• beteg
• fejfájás
• láb-reflexológia

Reflexológia – Lehetséges háttérokok fejfájásos beteg példáján

Vegyük a fejfájást annak példájaként, milyen sokféle oka lehet valamely panasznak.

A panasz: hét páciens azonos tünetekkel, azaz fejfájással jelentkezik kezelésre.
Az alapkezelést mindig a fejzónában – azaz a lábujjakon -végezzük, mert ott találhatók a tünetzónák.

Háttérzónaként a következők jöhetnek számításba:

• az emésztőszervek;
• statikai elváltozások vagy blokádok a gerincoszlopban, elsősorban a nyakcsigolyákban;
• a fogak és az állkapocs zónái;
• a húgyutak és az altesti szervek;
• a napfonat a rekeszizommal, mint a lelki zavarok által befo­lyásolt zóna;
• a légzőszervek.

A gyakorlatban azonban ritkán fordul elő, hogy a felsorolt háttérzónáknak csupán egyike volna terhelt. Manapság a sok szempontból beteg pácienseknél még az is előfordul, hogy lábfejükén az összes felsorolt háttérzóna kombinációja meg­található.

Természetesen itt is a lábujjak jelentik a tünetzónákat. A betegség kialakulásának hátterében viszont az összes fen­tebb felsorolt zóna terheltnek bizonyulhat: az emésztőszervek és a légutak; a gerincoszlop statikája és a fogak, illetve a száj­üreg; a húgyivarszervi terület és a vegetatívum. Mivel először minden páciens esetében diagnózist készí­tünk, azaz minden zóna terheltségét megvizsgáljuk, az is elő­fordulhat, hogy az említett zónákon kívül máshol is találunk kezelésre szoruló részeket.

A hat fejfájós beteg esetéből látható, hogy a lábon végzett zónakezelés a tünetekben és patológiai fogalmakban való beszűkült gondolkodás felől elvezethet annak az élményszerű átéléséhez, hogy az emberi élet egységes, részekre nem bont­ható egész. Ennek megfelelően számításba kell venni a páciens lelki­, érzelmi állapotát is.

Példák a test és az érzelmek összjátékára

• Az epehólyag fájdalmassága nemcsak tünete egy olyan betegségnek, amely laboratóriumi vizsgálatokkal vagy röntgennel kimutatható, hanem a beteg érzelmi életének zavaraira is lehet belőle következtetni, hiszen az illetőt gyakran „elönti az epe”.
• A vállövzónák panaszai elsősorban arra utalnak, hogy az izmok ezen a részen meg vannak feszülve. Ennek hátte­rében gyakran olyan pszichikai megterhelés áll, amely „súlyos teherként” nyomja a vállat.
• Másnak a bélzónái túl érzékenyek, és állandó felfúvódottságtól és teltségérzettől szenved, ami a körültekintő táp­lálkozás ellenére sem javul. Ezek a tünetek gyakran eny­hülnek azt követően, ha az illető a lelki problémáit jobban meg tudja „emészteni”.

A láb reflexzónamasszázsának hatékonyságára vonatkozó kér­dés mindig magában foglalja az illető igényeire vonatkozó kér­dést is. A tapasztalat már régóta azt bizonyítja, hogy minél nagyobb valakinek a belső és a külső rend iránti igénye, annál jobban tud élni a képességeivel és lehetőségeivel.

Összefoglalva kimondhatjuk tehát, hogy szinte minden betegség, de nem minden beteg kezelhető sikeresen, különö­sen akkor nem, ha az illető nem hajlandó tevékenyen együtt­működni. Bonyolult manuális kezelési módként a lábfejen végzett reflexzóna-masszázs ma már megfelel a reflexológus és a páci­ens egészséges, eredendő szükségleteinek:

• A reflexológus sokkal nagyobb elkötelezettséggel, odafi­gyeléssel és örömmel szenteli magát hivatásának, ha nem­csak töredékrészekkel foglalkozhat, hanem egy átfogó gyógyító tevékenységet gyakorolhat.
• A páciensek jó része máris annyira önálló és ösztönösen érzékeny, hogy nemcsak a szervezett gyógyellátásra hagyatkozik, hanem a kiegészítő kezelési módokban is enyhülést és gyógyulást keres. Felismerik és tapasztalni fogják, hogy egy kiegyensúlyozott testi szervterápiával mindig rendbe hozható és gyógyítható a teljes emberi erőtér (és vele együtt a lélek is).

A reflexológus feladata jóval több annál, mint hogy megtanul­jon és alkalmazzon bizonyos „fogástechnikákat”. Még ha lát­szólag egészen egyszerű reflexzónamasszázst végez is a lábon, a terápiához akkor is egész emberként viszonyulhat:

• Értelmi síkon azáltal, hogy az elméleti alapokat megsze­rezve széles áttekintést kap a jelenségek összességéről;
• érzelmi síkon egészséges együttérzés révén, mert meg kell tanulnia, hogyan bánjon a páciens betegségével (nem lehet szó személyhez kötődő részvétről, mert akkor elvész a szükséges távolságtartás, hanem gondos belső hozzáál­lásra van szükség);
• testi síkon erejének kiegyensúlyozott bevetésével. Ez lehe­tővé teszi számára, hogy szenvedő embertársát a beteg­ségből való kilábalás felé vezesse és ezen az úton elkísérje, rávezetve páciensét, hogy ő is felelős a saját egészségéért.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.