Alvásdiagnosztikai laboratórium, a rossz alvás kivizsgálására!
A rossz alvás okának a feltárásához jöttek létre az alváslaboratóriumok. Ez lehet egy alvásszakértő vezetésével működő önálló intézmény, vagy egy kórházi egység, amelyet tüdőgyógyász vagy neurológus irányít.
Az alváslaboratórium tulajdonképpen egy „high-tech hálószoba”, amelyben a szakorvosok számtalan műszaki berendezés segítségével az alvó beteg adatainak ezreit regisztrálják, melyeket aztán kiértékelnek. A vizsgálati alanyokat a szó szoros értelmében tetőtől talpig bekábelezik: elektródákat vagy szenzorokat ragasztanak a fej és a test különböző részeire, például a hajas fejbőrre, az arcra, a mellkasra, a hátra és a lábakra. A szenzorokat mérőműszerekkel kötik össze, amelyek folyamatosan regisztrálják a szervezetben zajló változásokat az alvás során.
Hová fordulhatunk?
Magyarországon számos kiváló intézményben foglalkoznak alvásproblémák diagnosztikájával és kezelésével. Ilyenek például Budapesten az Állami Egészségügyi Központ Alvásdiagnosztikai és Terápiás Központja, az I. számú Belgyógyászati Klinika Alvásdiagnosztikai Laboratóriuma vagy a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének Pszichoszomatikus szakrendelője, vidéken a debreceni és a pécsi Alvásdiagnosztikai és Terápiás Laboratórium vagy a Szegedi Tudományegyetem Élettani Intézetének alváslaboratóriuma.
Mi történik az alváslaboratóriumban?
Az orvosok kikérdezik a beteget, és természetesen figyelembe veszik a beutaló orvos véleményét is. A vizsgálat legfontosabb része az úgynevezett poliszomnográfia, amelynek során különféle mérési adatok alapján képet kapnak a beteg alvásáról. A vizsgálat egy (néha két) éjszaka alatt zajlik, melynek során a következő megfigyeléseket végzik:
- éjszakai alvásban végzett EEG – szükség esetén alvásmegvonásos vagy vicleo-EEG,
- alvási EKG – korábban fel nem tárt szívritmuszavarok vizsgálata,
- alvási EOG, azaz elektrookulográfia – a szemmozgások regisztrálása,
- alvási EMG, azaz elektromiográfia – az izomszövetek elektromos tevékenységének vizsgálata,
- az alvás közben fellépő akaratlan lábmozgások regisztrálása a lábra helyezett mozgásérzékelők segítségével (például nyugtalan láb szindrómában),
- pulzoximetria – a véroxigénszint (szaturáció) folyamatos mérése,
- a tüdőfunkció monitorozása a mellkasra és a hasra helyezett impedanciaszíjakkal, valamint az orr elé helyezett légzésfigyelő segítségével, amely a légzés frekvenciáját és mélységét méri,
- a horkolási hangok regisztrálása gégemikrofon segítségével. A mérések olykor napközben is folytatódnak, ha például a nappali fáradtság okait vizsgálják vagy fennáll a narkolepszia gyanúja.
Mit mond az orvos?
Az elektródákat többnyire már kora délután felerősítik a betegekre, hogy estig megszokják őket. A második éjszakán már szinte észre sem veszik a jelenlétüket, mint ahogy egy új gyűrűhöz vagy karórához is hamar hozzászokik az ember.
További vizsgálatok
A poliszomnográfiás méréseket gyakran figyelemvizsgálat előzi meg. Ennek során a betegnek egy lesötétített helyiségben hosszabb időn keresztül monoton számítógépes feladatokat kell végeznie. Ezzel a módszerrel kimutatható, ha napközben rövid időkre elbóbiskol vagy akaratlanul elalszik.
Szükség lehet továbbá neurológia vizsgálatokra, vérképelemzésre, esetleg képalkotó eljárások alkalmazására (például MRI). Sor kerülhet nyelőcső-manometriára is, amelynek során a nyelőcső izmainak és alsó záróizmainak a nyomását mérik.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.