A helyes diagnózis veleszületett rendellenesség megállapításához
„A családorvosunk szerint a kisfiúnknak nagyon súlyos, veleszületett rendellenessége van. Én nem tudom elhinni – a mi családunkban mindenki teljesen egészséges.”
Egy súlyos betegséget, főleg a gyerekünkét, nagyon nehéz elfogadni
Az első reakció mindig a tagadás: Abba a reménybe csimpaszkodunk bele, hogy valaki tévedett. A gyötrő kétségeink feloldásának legjobb módja, ha másokkal is ellenőriztetjük a diagnózist – végül is senki sem tévedhetetlen.
Ha tehát eddig nem tettük, alaposan vizsgáltassuk ki a gyereket egy, az újszülöttek területén tapasztalt szakemberrel (vagy más gyerekspecialistával, például genetikussal, neurológussal, kardiológussal), aki jól ismeri azt a betegséget, amelyet diagnosztizáltak, és győződjünk meg róla, hogy minden megfelelő vizsgálatot elvégeznek, mind a diagnózis megerősítése, mind pedig bármilyen más, fennálló probléma felfedezése érdekében.
A pontos diagnózis felállítását elősegíthetjük, ha minden lehetséges információt megadunk a család orvosi történetéről (beleértve minden örökletes genetikai rendellenességet), a terhességünkről és a terhesség alatti viselkedésünkről (például dohányzás, alkohol- vagy drogfogyasztás, szedett orvosságok, betegségek, főleg ha láz is kísérte stb.). Őszinte válaszaink segíthetnek az orvosnak a bizonytalanság eloszlatásában és a pontos diagnózis felállításában.
Csak a tények
Az internet a szülők, főleg a speciális igényű gyereket nevelő szülők számára értékes információforrássá és támogatássá vált. Azok a szülők, akik minden lehetőt meg szeretnének tudni egy születési rendellenességről vagy más egészségügyi problémáról, több száz forrást érhetnek el anélkül, hogy kitennék a lábukat otthonról vagy egy percre is magára hagynák gyereküket.
- Sebészet
- Szívinfarktus – tünetei, diagnózisa
- Hagyományos röntgenfelvétel, ultragyors CT és MRI
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A megértő és együtt érző társaságra vágyó szülők társalkodóportálokhoz csatlakozhatnak, ahol a tapasztalatok és megfigyelések szabadon megoszthatók. Mindenképpen használjuk ki ezt a lehetőséget, mert segít megbirkózni a gyerekünk fogyatékosságával. Ne felejtsük el azonban, hogy nagyon sok hamis információ is kering az információs sztrádán. Mindig beszéljük meg egy szakemberrel, amit megtudtunk, és csak az ő véleménye után fogadjuk el az információt, vagy fontoljuk meg, hogy felhasználjuk-e a gyerek gondozásában.
Ha a konzultáló orvos egyetért az első orvossal, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a diagnózis helyes – és a gyerek egyik orvostól a másikig cipelése nem fog változtatni a tényeken. Egy a millióhoz az esélye annak, hogy több orvos is téved, de sokkal valószínűbb, hogy a baj valós.
Igyekezzünk pontosan megérteni, hogy mi is a diagnózis
Az első alkalommal, amikor a szülőknek megmondják, hogy a gyereküknek születési rendellenessége van, a mindent elöntő sokk többnyire elsöpri a részleteket. Csak annyit hallanak meg: „A gyerekük nem egészséges.” Ezen kívül minden elmosódik. Kérjünk tehát egy második találkozót az orvostól, amikor a fejünk egy kicsit már kitisztult (a gondolkodásunk egy darabig még szétszórt lesz, ne is várjunk mást).
Az orvosoktól és/vagy a babára gondot viselő nővérektől kapott információkon túl gyűjtsünk információkat könyvekből, hasonló helyzetben lévő szülőktől, fogyatékos gyerekekre és/vagy a gyerek bajára specializálódott szervezetektől. Ne hagyatkozzunk azonban jó szándékú, de rosszul informált családtagokra vagy barátokra – ezek valószínűleg inkább babonán, mint az orvostudomány eredményein alapulnak.
Mielőtt hazavisszük a kisbabát, kérdezzük meg az orvost, hogy mire számíthatunk (viselkedés, fejlődés és orvosi problémák területén), milyen figyelmeztető jelekre kell figyelnünk, és mit tehetünk a család többi tagjával együtt, hogy a kisbaba kiteljesítse a benne rejlő lehetőségeket. Jegyzeteljünk, hogy legyen mire hivatkoznunk otthon.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.