábbis nem felismerhető tüne­tekkel zajlik le. Ez az oka annak, hogy a felnőttek közel fele már átvészelt ilyen fertőzést, védett a Parvo B19 vírussal szemben. Az óvodások, kisiskolások körében azonban néhány évente tavasszal kialakulnak kisebb járványok, amelyek aztán három-négy hónap alatt lecsengenek.

Gyermekere nem veszélyes

A lepkehimlőről így azt kell tudnunk, hogy a leginkább érin­tettekre, az egészséges óvodásokra, kisiskolásokra nem igazán veszélyes. Felismerése a kiütésekről és az arcon látható lepkeszerű pirosságról viszonylag könnyű, általában nincs szükség sem speciá­lis vizsgálatra – és mivel néhány nap alatt nyomtalanul eltűnik – gyógykezelésre sem. Ismerete és felismerése azonban rend­kívül fontos olyankor, amikor károsodott vérképzésű beteg vagy terhes nő van kitéve a fertőzés veszélyének.

Tehát nem az a gyerek fertőz és így jelenthet veszélyt másokra, akinek már „ott üldögél az arcán a pillangó”, hanem a vírust már hordozó, de tünetet még nem mutató óvodai-iskolai társai: ezért fontos, hogy a faliújságra kikerüljön, ha lepkehimlő van a közösségben. És ezért fontos, hogy ha ilyet olvasunk a faliújságon, néhány hétig ne engedjük gyermekünket károsodott vérképzésű beteg vagy terhes nő közelébe.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.