Menta – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Menta (Mentha sp.) története, alkalmazott drogjai

A menta napjaink egyik legnépszerűbb, legismertebb, minden bizonnyal évezredek óta alkalmazott gyógynövénye. A különböző mentarajok egyes indikációi (gyomorerősítő, emésztést elősegítő) már a középkorban hasonlóak voltak a mai alkalmazási javallatok­hoz.

A menta nemzetség számos faját és fajtáját termesztik, többek között a fodormentát (Mentha spicata var. crispa), az almamentát (M. suaveolensj és a borsmentát (M. xpipehta), továbbá sok más fajt, mind egyedülálló ízzel, illattal és külsővel. A növény, amely nagyvalószínűséggel keletről származik, Észak-Afrikán keresztüljutott el Európába. Az arab orszá­gokban régóta fogyasztják a mentateát társaságban, de a férfiasság megtartása érdekében is.

A növény hatásosságát a korabeli orvosi munkák szinte mindegyike említi, és a men­ta ma is számos gyógyszerkönyvben szerepel. A menta nagyon sokoldalúan alkalmazható, népszerű gyógynövény, amely az élelmiszeripar számára is jelentős nyersanyag. Bár a Mentha nemzetségnek (Lamiaceae) számos faja van, a modern gyógyászati és egyéb célú felhasználás szempontjából csupán néhány tájnak van kiemelt jelentősége.

A borsmentát fontos növénynek tartották az ókori egyiptomiak, görö­gök és rómaiak, és sokszor megemlíti Dioszkoridész, Hippokratész és Plinius, mint értékes gyógyfüvet, légfrissítőt, fűszert és aromanövényt. A görögök tisztítóként használták a házukban, ledörzsölve vele az asz­talt étkezés előtt; a fürdővízbe is tettek mentát. A rómaiak ételízesítés­re és étvágygerjesztőnek használták, és Britanniába is magukkal vitték. Kr.u. 3. századból származó feljegyzések szólnak arról, hogy Britanniá­ban mentaszószt készítettek a húsokhoz, és a 6. században fogtisztítás­ra használták.A néphit szerint a menta szerencsét és gazdagságot hoz, ha néhány levéllel bedörzsöljük az erszényünket.

Célzott, nagy területen folyó termesztése a 18. században kezdődött meg. A borsmenta évelő, 50-80 cm ma­gas, Európában és Észak-Amerikában is termesztett növény, amelynek levelét és illóolaját használják fel a gyógyászatban. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a borsosmentalevél (Menthae piperitae folium) és illóolaja, a borsosmentaolaj (Menthae piperitae aethero-leum) hivatalos. Az aprítatlan borsosmentalevél illóolaj-tartalma legalább 12 ml/kg, az aprított drogé minimálisan 9 ml/kg. A levél vízzel vagy víz-alkohol elegyével nyert száraz kivonata (Menthae piperitae folii extractum siccum) az Európai Gyógyszerkönyv 6.4 ki­adásával vált hivatalossá, rozmaringsav-tartalma legalább 0,5%.

A Mentha canadensis (Lamiaceae) Kínában, Japánban, Indokínában, Kanadában honos, napjainkban a világ szubtrópusi és mérsékelt égövi országaiban termesztik. A kanadai mentát (más néven mezei vagy japán mentát) elsősorban illóolaj, illetve mentől előállí­tására alkalmazzák. Illóolajából előállított mentolt részben a gyógyászatban, részben az élelmiszeriparban, illetve a kozmetikai iparban (pl. fogkrémek gyártásánál) használják fel. Az olaj íze és illata hasonlít a borsosmenta illóolajáéhoz, de erősebb és keserűbb ízű. ke­vésbé kellemes és harmonikus illatú, ezért értéktelenebb olajnak tekintik, mint a. Mentha x pipenta illóolaját.

A frissen gyűjtött Mentha canadensis L. (syn. Mentha arvensis L. var. glabrata (Benth) Fern., Mentba arvensis var. piperascens Malinv. ex Holmes) friss, virágzó töld feletti részéből vízgőz-desztillációval nyert illóolaja, amelyből a mentolt kristályosítással rész­ben eltávolították, hivatalos a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Menthae arvensis aethe-roleum partim mentholum depletum – csökkentett mentoltartalmú mezei mentaolaj). Az olaj színtelen vagy halványsárga-zöldessárga színű, jellegzetes szagú folyadék.

• A menta évelő, aromás nö­vény, kúszó gyökérrendszer­rel, ami lehetővé teszi számá­ra, hogy – fajtól függően – gyorsan elterjedjen.
• Hajtásdugványokról és indák­ról szaporíthatjuk.
• Mivel a menta könnyen keresz­teződik, a magvetés eredmé­nye bizonytalan, ha többféle fajtát ültettünk egymás mellé.
•  A menta tartókban is szépen növekszik; egy edénybe érde­mes egy tövet ültetni, mert a többi növényt könnyen ki­szorítja.

Háztartás

A menta elriasztja a kártevő ro­varokat, különösen a bolhákat és a bogarakat, tehát érdemes a há­ziállatok fekvőhelyére tenni belő­le. Az egerek és patkányok szin­tén irtóznak a mentától, ezért ajánlott egy mentaolajjal átitatott rongyot az egérlyuknál tartani, hogy elűzzük a rágcsálókat.

Kozmetika

A hűtött mentaforrázatot frissítő arctoniknak használhatjuk. Ha friss mentával bedörzsöljük az arcunkat, nyakunkat, kezünket, elriaszthatjuk a kellemetlen rovarokat.

Csillagászat és vallás

A görög mitológiában Minthe nimfának Pluto, az alvilág iste­ne udvarolt, és ezért felesége, Perszephoné haragjával kel­lett szembenéznie, aki növénnyé változtatta a nimfát, amit mindenki el tud taposni. Pluto nem tudta visszafordítani a bűbájt, ezért cserébe a mentának finom illatot ajándékozott.

Konyha

A fodormentát használhatjuk szószként bárányhoz, vagy ízesít­hetünk vele zseléket, krémeket, créme fraíche-t és tejfölt. A bors-menta finom csokoládéval, vajas krémek alkotóelemeként, habok­ban és egyéb krémekben.

Gyógyászat

A borsmenta az a faj, amit leg­inkább használunk gyógyításra. Készítsünk forrázatot emésztési problémákra, irritábilis bélszind­rómára és ha kólikától szenve­dünk. Serkenti az izzadást, ezért ajánlott megfázás és influen­za esetén használni, gargalizálni vele torokfájáskor, és inhalál­ni orrduguláskor vagy hurutos megbetegedés esetén.

Figyelmeztetés

Ne inhaláljunk mentával aszt­ma esetén, és ne adjuk kis­gyermekeknek. Kerüljük folya­matos használatát várandós­ság idején.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A borsmenta gyógyászatilag legértékesebb vegyületei az illóolajban találhatók, amelyből a növény 1-3%-nyi mennyiséget tartalmaz. Fő komponense a mentől (és származékai). A levélben jelentős mennyiségben találhatóak flavonoidok és rozmaringsav-származékok.

A csökkentett mentollartaltnú mezei mentaolaj mentoltartalma hasonló, mint a borsmenta illóolajáé (30-50%), jellegzetes markeranyaga az izopulegol.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A különböző mentalajokat tradicionálisan számos indikációval, de lőleg epe- és bélpana­szok, megfázásos tünetek kezelésére használták.

Preklinikai vizsgálatok

A borsmenta illóolajának hatásmechanizmusa alaposan felderített. Az olaj a bélrendszer simaizmait a kalciumion-beáramlás csökkentésével relaxálja, továbbá az idegsejtek exeita-bilitásának csökkentésével megelőzi a görcsök kialakulását. A kalciumcsatorna-blokkoló hatás főként a mentolhoz köthető.

Az illóolaj kolagóg hatása állatkísérletekben nyert bizonyítást. A mentalevél esetén a kolerctikus hatás van előtérben, amely részben a levél flavonoidjamak tulajdonítható.

A borsosmentaolaj előnyösen alkalmazható köptetésre. A hörgőkben csökkenti a visz­kózus nyák termelését, de ugyanakkor serkenti a hígabb váladékot termelő mirigyek ak­tivitását, ezáltal a nyák viszkozitása csökken és köhögéssel könnyebben eltávolítható. A köptető hatást fokozza, hogy az illóolaj a felületi feszültséget is csökkenti. Orális bevitel esetén az illó komponensek a bélben felszívódnak, kiválasztódnak a hörgőkben, ily módon elhúzódó, késleltetett hatást fejtenek ki. Az olaj komponensei jellemzően lipofilek, ezért a bőrön, légutakon, gasztrointesztinális nyálkahártyákon keresztül jól felszívódnak.

Az antibakteriális és hűsítő, enyhe helyi érzéstelenítő hatást bőrgyógyászati panaszok (pl. viszkető kiütések) kezelésében lehet hasznosítani.

Az csökkentett mentoltartalmú mezei mentaolajjal nem végeztek preklinikai vizsgálatokat, de az összetétel nagyfokú hasonlósága miatt a borsosmentára vonatkozó vizsgálatok tekint­hetők tájékoztatónak.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.