• betegség
• gyermek

Húgyúti kövesség gyermekkorban

Gyermekkorban a húgyúti kövesség 15-20-szor ritkábban for­dul elő, mint felnőttkorban, a kifejezett panaszok miatt jelentősége azonban nagy. Kisfiúkban másfél-kétszer gyakoribb, mint kislá­nyokban. A kövek előfordulásukat tekintve az esetek 50-70 %-ban a vesemedencében helyezkednek el. Panaszt akkor okoznak, ha a vesemedencéből a húgyvezeték irányába passzálódnak és elzárják a vizelet útját.

A betegség hátterében sokszor valamilyen hajlamosító tényező áll, ezek a következők lehetnek:

• a húgyutak anatómiai rendellenessége (leggyakrabban vese­kapu szűkület)
• anyagcsere betegségek (úgymint a veleszületett xantin-oxidáz defekt, familiáris cystinuria),
• visszatérő húgyúti fertőzések.

A legtöbb esetben a húgyúti kövesség nem jár panasszal

Azok­ban az esetekben okoz panaszt egy vesekő, amikor az a vizelettel együtt vándorolni kezd, illetve a húgyutak valamely szintjén elakad. Kőelakadáskor vizeletelfolyási akadály következik be, melynek következtében a vese lezáródik: vesemedence tágulat jelenik meg, a vese tokja feszülni kezd, emiatt kifejezett görcsös hasi fájdalom alakul ki, mely vesetájról indul, és lágyéktájra sugárzik.

A fájdalom mértékére jellemző, hogy szülési fájdalomhoz szokták hasonlítani, gyakran erős verejtékezés is kíséri. A vesetok feszülése ugyanakkor olyan molekulák felszabadulásával jár, amelyek egyidejűleg lázat, hányást provokálhatnak. Ahogy a kő passzálódik, a húgyvezeték, a húgyhólyag, a húgycső nyálkahártyáját felsértheti, ami véres vizelet megjelenését is okozhatja. Csecsemőkorban az előbbiekben vázolt vesekólika nem fordul elő, kisbabák esetében visszatérő húgy­úti fertőzés hívhatja fel a figyelmet a húgyúti kövességre.

Családi előtörténet

A diagnózis felállításakor nagy segítséget nyújt a családi előtörténet megismerése. Ha a családban halmozottan fordul elő vesekő, akkor a hajlamosító tényezők közül keresni kell valami­lyen anyagcserezavart. A típusos vesekólikás tünetek mellett a kép­alkotó vizsgálatok visznek előbbre a diagnózis felállításában. Az ultrahang megmutathatja a vesekő okozta üregrendszeri pangást, a vesemedencében, vagy a húgyhólyagban, illetve a húgyhólyag környezetében elhelyezkedő követ.

Röntgenfelvételen a kőnek megfelelően gyakran mész intenzitású árnyék ábrázolódik, kivételt képeznek azok a vesekövek, amelyek nem tartalmaznak kalcium kristályokat. A korrekt diagnózist a vénásan beadott kontraszt­anyag által kirajzolt urográfia adja meg. Ezen vizsgálat alkalmával mind a meszes árnyékot adó és nem adó kövek, mind a kő mögött kialakult üregrendszeri tágulat ábrázolódik. A diagnózis pontosí­tásában további segítséget nyújt a vizelet laboratóriumi vizsgálata, ennek eredményeként sokszor megfigyelhetjük a vizeletüledékben nagy számban előforduló vörösvértestek, fehérvérsejtek mellett az egyes kőfajtákra jellemző kristályokat.

A leggyakoribb gyermekkori kőfajta a kálcium-oxalát-dihidrát, mely a gyermekkori húgyúti kövesség 60-70 %-ában van jelen. A második leggyakoribb fajta az úgynevezett struvit kő (15-20%), mely visszatérő húgyúti fertőzések talaján, lúgos kémhatású vizelet esetében gyakoribb.

Konzervatív kezelés mellett akkor döntünk, ha a kő méretét tekintve 5 mm alatti, és nem okoz komplett húgyúti elzáródást, ezáltal a spontán ürülése várható. A panaszok mihamarabb történő megszüntetése céljából görcsoldókkal kombinált fájdalomcsillapí­tók alkalmazása indokolt. Nagy jelentőséggel bír az egyidejű folyadékpótlás, melyet csak abban az esetben forszírozhatunk, ha a vese üregrendszerét nem zárja le teljesen a kő.

Fontos az esetleges egyidejű húgyúti fertőzés célzott kezelése vizelet tenyésztési lelet alapján. A későbbi utókezelés célja az ismételt kőkialakulás megelőzése, mely­nek megtervezésében nagy szerephez jut a kőanalízis. A kő faj­tájától függően hatékony lehet a vizelet savanyítása, mely főként az ismételt húgyúti fertőzés talaján kialakult kövek megelőzése esetén hatékony; vagy a vizelet lúgosítása, mely egyes anyagcsere beteg­ségek esetén akadályozza meg a kövek újbóli kialakulását.

Kövek összezúzása

Az ESWL, vagyis testen kívüli lökéshullám kezelés a vese vetületében elhelyezkedő 5-10 mm-es, puhább kövek összezúzása révén lehetővé teszi az apró kődarabkák spontán ürülését. Az ismé­telt lökéshullámok, mint egy kis kalapács, ismételt ütögetéssel apró fragmentumokra törik össze a köveket. A kezelés nem alkalmazható 5-6 éves kor alatt, kemény kövek esetén (húgysavkő), tár­suló szerzett, vagy veleszületett véralvadási zavar esetén.

Műtéti megoldás

Ha a húgyúti kő eltávolítása sem konzervatív úton, sem ESWL kezeléssel nem kivitelezhető, akkor a műtéti utat választjuk. Leginkább elfogadott eljárás a PCNL, ami a vesekő endoszkópos, bőrön keresztüli eltávolítását jelenti. Ezzel a módszerrel az 1 cm-nél nagyobb, kemény kövek eltávolítása is kivitelezhető. Nagyobb gyermekek esetében húgyhólyag- illetve húgyvezeték tükrözés során is kivitelezhető a húgyvezetékben elakadt kövek eltávolítása. Nyílt műtéti feltárásra a legritkább esetekben van csak szükség, a más módszerrel nem eltávolítható, nagyméretű, esetenként az egész vesemedencét öntvényszerűen kitöltő kövek esetében.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.