Érdaganat vagy anyajegy?
Gyermekeink bőrén előforduló, néhány esetben veleszületett, más esetben későbbi életkorban megjelenő jóindulatú éreredetű daganatok (haemangioma), anyajegyek kezelése nem minden esetben egyszerű feladat. Sok esetben összetett team munka a kezelési stratégia felállítása, melyben jelentős szerep jut a gyermekgyógyásznak, a bőrgyógyásznak, a gyermeksebésznek és nem utolsósorban a szülőnek. Hiszen a szülők észlelik elsőként az esetleg újonnan megjelenő, sok esetben elszíneződött, esetenként vérzékeny felszínű bőrelváltozásokat.
Jóindulatú érdaganat: a hemangióma
A jóindulatú kapilláris ér daganatokat haemangiomának nevezik, ez a leggyakrabban előforduló gyermekkori jóindulatú daganat féle. Általában a bőr szintjéből előemelkedő, puhatapintatú, vörös színű duzzanat. Főként fehérbőrű kisbabákon jelentkezik, leginkább a fej-nyak régiójában; lányok esetében 3-5 -ször gyakrabban. Fontos jellemzője, hogy születéskor sok esetben még nem, vagy alig láthatóak, általában 1-2 hetes korban mutatkoznak meg először. Ezt követően a legtöbb esetben méretük növekszik, akár megjelenési méretük 5-szőrösét is elérhetik.
Felszívódási fázis, szövődmények
A növekedési fázis általában egy-másfél éves korig tart, majd ezután a lassú spontán felszívódási fázis következik, ami 5-7 éves korig is eltarthat. A haemangiomák 90 %-a spontán, külön kezelés nélkül meggyógyul, kizárólag orvosi megfigyelés szükséges. Azonban azokban az esetekben, amikor olyan lokalizációban fordul elő a fej-nyak régióban, hogy destruálja az arc egyes részeit, a szemet, a szemhéjat, az orrot, az ajkakat, vagy a légutakban jelenik meg és légúti szűkületet okoz, orvosi beavatkozás szükséges.
Orvosi vizsgálatok
Ugyancsak fontos az orvosi beavatkozás, amikor vérzéses szövődmény jelentkezik (ez különösen veszélyes lehet a gyomor-bélrendszer területén előforduló haemangiomák esetében), vagy a haemangioma felszíne kifekélyesedik. Amikor kiterjedt, multiplex formában fordul elő, fontos további vizsgálatokat végeznünk, hogy meggyőződjünk róla, van-e hasüregi szervben, vagy koponyán belül további haemangioma. Ilyen esetekben szorosabb megfigyelés, vérkép ellenőrzés szükséges a ritkán előforduló Kasabach-Merritt szindróma miatt, mely vérlemezke szám csökkenéssel és véralvadási zavarral is jár.
Rendszeres kontroll
A kezelésük leggyakrabban tehát csak gyermeksebészeti megfigyelés; a rendszeres kontroll vizsgálatok révén észleljük a haemangioma kiterjedését, visszafejlődésének mértékét. Azokban az esetekben, amikor ajak, szem, orr destrukciót, légúti szűkületet okoz, vagy csillapíthatatlan vérzés jelentkezik, fontos a megfelelő korai beavatkozás, mely lehet gyógyszeres és sebészi.
Gyógyszeres kezelés
A gyógyszeres kezelés terén több lehetőség van, melyek angiogenesist (érburjánzást) gátló hatását használják ki, ezek a szetroidok, alfa- interferon és legújabban használt béta receptor blokkolók. Ezen utóbbi készítményekkel (különösen a propanolol hatóanyaggal) értek el a legnagyobb áttörést, még a kiterjedt légúti szűkületet, kiterjedt szemhéj destrukciót, esetleg a kancsalságot is okozó szemüregi haemnagiomák esetében is, 4-5 hónapos kezelés során jelentős, sok esetben teljes visszafejlődést figyeltek meg, jelentős mellékhatások nélkül. Sajnos asthmabronchiale, súlyos szívritmus zavarok, cukorbetegség gyanúja esetén nem alkalmazható.
Gyógyszeres kezelés mellékhatásai
A gyógyszer alkalmazásakor fontos a rendszeres vérnyomás, szívfrekvencia-mérés, és aluszékonyság esetén vércukor kontroll. A sebészi eltávolítás jól körülhatárolt, általában kis kiterjedésű, esetenként vérző felszínű elváltozások esetén indokolt. Minden esetben mérlegelni kell a sebészi beavatkozás szükségességét, hiszen számos esetben a haemangioma fontos anatómiai képleteket hálóz be, eltávolításakor jelentős vérzés léphet fel.
Kiújulás
Előfordulhat, hogy visszamarad egy részlet a haemangiomából, ezen esetekben gyakori a kiújulás. Újabban nyálkahártyán előforduló, esetenként lument szűkítő haemangiomák esetén jó eredményeket írtak le a lézeres kezelésről, ami jelenleg csak a nagyobb központokban elérhető. Voltak próbálkozások a hegesedést, és ezzel együtt az összehúzódást elősegítő injekciós kezeléssel (szkleroterápia), de ez nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
A haemangiomák kifekélyesedése esetén nagy figyelmet kell fordítanunk a megfelelő nedves sebkezelésre, mely antibakteriális kenőcsös kezelés mellett speciális hydrophyl, hydrocolloid kötszereket igényel. A sebgyógyulás sok esetben elhúzódó, azonban a párhuzamosan kialakuló hegesedés a haemangioma méretének csökkenéséhez vezet.
Anyajegyek
A másik gyakori veleszületett bőrelváltozás a naevusok (anyajegyek) csoportja. A legtöbb naevus születéskor alig tartalmaz pigmentet, csak a későbbi életkorokban nyeri el a végleges színét. Sok esetben a bőrfelszínéből 1-2 mm-re előemelkedő, 5-15 mm átmérőjű bőrelváltozások, melyek színe a világostól a sötétbarnáig terjedő színskálán mozog. A nagyobb méret, esetenként szőrös felszín sok esetben korán figyelmeztet arra, hogy szakemberhez kell fordulnunk.
A sebészi kezelést minden esetben meg kell, hogy előzze a bőrgyógyászati vizsgálat, mely a rosszindulatú elfajulás valószínűsége szerint ítéli meg a sebészi eltávolítás szükségességét. A kisméretű naevusok eltávolításakor is fontos, hogy az elváltozást teljes bőrvastagságban és kb. 2 mm-nyi bőr udvarral együtt távolítsuk el, hogy elkerüljük a pigment nélküli sejtek visszamaradását. Általában az eltávolítás után nem marad jelentős bőrhiány, a bőr különös nehézség nélkül összevarrható.
A gyermekkori naevusok kocázatai
A gyermekkori naevusok közül az óriás pigmentált (ún. Tiers-fell) naevus, és a faggyúbevonattal bíró naevus sebaceus esetén írtak le magasabb rosszindulatú elfajulási rátát. Az előbbi általában erősen pigmentált színű, nagy kiterjedésű, szabálytalan felszínű, pigmentált szőrszálakkal fedett bőrelváltozás. Leggyakrabban a fej-nyak régióban és a törzsön helyezkedik el.
A naevus sebacesus általában világos barna színezetű, egyenetlen bőrelváltozás, mely felszínén kenőcsös faggyú bevonat észlelhető. Leggyakrabban a hajas fejbőr, illetve a fej-nyak régió területén figyelhető meg. Pubertáskortól a felszínén észlelt faggyúbevonat mennyisége nő. Mindkétféle elváltozás mérete lehet kiterjedt, ezért a sebészi kezelés nem egyszerű. Hiszen nem elég eltávolítani az adott elváltozást, hanem a visszamaradt bőrhiányt valamilyen módon pótolni kell.
A naevus eltávolítás előtt számos esetben ún. bőr expandert ültetünk be közvetlenül az eltávolítandó naevus mellé. Az expander egy általában szilikon anyagból készült, rugalmas tartály, melybe bizonyos időközönként (5-7 naponta) adott mennyiségű fiziológiás sóoldatot injektálunk. Amint növekszik az expander mérete, úgy növekszik az expandert fedő bőr mérete is, amíg eléri azt a méretet, hogy a naevus eltávolításakor keletkezett bőrhiányt be tudja fedni.
Ily módon a naevus eltávolításakor keletező bőrhiány nem okoz gondot a későbbi sebgyógyulásban. Az expanderrel történő bőrnyújtás azonban nem minden esetben elegendő, gyakran előfordul, hogy teljes vastagságú, vagy félvastag bőr transzplantációjára van szükség.
Fényvédelem
A műtéti kezelés mellett jelentős szerep jut a megfelelő fény védelemnek, melyben kiemelkedő szerepük van a szülőknek. Fontos a magas faktor számú fényvédő készítmények alkalmazása mellett, hogy kerüljük a direkt napsugárzást az érintett bőrfelszíneken; ami nem csak naevusok esetében fontos, hanem a műtéti heg védelmében is kiemelkedő.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.