Betegségek és megelőzésük

A Perthes-kór tünetei, kezelése és megelőzése

Minden, ami a Perthes-kórról tudni kell

  • Előfordulási gyakoriság: 0,5-1%. 3-11 éves korúak betegsége. Fiúknál 4-szer gyakoribb. 15%-ban kétoldali. Fontos tudni, hogy döntő százalék­ban teljesen gyógyítható úgynevezett átmeneti csípőízületi gyulladások körülbelül 5%-ában Perthes-kór alakulhat ki! A betegség lezajlása 2-4 évet vesz igénybe. Az ízületi (combcsontfej) deformitás mértéke a combcsont­fej tehermentesítés sikeressége mértékével egyenes arányban van.
  • Tüne­tek: kezdeti szakban az úgynevezett intermittáló sántítás jellemzi.

A kórra utaló tünetek

Gyakori a megtévesztő „térdfájdalom”. Későbbi stádiumban állandósuló csípőízü­leti fájdalom, combizom-sorvadás, mozgásbeszűkülés lép fel. Röntgenfelvételekkel jól kimutathatóak a betegség lezajlási stádiumai.

Kezelési módja

Konzervatív lehetőség a fektetés, az érintett alsóvégtag súllyal való húzatása, továbbá a csípőízület tehermentesítése járógép állandó viseltetésével, vagy mankóztatással. Műtéti kezelés célja a terhelési vi­szonyok megváltoztatása a combcsont átvágásával, elforgatásával és bel­ső rögzítésével. Fontos a kíméletes, gondos és türelmes kezelés, hogy a femurfej a legkisebb mértékű deformálódással gyógyuljon. így is az ízületi kopás korai kialakulásának a veszélyét hordozza magában. Ezért e beteg­ségben szenvedő gyermekek iskolai testnevelés alóli felmentése indokolt. Pályaválasztásnál célszerű ezt figyelembe venni!

Serdülőkori combfejelcsúszás

Lényege a combcsontfej növekedési porcának lebillenése (serdülőkori combnyaktörés).

  • Előfordulási gyakoriság: 11-16 évesek betegsége. Elhí­zott, nemi érésben visszamaradt gyermekeknél alakul ki. Fiúknál 2-szer gyakoribb. A kétoldali tünetek gyakran időben eltolva lépnek fel.
  • Két formája van: lassan kialakuló forma (95%-ban), illetve a hirtelen kialakuló forma (5%-ban). Utóbbinál a beteg nem tud lábra állni. Tünetek: térd-, comb-, csípőtáji fájdalom. Az alsó végtag kifelé fordult helyzetben van. A csípőízület moz­gatásakor az érintett alsóvégtag kényszer távolítása és kirotációja jön létre.
  • Röntgenfelvételekkel, a korai szakban jól kimutatható az elváltozás. Kezelés: Az elcsúszott combfej fedett helyretétele és csavarral, dróttal való rögzíté­se szükséges. Nagyfokú elcsúszás esetén korrekciós csontműtét végezhető. Fontos szempont, hogy az egyik oldali elcsúszás klinikai manifesztációja esetén az akkor még ép oldalt szorosan kövessük, hogy annak kezdődő csú­szását felismerjük, így az úgynevezett „in situ” (helyben) rögzítés módszerét tudjuk alkalmazni. Ez utóbbi eljárással jobbak a hosszú távú eredmények.

Mi az a dongaláb?

  • Előfordulási gyakoriság 1-2 %o. Fiúknál 2-szer gyakoribb. Öröklődés 10%-ban mutatható ki. Az esetek 50%-ában kétoldali. Formái: korai csírakáro­sodás okozta (nehezen korrigálható és így nehezen kezelhető is), illetve a méhen belüli tartási rendellenesség (könnyen korrigálható és így könnyebben kezelhető).

A láb lóláb tartása, a sarok befelé fordulása, az élőláb test középvonalához való hajlása jellemzi.

  • Kezelés: születés után azonnal el kell kezdeni a korrigáló tornagyakorlato­kat. 1 hetes kor után sorozatos korrigáló gipszrögzítés szükséges. Műtéti kezelés – már 6-7 hónapos kortól – szóba jön, különböző lágyrészműtétek végzésével. Műtét után is szükséges a korrekciós gipszrögzítések vagy orthesisek (műanyagból készült rögzítők) alkalmazása a teljes gyógyulásig. A csontos növekedés lezáródása után fennmaradó deformitás az alsó ugróízület elmerevítésével kezelhető.

Hogyan alakulhat ki a lúdtalp?

  • Előfordulási gyakoriság: 10 éves korban körülbelül 4%-a kezelést igénylő eset. A láb boltozatos felépítése csak a járás hatására alakul ki. Lúdtalpról csak a járó gyermek esetében beszélhetünk. Kialakulásában a túlzott ter­helés, a növekvő testsúly játszik szerepet, mivel ezek hatására a szalag-, majd az izomapparátus funkciója károsodik, ezzel kialakítva a lapos láb klinikai képét.
  • Kezelés és megelőzés: kisgyermekkorban fontos a megelőzés (túlterhelés, elhízás kerülése), később az izomzat speciális tornával való erősítése a feladat. Fontos a jó cipő viselése, mely a sarkot befelé billenti. Gyermekkorban lúdtalpbetét viselte-tésére csak kivételes esetben kényszerülünk. Műtéti megoldás szintén igen ritkán jön szóba.

Az oszteoporózis megelőzése gyermekkorban

A legfejlettebb országokban is népbetegségnek számító oszteoporózis (csontritkulás) népegészségügyi, szociális, társadalmi és gazdasági sú­lyának gyökerei a nagyszámú felnőtt beteg gyermekkorába nyúlnak vissza, amikor későbbi oszteoporózisukat alapvetően meghatározó csont­tömegük kialakul.

Jegyezzük meg! A „csúcs-csonttömegnek” nevezett elérhető maximá­lis csontállomány 90-99%-a – a magzati életben elkezdődő folyamatos csontfejlődés eredményeként – lányokban 16, fiúkban 18 éves korra alakul ki, a húszas éveik elején a csonttömeg növekedése befejeződik.

35 éves kor után mindkét nemben megkezdődik a csontvesztés folyamata. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy mekkora az a „csúcs-csonttömeg”, amiből ez a vesztés történik. Ha a csonttömeg kisebb lesz az optimálisan elérhetőnél, az fokozott rizikót jelent az oszteoporózis kialakulására és a csonttörésekre. Arra kell tehát törekednünk, hogy a biológiai adottságo­kon belül elérhető legnagyobb csonttömeg alakuljon ki minden gyermek szervezetében! Ennek érdekében az egészséges fejlődés minden vonat­kozásában a legtöbbet az anya, a család, a gyermek életéhez kapcsolódó közösségek és intézmények tehetnek.

A megelőzés lehetőségei az egyes életszakaszokban

Terhesség alatt

Terhességben, de főleg annak 3. harmadában nemcsak a magzat megfelelő ellá­tottságát biztosítja a helyes táplálkozás és D-vitamin bevitel, hanem a terhességi

oszteoporózis megelőzéséhez is feltétlenül szükséges. Ez már része a csecsemőkori rachitis (angolkór) úgynevezett bázisprofilaxisának, ami a következőket jelenti:

  • az anya D-vitamin ellátását a 20. terhességi héttől (legalább 400 egység D3 naponta)
  • az újszülött profilaxisát 2 hetes kortól
  • a szoptató anya ellátását (a szoptatás alatt végig, legalább napi 400 egység D3)

Csecsemőkorban

A születés utáni csontosodás legintenzívebb szakasza a csecsemőkor. Ezért még az ideálisan, szopott anyatejjel táplált csecsemőnek is gyógyszeres D-vitamin bevitel­re van szüksége! (napi 400 egység + anyai D-vitamin). Hozzátartozik a K-vitamin adása is. Mesterséges táplálás, krónikus betegségek, és különösen koraszülöttség esetén a szükséges D-vitamin mennyiségét a házi-gyermekorvossal és védőnővel egyedileg kell megbeszélni. Csecsemő tanácsadáson figyelni kell a szülők által is észlelhető, esetleg elégtelen D-vitamin ellátottságra utaló tüneteket: rendellenes kutacsnagyság, deformálódó koponya, 6-8 hónapos kor után sem induló fogzás, mozgásszegénység. (Az egyéni D-vitamin szükséglet különböző, a koraszülöttek igénye 2-3-szoros is lehet!)

Kisdedkorban

A kisdedkorban jellemző jelentős csonttömeg-növekedést is a csecsemőkori el­vek betartásával segíthetjük. Ősztől tavaszig ennek a korosztálynak is szüksége van gyógyszeres D-vitamin bevitelre és a megfelelő, folyamatos kalcium-ellátottság biz­tosítására tej-tejtermékben dús diétával.

Iskoláskorban

Az iskoláskorban egy meglehetősen állandó arányú, a súly- és hosszfejlődéssel pár­huzamos ásványianyag-felhalmozás következik be a csontokban. Ebben a viszonylag hosszú életszakaszban jelenhetnek meg és működnek azok a tényezők, amelyek a csonttömeg optimális növekedését elősegíthetik, vagy gátolják a serdülőkori felgyor­sulás bekövetkezését, esetleg már ebben a korban csontvesztéshez vezetnek.

Serdülőkorban

A serdülőkor a csúcs-csonttömeg elérésének ideje, a gyermekeket minden szempontból megváltoztató „hormonok kora”. A testméretekkel arányosan gyors növekedés következik be a csont ásványianyag-tartalmában és a csontsű­rűségben (ennek évi növekedése 2,5-szerese a fiatalabb gyermekekének). Ezért a serdülőknek szükségük van D-vitamin-pótlásra és magas kalciumbevitelre (napi 1500 mg)! A folyamat – mint a serdülés összes mozzanata – hamarabb indul, és korábban fejeződik be a lányoknál, mint a fiúknál. A csontfejlődés felsorolt jellegzetességeiből adódik, hogy a gyermekkorban – a magzati élettől a felserdü­lésig – kitüntetett figyelemmel kell lenni a csonttömeg növekedését elősegítő és gátló tényezőkre.

A csonttömeg növekedését elősegítő és gátló tényezők

Az örökletes genetikai adottságok a „csúcs-csonttömeg” nagyságában meghatározóak, de az összes többi környezeti faktorral kölcsönhatás­ban állva, megnyilvánulásuk különböző lehet. Ez adja meg a módot arra, hogy a növekedést fokozó lehetőségek (helyes táplálás, fizikai aktivitással, sportos, egészséges életmóddal vezetett gyermek- és serdülőkor) megra­gadásával, a gátló tényezők lehetséges kiiktatásával gyermekeinknél az elérhető maximális csonttömeg alakuljon ki. A helyes táplálás a szükséges energia, kalcium, foszfor, vitamin, nyomelem és fehérje bevitelét jelenti. Ezzel a születéstől az egész életen át olyan prevenciós eszköz van a ke­zünkben, amivel önmagában is, de a táplálásnak az összes többi ténye­zőkre hatásával is, meg lehet óvni, illetve növelni lehet a csonttömeget.

Hogyan hat a sport a fejlődésre?

A fizikai aktivitás, a rendszeres fizikai terhelés a csontfejlődés élettani ingere. A táplálkozási és mozgásaktivitási faktorok pozitív kölcsönhatás­ban vannak a hormonrendszerrel, melyből különösen a női és férfi nemi hormonok szerepe nő meg ugrásszerűen a serdülés bekövetkezésekor, és meghatározó a csúcs csonttömeg alakulásában.

A csonttömeg- és ásványianyag-tartalom növekedését gátolja minden krónikus szervi megbetegedés, és az ezek gyógyítására használt gyógysze­rek egy része is. Ilyen esetekben a csontrendszer védelmét, a gyermekkori oszteoporózis kialakulásának megelőzését célzó teendőket szakemberrel kell megbeszélni.

Megelőzhető?

Összefoglalva: az egészséges csontfejlődés, az optimális csúcs-csonttömeg eléré­se, s ezzel a későbbi, a felnőttkori oszteoporózis megelőzése céljából gyermekeink életéből ki kell zárni a mozgásszegény életmódot, a kalciumszegény étrendet, a serdülők dohányzását, valamint az alkohol és a drog fogyasztását! A lehetőség a mi kezünkben van ahhoz, hogy gyermekeink ne „handycap”-pel (hátránnyal) in­duljanak a felnőtt életbe!

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.