Gyermekbetegségek

Húgyúti fertőzés tünetei kisgyermekeknél

Talán nincs is olyan felnőtt, aki ne ismerné a „felfázás”, a hólyaghurut (cisztitisz) kellemetlen tüneteit. Gyerekkorban máshogy is jelentkezhetnek a húgyúti rendszer fertőzései.

Mit is értünk pontosan húgyút alatt?

A vizelet képzésében, elvezetésében, tárolásában és ürítésében a két babalakú vese, a két húgyvezeték, a kismedencében található húgyhólyag és a külvilágba vezető húgycső játszik szerepet. Ebben a rendszerben a folyadék áramlása egyirányú, erről különböző billentyűk, izomgyűrűk gondoskodnak. Ennek azért nagy a jelentősége, hogy a szervezet számára nagyon fontos szervrend­szer működését a külvilágból bekerülő fertőzések ne károsíthassák.

Kóros esetekben

Kóros esetben ezzel együtt előfordulhat, hogy a húgycsőnyíláson keresztül bekerül valamilyen baktérium vagy ritkábban vírus és úgynevezett „felszálló” fertőzést okoz. (Súlyosabb esetben nem csak a külvilág felől, hanem véráram-fertőzés formájában is kerül­hetnek baktériumok a vesékbe.)

Attól függően, hogy a kialakuló gyulladás a húgyút melyik részét érinti, beszélhetünk az alsó hú­gyút fertőzéséről, húgycsőgyulladásról és húgyhólyag-gyulladás­ról (ez a hólyaghurut) és a felső traktus gyulladásáról, amit vese­medence-gyulladásnak nevezünk. A megjelenő tünetek attól függnek, melyik szerv megbetege­dése áll előtérben, illetve attól is, milyen idős gyermek betegszik meg.

Milyen tünetekei vannak?

A húgyhólyag gyulladásakor a nagyóvodások-kisiskolások és a nagyobbak gyakori, sürgető vizelési ingert panaszolnak, vizelés­kor égő fájdalomról számolnak be. Előfordulhat az alhas görcsös fájdalma, főleg vizelés közben, illetve ritkán hányinger, akár hányás is. Kisebb korban a tünetek a gyakori, sírással járó pisilésen kívül esetleg a már megtanult szobatisztaság elvesztése, nyűgösség. A vizelet színe megtört, lehet véres, és gyakran kellemetlen szagú.

A vesemedence gyulladása sokszor kevésbé típusos, de riasz­tóbb tünetekkel szokott jelentkezni. Ilyenkor mindig számíthatunk lázra, gyakran hányingerre, hányásra, has- vagy hátfájásra. A gye­rekek kifejezetten beteg benyomást keltenek, elesettek, bágyadtak.

Csecsemőkorban az anatómiai különbségek és a védekező rend­szer fejletlenebb volta miatt a húgyúti fertőzés minden esetben a ve­séket is érinti és ezért kifejezetten súlyos betegségként kezelendő. (Ebben az életkorban a felszálló fertőzések mellett gyakran találko­zunk a véráram útján kialakult gyulladással is.) Általános tüne­teket észlelünk ilyenkor, lázat, étvágytalanságot, hányást, nyugta­lanságot, esetleg egészen fiatal csecsemőknél sárgaságot, súlyesést. A láz és a kellemetlen szagú vizelet önmagában utalhat ilyen beteg­ség fennállására.

Mi a teendő a tünetek észlelése esetén?

Csecsemőkorban a vesemedence-gyulladás kifejezetten súlyos betegség, így ilyenkor gyanú esetén haladéktalanul orvoshoz kell vinni a beteg gyermeket. Későbbi életkorokban is fel kell keresni a családorvost, aki a tünetek alapján vizsgálatokat rendelhet el, hogy pontosan megállapíthassa, mi okozza a betegséget.

Minden alka­lommal vizsgálja a vizelet kémiai tulajdonságait és mikroszkóp alatt a sejtek jelenlétét, illetve – mivel ezeket a fertőzéseket leg­gyakrabban baktériumok okozzák – mintát vesz baktérium-tenyész­tésre is. Láz illetve súlyosabb panaszok jelenléte esetén szükség lehet vérvételre is. Képalkotó, leginkább ultrahang vizsgálatra nem egyértelmű kórisme esetén, vagy akkor van szükség, ha a gyul­ladás ismételten jelentkezik.

Vizeletvételi technikák gyermekkorban

Nagyobb gyermekek már ügyesen tudnak steril edénybe vagy kifertőtlenített bilibe pisilni, így náluk általában nem okoz gondot a megfelelő tisztaságú vizelet gyűjtése. Nagyon fontos azonban, hogy előtte a pénisz végét, a fitymát és az alatta levő területet illetve lányoknál a nagy- és kisajkakat alaposan megtisztítsuk. Pelenkásoktól ún. vizeletes zacskóval lehet mintát gyűjteni: az alaposan le­tisztított húgycsőnyílás köré egy speciális, átlátszó, puha műanyag zacskót ragasztanak, ami felfogja az ürített vizeletet. Nagyon ritka esetben van csak szükség katéterezésre a vizeletgyűjtéshez.

Antibiotikum, bő folyadékfogyasztás

Az orvos a leletek függvényében általában antibiotikumot ren­del. Nagyobb gyermekek alsó húgyúti fertőzéseiben szájon át adott antibiotikummal 3-5 nap alatt meggyógyítható a betegség, vese­medence-gyulladás esetén azonban ez a kezelés nem elegendő, szinte minden esetben vénás gyógykezelésre van szükség. Emel­lett nagyon fontos a bő folyadékbevitel, a húgyhólyag rendszeres kiürítése, a megfelelő higiénés szabályok betartása. Hólyaghurut esetén gyógynövény-készítményekkel (pl. tőzegáfonya) segíthetjük a gyógyulást.

Mivel tudjuk, hogy a húgyúti fertőzéseket leggyakrabban a kül­világból bejutó, általában a bélben található baktériumok okozzák, a megelőzésükben is ezt a támadási útvonalat kell „blokkolnunk”. Nagyon fontos a húgycsőnyílás környékének gondos tisztán tar­tása, főleg kislányoknál. (Nem lehet elégszer hangsúlyozni már csecsemőkortól, hogy a „popsitörlés” helyes iránya az elölről hátrafelé!)

Jegyezzük meg! A nem szoros, pamutból készült fehérneműk viselése, a megfelelő gyakoriságú hólyagürítés, a fitymaszűkület megoldása, székrekedésre hajlamos gyerekek esetén pedig a széklet rendezése mind-mind segíthet a fertőzések kivédésében.

Ismételt fertőzés esetén

Amennyiben egy gyermeknél ismételten kialakul húgyúti fertőzés, gondolnunk kell arra, hogy valamilyen, gyakran ve­leszületett eltérés következtében károsodnak a vizelet egyirányú áramlásáért felelős rendszerek. Ennek gyanúja esetén szükség le­het részletes, szakorvosi kivizsgálásra, különböző képalkotó vizs­gálatokra és, amennyiben valamilyen eltérésére derül fény, annak kezelésére is.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.