• 10 hónapos baba

A 10 hónapos baba szociális játéktere

Most, hogy a gyereknek már több szóra­koztatás kell, mint amit egyedül az any­ja nyújtani tud neki, érdemes elmenni vele egy játszókörbe: itt megkaphatja azt a többletingert, amire vágyik. Egy ilyen közösség nem csak a babának előnyös: a mamának még több haszonnal jár, mint a babának.

A játszócsoport előnyei:

Felnőtt beszéd. A gyerek gügyögése valószínűleg a legédesebb hang az anyu­ka füleinek, de a (főleg a gyerekkel ott­hon maradó) szülők többsége vágyódik a felnőtt-társalgásra. A más szülőkkel va­ló rendszeres találkozás megadja a lehető­séget, hogy az ember egész mondatok­ban beszéljen, és úgy beszéljenek hozzá.

Szórakozás a babának. Ez túl korai időszak a gyerek szocializálódásában, csoportos játékot még nem lehet elvárni tőle, viszont az első év végére a legtöbb baba már képes bizonyos típusú, értel­mes kommunikációra a kortársakkal – általában párhuzamos játék (egymás mel­letti játék) formájában. Jelentős szórakoz­tatási értéke van a baba számára annak is, ha csak lát más babákat játszani, és – ha a játszócsoport másnak az otthonában van – új, izgalmas játékokat próbálhat ki.

Barátságok kialakítása. Ez szülőre és gyerekre is áll. Ha a játszókör sikeres, a gyereknek lehetősége van ugyanazok­kal a gyerekekkel barátkozni éveken ke­resztül. A játszócsoportban kötött barát­ságok tovább folytatódhatnak közös já­tékdélutánok formájában még az után is, hogy az iskola és egyéb kötelezettségek ritkítják az eredeti csoport rendszeres összejöveteleit.

Ha a játszócsoport a kö­zeli szomszédságból alakul ki, sok gye­rek ugyanabba az iskolai osztályba fog kerülni, így a mi gyerekünket családias­ság fogadja majd, és vigaszt nyújt az is­kola első napjaiban. De számunkra is üdvös lehet kialakítani hasonló gon­dolkodású barátok teljesen új körét, főleg ha a régi baráti kör tagjai még nem léptek be a szülői lét korszakába.

Ötletek és információk. Ha új gye­rekorvost keresünk, vagy nem tudjuk eldönteni, mikor és hogyan válasszuk el a gyereket, valószínűleg találunk va­lakit a csoportban, aki tanácsot tud ad­ni, vagy van valamilyen javaslata.

A beavatottak támogatása. A más szü­lőkkel való rendszeres találkozás meg­erősíti a tudatot, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, a) akinek a gyereke nem alszik, b) akinek nincs ideje egy kis bi­zalmas együttlétre a párjával, c) akinek a munkája, állása miatt lelkifurdalása van, d) akinek a lakását ellepik a porci­cák; vagy e) mindez együtt.

Sokféleképpen lehet találni játszókört. Kérdezősködjünk, keressünk ilyen hirde­téseket a közeli üzletekben, a helyi könyv­tárban, közösségi házban, kórházban, az orvos rendelőjében vagy internetes fó­rumokon.

Ha mi magunk szeretnénk (néhány baráttal egyetemben) saját játszókört el­indítani, a következőket kell megfontolni:

• Milyen korú gyerekek lesznek jelen? Nem kell minden gyereknek egyidősnek lenni, de jobb, ha csak néhány hónapos a különbség, mint ha egyéves vagy még nagyobb. Így ugyanazokkal a játékokkal tudnak játszani, és nagyjából azonos szin­ten teremtenek kapcsolatot egymással.
• Milyen gyakran fog a csoport találkoz­ni – hetente, kétszer egy héten, minden második héten?
• Milyen nap és milyen időpont a legal­kalmasabb a magunk és a többi szülő számára? Ha egyszer kialakítottuk az időrendet, próbáljunk meg ragaszkodni hozzá, amennyire csak lehet. A követke­zetesség a sikeres játszókör egyik sarka­latos pontja. A délutáni alvás időpontja és a nehéz időszakok (például a késő dél­után) kerülendők.
• Hol fog a csoport találkozni? Az egyik szülő otthonában, vagy felváltva, min­dig másnál? A helyi parkban vagy a kö­zösségi házban? A hely cserélgetése a cso­port baba tagjai számáfa biztosítja a vál­tozatosságot, a vendéglátással járó fele­lősség egyenlően oszlik meg a felnőtt tagok között. A változatosság azt is je­lenti, hogy a gyerekeknek lehetőségük lesz sok különböző játékkal játszani. A helyszín áthelyezése egy játszótérre vagy parkba szép idő esetén (vagy kö­zösségi házba, ha nem jó az idő) kelle­mes változatosságot nyújt minden érin-tett fél számára.
• A résztvevők száma: korlátozzuk, hogy hány szülő és baba jöhet! Túl sok szülő és gyerek (mondjuk, tizenöt baba) je­lenléte túl nyüzsgővé teheti a játszó­kört; túl kevés (két-három baba) túl kevés ingert nyújt. (Nem minden tag jelenik meg minden csoporttalálkozón meghűlés, orvosi vizsgálatok vagy más egyeztetési nehézségek miatt.)
• Lesz-e élet-ital? Egyedül a vendéglátó házigazdák legyenek-e felelősek érte? Ha van olyan gyerek a csoportban, akinek valamilyen ételallergiája van, azt tekin­tetbe kell venni. Legyenek-e szabályok a cukros ételekre és italokra vonatko­zóan, vagy bízzuk a vendéglátást a házi­gazdák ítéletére?
• A játszócsoport szülő-gyerek játékok-fa épüljön-e, vagy a gyerekek számára legyen játék, a felnőttek számára társa­sági esemény? Gondoljunk arra is, hogy a szülőknek bizonyára sok időt kell eltölteniük a békefenntartással addig, amíg a gyerekek nem elég idősek ahhoz (mond­juk, három- vagy négyévesek), hogy ma­gukban is eljátsszanak hosszabb ideig.
• Határozzunk-e meg irányelveket a fe­gyelmezésre és a viselkedésbeli elvárások­ra? Valószínűleg abban érdemes megál­lapodni, hogy a szülők csak a saját cse­metéjük fegyelmezéséért felelősek.

Amint eldöntöttük a játszócsoport mű­ködési feltételeit, kezdődhet a csoport szervezése

Terjesszük el a hírt a barátok és a szomszédok között, osztogassunk is­mertetőket, hirdessünk a helyi újságban vagy a szülők magazinjában, ismerked­jünk szülőkkel a játszótéren. Ha már van néhány érdeklődő szülő, el is kezd­hetünk játszani (később még csatlakoz­hatnak új tagok).

Az előnyök mellett azért veszélyei is lehetnek egy játszócsoporthoz való csat­lakozásnak vagy ilyen kör elindításának. Először, más egykorú kisbabák láttán esetleg feleslegesen aggódni kezdünk, hogy vajon a saját gyerekünk a többiek­hez képest hogyan fejlődik. (A megol­dás: ne felejtsük el, ismételgessük ma­gunkban gyakran, hogy a gyerekek testi, verbális és szociális fejlődésében a nor­mális tartomány nagyon széles.)

Másod­szor, nagy a valószínűsége, hogy a gyerek legalább annyi kórokozón fog osztozni a többi csoporttaggal, ahány játékszeren. (Nem kell izgulni, ez a kisgyerekkori cso­portos tevékenységek elkerülhetetlen következménye, valószínűleg a gyerek kevesebbet fog betegeskedni később. Valamennyire segíthet, ha a társaság alap­szabályzatában rögzítjük a „beteg gye­rek maradjon otthon” elvet.) Egy má­sik lehetséges veszély, hogy akaratlanul is társadalmi nyomást gyakorlunk a gyerekre. A játszócsoportnak örömnek kell lenni, és nem nyomasztó feladat­nak. Jó, ha a gyerek szeretne részt venni benne, de ha nem, ne erőltessük.

Egy játszócsoport tagjának vagy kezdeményezőjének lenni sok előnnyel járhat, de semmi esetre sem követelmény az első években. A gyerek élvezi, hogy más babákkal játszhat. Ha elegendő él­ményt kapunk játszócsoport nélkül is, ha dolgozunk, és nem tudunk ilyesmi­re időt szakítani, ha nem szeretjük a tervezett, csoportos élményeket, hanem jobban kedveljük az alkalmi szü­lő-gyerek összejöveteleket, ne érezzük kötelességünknek a játszócsoport láto­gatását.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.