Diszpepszia és a funkcionális gasztroenterológiai panaszok
A gasztroenterológiai kórképek tünettana rendkívül szerteágazó. A diagnosztikai tevékenység az anamnézisfelvétellel kezdődik, amelynek során a beteg panaszait okozó tünetekre kérdezünk rá, amelyek helyes értelmezése olyan diagnosztikus kulcsot jelent, ami végül is elvezet a tüneteket okozó betegség diagnózisához.
A klinikai tünetek hátterében általában szervi (organikus) betegséget keres az orvos, pedig ezek csak az esetek aránylag kis hányadában szerepelnek tünetképző tényezőként. Irodalmi felmérések szerint a gasztroenterológiai panaszokkal jelentkező betegeknél a részletes diagnosztikai tevékenység a betegek csupán 16%-ában fedett fel organikus okot, 10%-ban pszichiátriai diagnózis született, és a betegek több mint 70%-ában nem lehetett specifikus diagnózist felállítani.
Az ezekben a betegekben észlelt tünetek mind funkcionális jellegű gasztroenterológiai panaszoknak tarthatók, amelyek mindig is léteztek, azonban a patológiai háttér ismeretének hiányában ezeket nem tekintették kategorizálható kórképeknek. Az ilyen panaszokkal jelentkezőket a jól definiálható organikus ok hiányában gyanakvással szemlélték, gyakran sütötték a betegre a régebbi nómenklatúra szerint a neurózis, újabban a depresszió, a pánikbetegség vagy valamilyen más pszichiátriai kórkép bélyegét.
Funkcionális gasztroenterológiai kórképek
A funkcionális gasztroenterológiai betegségek címszó alatt ma olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gasztrointesztinális tünetek kombinációját értjük, amelyek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés (legalábbis a jelen rutin diagnosztikai módszerekkel) nem mutatható ki. A funkcionális gasztroenterológiai kórképek klinikai jelentőségének felismerése az utóbbi két évtizedre esik, amely a funkcionális kórképek patogenezisére vonatkozó kutatások ugrásszerű növekedésének az eredménye.
Kiderült, hogy a patogenetikai háttér rendkívül komplex, a klinikai tünetek létrejöttében a motilitászavaroktól kezdve a szenzoafferens és motoros efferens pályák hiperszenzitivitása, illetve hiperreaktivitása, a centrális kérgi percepció abnormitásai, infekciós és immunológiai komponensek egyaránt szerepet játszanak.
- Sebészet
- A libidó csökkenése és okai
- A szexuális fejlődés visszamaradásának okai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tünetek kifejlődését, megélésének súlyosságát, perzisztálását a kérgi percepció és memóriakészség miatt a kulturális környezet, a szociális és interperszonális kapcsolatok (gyermekkori élmények, felnőttkori kapcsolatok), a pszichológiai distressz és egyéb stresszhatások, illetve ezek feldolgozási nehézségei egyaránt befolyásolhatják, fogalmat alkothatunk a probléma bonyolultságáról.
Összességében
A funkcionális betegségek magyarázatára adott, korábban alkalmazott, ún. biomedikális modell, amely általában egy okra próbálta visszavezetni a kórkép eredetét, nem volt tovább tartható.
A hetvenes évek végén a patomechanizmus magyarázatára egy ún. biopszichoszociális modellt dolgoztak ki, amely multiszisztémás megközelítés alapján legitimizálta a funkcionális panaszok, mint kórképek jogosultságát, és amely lehetőséget teremtett a hagyományos tüneti „monoterápia” mellett a tudatos patogenetikai alapon tervezett komplex gyógyszeres kezelésre, valamint a behaviorális, pszichológiai vagy akár a pszichiátriai eljárások alkalmazására is. A funkcionális gasztroenterológiai kórképek klasszifikációjának kidolgozása konszenzusos alapon történt.
A következő cikkben a funkcionális gasztroenterológiai kórképek részletes tárgyalásra kerülnek:
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.