Küzdősportok gyermekkorban: cselgáncs, karate
Cselgáncs (dzsúdó)
A kifejezés maga azt jelenti, hogy „az átalakítás útja”, vagyis azt fejezi ki, hogy az ellenfél erejének nem kell szembeszegülni, hanem saját hasznunkra kell átformálni. A dzsúdótechnikák célja, hogy megtanuljuk kibillenteni az ellenfelet az egyensúlyából, és a földre terítsük, mozdulatlanná tegyük.
A dzsúdó olyan alapértékekre támaszkodik, mint a becsület, az őszinteség, az alázat, az önfegyelem, és soha nem felejti el a tiszteletet mások, az ellenfél iránt. Ezért nemcsak védekező, hanem nevelő sportnak is tartják. Nagyon hasznos az agresszív gyerekeknek, akik saját vágyaikat a másik kárára szeretnék kiélni, mert élénkségüket levezethetik anélkül, hogy áthágnák a szabályokat, vagy kegyetlenek lennének, hiszen ebben a sportban szigorú rend van.
A visszahúzódó gyerekek pedig a dzsúdó segítségével felülkerekedhetnek félénkségükön, és magabiztosabbá válnak. A cselgáncsot csak a súlyos kardiovaszkuláris vagy anyagcsere-betegségben szenvedő gyerekeknek nem javasoljuk, ha a betegségük miatt nem tudnak nagyobb erőt kifejteni. A dzsúdó anaerob sport, ahol az izomösszehúzódások rövid ideig tartanak, ám ismétlődnek. Ezért mellé még válasszunk olyan sportot, ami a szabadban zajlik, mint a futás vagy a gimnasztika.
Minden korosztály űzheti, fiúk és lányok egyaránt
Négy-öt évesen kezdik az oktatást, de a hivatalos versenyek 10 éves korban kezdődnek. A dzsúdó sportágban speciális fehér ruhát viselnek a résztvevők, a dzsudogit, mely a derékon egy övvel van megkötve, amelynek színe a szerint változik, hogy az illető milyen szintet ért már el.
Cselgáncs veszélyei:
A legtöbb sérülés elsősorban a háton és a nyakon fordul elő, amikor az ellenfelet meg akarja fordítani az ember, a porcok és az ágyéki csigolyák vannak a legnagyobb megerőltetésnek kitéve. A dzsúdódobások a legrosszabb esetben a végtagok töréséhez vagy ficamához vezethetnek, míg a kapott ütések zúzódást, ficamot okozhatnak. Balesetek viszont csak a versenyek közben történnek, amikor nagyobb erőkifejtés történik.
Karate
Technikai, fizikai és szellemi sport egyben, harmonikusan fejleszti az izmokat és a mentális képességeket. Dojo-ban űzik (Do- tér, jo-út), azaz zárt vagy nyitott helyen, ahol be kell járnunk a saját „utunkat”, vagyis az élet ösvényét, miközben szellemileg és testileg fejlődünk. A karate olyan védekezési technikákat tanít, amivel személyes biztonságunkat segíthetjük elő. A cél az, hogy erősödjünk, közben formálódjon a jellemünk, javuljon az önfegyelmünk, a koncentrálóképességünk, növekedjen bennünk az általános tisztelet, különösen a Mester iránt, aki oktatja ezt a harcművészetet, és felfedi előttünk az utat, ami a tökéletesedéshez vezet.
A karate anaerob sport, ezért válasszunk olyan sportágat mellé, ami a kitartást és az ellenálló képességet növeli: ilyen az atlétika, a kerékpározás, a futás, a gyaloglás, az úszás. Fiúk és lányok számára is kiváló a karate, 6-7 éves kor körül kezdik űzni, játékos formában, ahol megtanulhatják megismerni a saját testüket, kontrollálni a mozgásukat. Ezután kezdik elsajátítani a speciális technikákat és a sportág szabályait. A páros gyakorlatokat 8-10 éves korban kezdik, a valódi ütközeteket pedig 12 éves kor felett.
A karatét fehér ruhában űzik, ez a karategi, amely egy nadrágból és a derékon megkötött ingből áll, az öv színe az elért szintnek megfelelő. A karatéban nincsenek erős ütések, mégis, a biztonság kedvéért a karatésok védőkesztyűt, fogsorvédőt, sípcsontvédőt, alhasvédőt viselnek.
A karatéban a sérülések és balesetek száma elenyésző.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.