Alvás javítás

Alvásdiagnosztikai laboratórium, a rossz alvás kivizsgálására!

A rossz alvás okának a feltárásához jöttek létre az alváslaboratóriumok. Ez lehet egy alvásszakértő vezetésével működő önálló intézmény, vagy egy kórházi egység, amelyet tüdőgyógyász vagy neurológus irányít.

Az alváslaboratórium tulajdonkép­pen egy „high-tech hálószoba”, amely­ben a szakorvosok számtalan műszaki berendezés segítségével az alvó beteg adatainak ezreit regisztrálják, melye­ket aztán kiértékelnek. A vizsgálati alanyokat a szó szoros értelmében tetőtől talpig bekábelezik: elektródá­kat vagy szenzorokat ragasztanak a fej és a test különböző részeire, például a hajas fejbőrre, az arcra, a mellkasra, a hátra és a lábakra. A szenzorokat mérőműszerekkel kötik össze, ame­lyek folyamatosan regisztrálják a szer­vezetben zajló változásokat az alvás során.

Hová fordulhatunk?

Magyarországon számos kiváló intézményben foglalkoznak alvásproblémák diagnosztikájá­val és kezelésével. Ilyenek például Budapesten az Állami Egészségügyi Központ Alvásdiag­nosztikai és Terápiás Központja, az I. számú Belgyógyászati Klinika Alvásdiagnosztikai Laboratóriuma vagy a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének Pszicho­szomatikus szakrendelője, vidéken a debreceni és a pécsi Alvásdiagnosztikai és Terápiás Laboratórium vagy a Szegedi Tudományegye­tem Élettani Intézetének alváslaboratóriuma.

Mi történik az alváslaboratóriumban?

Az orvosok kikérdezik a beteget, és természetesen figyelembe veszik a beutaló orvos véleményét is. A vizsgálat legfontosabb része az úgyne­vezett poliszomnográfia, amelynek során különféle mérési adatok alap­ján képet kapnak a beteg alvásáról. A vizsgálat egy (néha két) éjszaka alatt zajlik, melynek során a következő megfigyeléseket végzik:

  • éjszakai alvásban végzett EEG – szükség esetén alvásmegvonásos vagy vicleo-EEG,
  • alvási EKG – korábban fel nem tárt szívritmuszavarok vizsgálata,
  • alvási EOG, azaz elektrookulográfia – a szemmozgások regisztrálása,
  • alvási EMG, azaz elektromiográfia – az izomszövetek elektromos tevékenységének vizsgálata,
  • az alvás közben fellépő akaratlan lábmozgások regisztrálása a lábra helyezett mozgásérzékelők segítségével (például nyugtalan láb szind­rómában),
  • pulzoximetria – a véroxigénszint (szaturáció) folyamatos mérése,
  • a tüdőfunkció monitorozása a mellkasra és a hasra helyezett impedanciaszíjakkal, valamint az orr elé helyezett légzésfigyelő segít­ségével, amely a légzés frekvenciáját és mélységét méri,
  • a horkolási hangok regisztrálása gégemikrofon segítségével. A mérések olykor napközben is folytatódnak, ha például a nappali fáradtság okait vizsgálják vagy fennáll a narkolepszia gyanúja.

Mit mond az orvos?

Sokan attól tartanak, hogy idegen, szokatlan környezetben nem tudnak majd aludni. Ezt nem tudom megerősíteni. A beszoktató éjszaka után a be­tegek általában nem alszanak rosszabbul, mint otthon a saját hálószobájuk­ban.

Az elektródákat többnyire már kora délután felerősítik a betegekre, hogy estig megszokják őket. A második éjszakán már szinte észre sem ve­szik a jelenlétüket, mint ahogy egy új gyűrűhöz vagy karórához is hamar hozzászokik az ember.

További vizsgálatok

A poliszomnográfiás méréseket gyakran figyelemvizsgálat előzi meg. Ennek során a betegnek egy lesötétített helyiségben hosszabb időn keresztül monoton számítógépes feladatokat kell végeznie. Ezzel a mód­szerrel kimutatható, ha napközben rövid időkre elbóbiskol vagy akarat­lanul elalszik.

Szükség lehet továbbá neurológia vizsgálatokra, vérképelemzésre, esetleg képalkotó eljárások alkalmazására (például MRI). Sor kerülhet nyelőcső-manometriára is, amelynek során a nyelőcső izmainak és alsó záróizmainak a nyomását mérik.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.