• kilenc hónapos baba

A kilencedik hónapos baba – Mit tud ilyenkor?

Nappal egyszerűen nincs elég idő egy izgő-mozgó nyolc hónapos számára, aki állandóan menne – vagy legalábbis megkísérel menni, bármikor, amikor lehetősége adódik. A kisbabák egyben kezdő komédiások is (akik bármit meg­tesznek egy kis nevetésért), mohó után­zók (akik örömüket lelik minden szülői hang utánzásában) és született előadó­művészek.

A kis­baba már bonyolultabb fogalmakat is képes megérteni, például a tárgy ál­landóságát – hogy attól, ha valamit el­fedünk (például a papa az étlap mögé bújik), még ott van -, és játékaiban is sokkal tapasztaltabb. Ennek az újfajta érettségnek azonban megvan az ára: az idegentől való félelem. Valamikor örült szinte minden barátságos karnak, most azonban meglehetősen válogatóssá vá­lik a körülötte lévő társaság iránt. Csak a mama, a papa és a kedvenc pótmama jöhet szóba.

Mit tud a baba?

Fejlődése során minden csecsemő el­érkezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor se kell megijedni, ha egy-egy állomást mintha lekésne a baba: minden bizonnyal hamarosan annak is eljön az ideje. Minden gyereknek a saját fej­lődési tempója a normális. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a hasmánt gyakorolható készségeket csak akkor tudja megtanulni, ha módjában áll gyakorolni őket.

Adjuk meg tehát a lehetőséget a csecsemőnek, hogy fel­ügyelet mellett hason fekve játsszon. Ha kétségeink vannak a baba fejlődé­sével kapcsolatban (például kihagyott egy fejlődési mérföldkövet, vagy meg­figyeltünk valami lemaradást a fejlő­désében), kérdezzük meg nyugodtan az orvostól a következő rutinvizsgálat során, még ha az orvos nem is említi.

A szülők sokszor megfigyelnek a baba fejlődésében olyan apró eltéréseket, amit az orvosok nem vesznek észre. A koraszülöttek valamivel később ér­keznek el az egyes fejlődési fokokhoz, mint időre született kortársaik: az ese­tek többségében nagyjából annyit kés­nek, amennyivel korábban születtek (korrigált korukat tehát onnan „számol­juk”, mintha időre születtek volna), néha többet is.

A kilencedik hónapban ezt kell tudnia a babának:

• Távolabbi tárgy eléréséért küzdeni
• Elejtett tárgyat keresni

Valószínűleg tudni fogja:

• Ülő helyzetből álló helyzetbe húzni magát.
• Mászni vagy kúszni.
• Hason fekvésből felülni.
• Tiltakozni, ha elveszik a játékát.
• Valakibe vagy valamibe kapaszkodva állni.
• Apró tárgyat a hüvelykujjával és a mu­tatóujjával felvenni (minden veszélyes tárgyat tartsunk a babától távol).
• Azt mondani, hogy „mama” vagy „pa­pa”, válogatás nélkül bárkinek.
• Kukucs játékot játszani.

Talán tudni fogja:

• Tapsolni vagy integetni.
• Bútorba kapaszkodva járni.
• Megérteni a „nem” szó jelentését (és nem mindig engedelmeskedni).

Esetleg még ezt is tudja:

• Labdázni (visszagurítani a labdát).
• Csészéből önállóan inni.
• Rövid ideig támasz nélkül megállni.
• Stabilan egyedül állni.
• Értelemszerűen papát és mamát mondani.
• A mamán és a papán kívül újabb szót kimondani.
• Egytagú, gesztussal kísért utasításra reagálni („add ide nekem!”, mozdulat kíséretében).

Mit várhatunk az e havi orvosi ellenőrzésen?

A vizsgálatot minden gyerekorvos a sa­ját belátása szerint hajtja végre. A vizs­gálat általános menetét, a diagnosztikai módszerek számát és jellegét, az alkal­mazott módszereket a gyerekek egyedi szükségletei is befolyásolják.

Általános­ságban a következőket várhatjuk a gye­rek kilenc hónapos kora körül végzett vizsgálaton:

• Az orvos érdeklődik az anya, a gyerek és a többi családtag hogyléte felől; meg­kérdezi, hogy eszik, alszik, fejlődik a ba­ba, dolgozó anya esetén ki vigyáz rá.
• Megméri a baba súlyát, testhosszát, fej körfogatát, felméri, mennyit gyarapo­dott, amióta megszületett.
• Fizikális vizsgálat, beleértve bármely korábbi problémával kapcsolatos ellen­őrző vizsgálatot is.
• A fejlődés vizsgálata: ennek során elő­fordulhat, hogy az orvos különböző vizs­gálatokkal ellenőrzi a gyerek értelmi ké­pességeit, hogy egyedül tud ülni, segítség­gel vagy segítség nélkül feláll, tárgyért nyúl és megfogja, apró tárgyakat vizs­gál és felvesz, keresi a leesett vagy eldu­gott tárgyakat, a nevére reagál, felismer olyan szavakat, mint „mama”, „papa”, „pá-pá” és „nem”, szeret társasjátékokat játszani, tapsol, integet, kukucskál; de az anya tapasztalataival kiegészített egy­szerű megfigyeléssel is beérheti.
• Oltások, ha még nem kapta meg, amennyiben a gyerek egészséges és egyéb ellenjavallat nincs. Az első oltás által kiváltott esetleges reakciókat előre meg kell beszélni.
• Esetleg hemoglobin- vagy hematokrit- vizsgálatok vérszegénység ellenőrzésére (általában az ujjhegy megszúrásával).
• Tudnivalók a következő hónapra, a táp­lálkozással, az alvással, a fejlődéssel, a bal­esetvédelemmel kapcsolatosan.

Esetleges további kérdések, amelyekre választ várunk, amennyiben az orvos korábban még nem adott választ.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.