Gasztroenterológia

Fekélyek differenciáldiagnosztikája – endoszkóp, radiológia…

Radiológia

A gyakorlott radiológus – kettős kontrasztos technikával – jó biztonsággal elkülönítheti a benignus és malignus fekély gyanújeleit, azonban itt is hangsúlyozot­tan kell kiemelnünk, hogy teljes megnyugvást csak az exkavált lézió heges, teljes gyógyulásig való követése, és az ezután elvégzett, a hegből történő többszörös biopszával kiegészített záró endoszkópos kontroll jelenthet.

Endoszkóp

Az esetek 20-30%-ára tehető, amikor az első makroszkópos megtekintés alapján igen nehéz meg­különböztetni egymástól a benignus és malignus kifekélyesedéseket. Bár a kráter alapja a rákos fekélyek több­ségében nodularis és szabálytalan, ez a jel meglehetősen limitált értékű, hiszen a korai elváltozások többnyire a fekély szélét szűrik be, és így itt a bázis – megtévesztően – teljesen sima és egyenletes is lehet. Ugyanakkor első­sorban a hatalmasra növekvő időskori óriásfekélyeknél a szemcsés alapú szabálytalan kráter jogosan felvetheti a rosszindulatúság gyanúját.

A fekélyszél gondos vizsgála­ta több használható információt adhat. Normális körül­mények között a nyálkahártya és a fekélyfészek közötti átmenet sima, szabályos. Malignitásra határozottan gya­nús, ha ezen a területen durván szemcsés felszínű cso­mók jelennek meg a fekélyszélig, és beleolvadnak az alapba. Ezzel szemben, ha a redők a fekélyszél előtt megszakadnak, megvasta­godnak, összeolvadnak vagy egy kiterjedt plateauszerű, esetleg szabálytalanul granularis, besüppedt gyűrű veszi körül az egyébként szokásos küllemű krátert, erről a területről különösen fontos ismételt és nagyszámú biopszát vennünk, mert a malignitás valószínűsége sok­szoros.

Rosszindulatú fekélyek

Itt kell megemlítenünk a rosszindulatú fekélyek életciklu­sát (malignant life cycle): számos megfigyelés igazolta, hogy a rákos talajon kialakuló fekélyekre is „rákúszhat” a regenerációs hám, és ilyenkor a folyamat a mélyben rejtve terjed tovább. Felületes vizsgálatkor ez a gyógyu­lás látszatát keltheti, és csak a hegstádiumban is elvégzett kiterjesztett és gondos biopsziás vizsgálatok deríthetik fel az elváltozás valódi természetét.

Zollmger-Ellison-szindróma diagnózisa

A kórkép alapja a pancreas vagy ritkábban a duodenum gasztrintermelő tumorának jelenléte, az ezzel járó gyomorsav-hiperszekréció és gastroduodenalis ulcerogenesis. A malignus gasztrinomák az esetek több mint 50%-ában a pancreas endokrin, szigetsejtes állományából indulnak ki, mivel itt normálisan G-sejtek nem találhatók, sejtes erede­tük ismeretlen. A daganatok többsége a pancreasfarok te­rületén található.

A benignus inzulinomákkal szemben, ezeknek a tumoroknak a nagysága rendkívül változatos, gyakran többszörösek, későn, de rendszeresen metasztatizálnak, és ezek az átté­tek leggyakrabban a regionális nyirokcsomókat és a májat érintik. A tumor az esetek. majd 40%-ában a duodenum falában növekszik, feltételezhető, hogy ilyenkor eredetéül az itt normálisan is megtalálható G-sejtek szolgálnak. Az ulcerogén tumor gasztrint szintetizál, és folyamatosan kibocsátja azt a véráramba. A hypergastrinaemia következményei szol­gálnak a ZES klinikai tüneteinek patogenetikai hátteréül.

Szisztémás mastocytosis

A szisztémás mastocytosis (urticaria pigmentosa) gyomorsav-túltengéssel, H. pylori negatív nyombélfekéllyel és hasmenéssel járó, nem gyakori megbetegedés. Bőrtünetei: pruritus, urticaria és jellegzetes bőrpír. Diagnózisát a csontvelő vizsgálata, c-kit mutáció kimutatása és emelkedett szérum α-tryptase-szint biztosítja.

Crohn-betegség

A Crohn-betegség duodenális lokalizációja a betegek 0,5-13%-ában fordul elő, típusos nyombélfekélyes tüneteket okoz, megtévesztőén hasonló, aphtosus, klasszikus fekélyterápiára rezisztens kráterek megjelenését eredményezheti a duodenumban, ezért H. pylori és NSAID-negatív nyombélfekélyes esetekben a M. Crohn gyanúját mindenképpen fel kell vetnünk, és biopsziás mintákat venni a fekély alapjából, környezetéből és széléből.

Stresszfekély

A stressz hatására kialakuló akut eróziók és heveny fekélyek kóroktanában elsősorban az adaptív cytoprotectic károsodása, dominálóan az endogén prosztaglandin rendszer zavara, illetve elégtelen működése szerepelhet A hosszan tartó betegségek, égés, vér­zéses vagy szeptikus sokk, koponyasérülések (Cushing-fekély), vagy multiplex szervelégtelenségek folyamán fel­lépő fizikai stresszállapot az

  • intraluminalis aciditás növekedése,
  • a gyomornyálkahártya-barrier károsodása,
  • a gyomornyálkahártya vérátáramlásának csökkenése és
  • a mucus- és bikarbonát-szekréció következményei romlása

miatt multiplex eróziók és gyorsan kifejlődő fekélyek megjelenéséhez vezethet. Ezek elsőrendű klinikai megjelenési formája a fájdalom nélkül jelentkező, heveny gasztrointesztinális vérzés, amely – mértékétől függően a legváltozatosabb tüneteket okozhatja.

Az általában ilyen állapotokban levezetett nazogasztrikus szondával nyert, vérrel tingált vagy savhematinos váladék, vagy a hematokrit esése, esetleg melaena megjelenése gyorsan felhívhatja a figyelmünket a kórkép kifejlődésére kisfokú vérzés esetén is. Haematemesis fellépte viszont egyértel­műen rapid intragastricus vérvesztés mellett szól, amely­nek kezelésében agresszív megközelítés szükséges, ilyen­kor az urgens endoszkópia is elengedhetetlen, és a vérzés ellátásában az ott leírtak szerint kell eljárnunk.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.