Alvás javítás

Alvás a különböző kultúrákban

Alvási szokásainkat biológiai szükségleteinken túl számos kulturális tényező is nagyban befolyásolja. Tegyünk egy virtuális világ körüli utazást, és nézzük megr hol hogyan alszanak.

Ki mint veti ágyát…

A nyugati világ ipari országaiban szinte magától értetődő, hogy az embe­reknek méretes hálószobája van, hozzá illően méretes ággyal. A barátsá­gos mintázatú, „lélegző” huzattal borított, gerinckímélő matracokon puhábbnál puhább párnák és takarók sokasága hever. Ilyen luxusról a világ szegényebb országainak lakosai csak álmodhatnak.

Egyes ázsiai vidékeken például esténként a ház egyik helyiségében mindent össze­rámolnak, hogy helyet csináljanak a padlón azoknak a gyékényeknek, amelyeken az egész család alszik. Ezek a körülmények azonban nem fel­tétlenül befolyásolják az alvás minőségét. A fejlett ipari országokban átlagosan sokkal gyakoribbak az alvászavarok, mint például Thaiföldön vagy Indiában.

Az alvás intim szférába utalása még Európában is viszonylag új keletű jelenség. A 17. századig például a fürdőhelyek előkelő vendégei is meg­osztották egymással az ágyukat. Egyesek éjfélig aludtak benne, majd átadták azt más vendégeknek. A középkorban a paraszti családok vala­mennyi tagja egy közös ágyban aludt. Az alvás ideje is lényegesen rend­szertelenebb volt, leginkább a mezőgazdasági munkák kívánalmaihoz igazodott.

Déli pihenő Kínában

Ahány nép, annyi szokás. Amikor egy európai bútoráruházlánc megnyitotta első üzleteit Kínában, az alkalmazottakat különös meglepetés érte. Pontban 12 órakor sok helybéli jelent meg az áruházakban, és egyszerűen befeküdtek az ágyakba egy kis déli szunyókálásra. Akiknek nem jutott ágy, azok a heverőkre vagy karosszékekbe telepedtek le.

A kínai alkalmazottak számára nem tűnt szokatlannak ez a magatartás.
A menedzsment jól reagált: hangosbeszélőn keresztül időben felkeltették a háló-vendégeket, hogy fél kettőre mindenki ismét a munkahelyére érhessen.

Manapság a legnagyobb különbség ott mutatható ki az alvási szoká­sokban, hogy egy adott népcsoport tagjai számára magától értetődő-e a mesterséges fény használata, vagy igazodniuk kell a természetes fényviszonyokhoz.

Ott, ahol nincs mestersé­ges világítás, az emberek nem sokkal napnyugta után lefekszenek. Alvásu­kat azonban az éjszaka folyamán több­ször is megszakítják, olykor akár órákra is. Európa déli országaiban pedig az emberek úgy próbálnak meg­birkózni a nappali nagy hőséggel, hogy intézményesítették a kora délutáni szi­esztát: ebéd után bezárnak az irodák, üzletek, az emberek hazamennek lepihenni, majd négy óra körül ismét kinyitnak és folytatják a munkát.

Hálóöltözetek

A legtöbb ember valamiféle ruházat­ban alszik. A szegényebb országokban ez gyakran megegyezik a nappali öltözettel. A nyugati világban pizsa­mát, hálóinget vagy valamilyen alsóneműt viselünk. Úgy tűnik azonban, hogy Európában egyre csökken a hálóruhák népszerűsége – legalábbis ezt jelzik a kereskedelmi statisztikák visszaeső darabszámai. A férfiak mintegy harmada, a nők ötöde meztelenül alszik.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.