• baba

Biztonság: változtassuk meg a babát is!

Sokkal nagyobb valószínűséggel sérülnek meg azok, akik fogékonyak a sérülésre, és természetesen a babák könnyen eshet­nek ebbe a kategóriába. Nem korai azon­ban, hogy elkezdjük a babát „biztonsá­gosabbá tenni”, még akkor sem, ha a há­zat biztonságossá tettük.

Tanítsuk a babát a veszélyekről, ahányszor csak szembesü­lünk velük!

Tegyünk úgy, mintha a tű he­gyéhez érnénk, és mondjuk: „Jaj!”, majd rántsuk vissza az ujjunkat tettetett fájdalmunkban. Találjunk ki és alkalmazzunk veszélyre figyelmeztető, állandóan vissza­térő szavakat („fáj”, „bibis”, „meleg”, „forró”) és kifejezéseket („ne nyúlj hoz­zá”, „ez veszélyes”, „vigyázz”, „az fáj”, „ettől bibis lesz”), úgy, hogy a baba auto­matikusan összekapcsolja ezeket veszélyes tárgyakkal, anyagokkal és helyzetekkel. Először úgy fog tűnni, hogy kis színjáté­kunk elmegy a kicsi füle mellett – és való­ban így is van. Az agya azonban fokoza­tosan tárolni kezdi az információt, és egy nap látható lesz, hogy a lecke rögzült. Kezdjük a babát oktatni a következőkre:

Éles vagy hegyes szerszámok

Amikor kést, ollót, borotvát vagy levélbontó kést használunk a baba szeme láttára, minden esetben említsük meg, hogy ez éles, nem játék, és csak anya, apa vagy más felnőt­tek nyúlhatnak hozzá. Amint a kicsi idősebb lesz, és finom mozgásának a szabályozottsága javul, megtaníthatjuk vágni a biztonsági gyerekollóval és ke­nőkéssel. Végül elérhetjük azt, hogy a szerszámok „felnőtt” változatát használ­ja, felügyelet mellett.

Meleg, forró

Még egy hét vagy nyolc hónapos is kezdi megérteni, ha folya­matosan figyelmeztetjük arra, hogy a kávé (vagy a tűzhely, a gyertya, a radiá­tor vagy a hősugárzó, a kályha) forró, és nem szabad megérinteni. Hamaro­san a „forró” automatikusan azt fogja jelenteni a babának, hogy „ne érj hozzá”. A forró illusztrációja céljából engedjük, hogy hozzáérjen valamihez, ami meleg, de nem elég forró ahhoz, hogy meg­égesse – a nagyon meleg kávéscsészéhez például. Ha a gyerek elég idős ahhoz, hogy gyufát gyújtson vagy hozzon egy csésze kávét, meg kell tanítanunk, hogy tegye ezt biztonságosan.

Lépcső

Gyakran tanácsolják szülőknek, hogy tegyenek fel biztonsági rácsokat a lépcsőre az olyan otthonokban, ahol a babák most kezdenek önállóan mozog­ni – egyedül vagy bébikompban. Egyrészt ez egy olyan fontos biztonsági előírás, amelyet túl kevés családban vesz­nek figyelembe. Másrészt az olyan baba, aki semmit sem tud a lépcsőkről azon­kívül, hogy tiltott terület számára, a leg­esélyesebb arra, hogy leessen, amikor elő­ször fedezi fel a nyílt lépcsősort.

Tegyünk tehát biztonsági rácsot minden olyan lép­csősor tetejére, amely több mint 3 fok­ból áll – lefelé jönni sokkal bonyolul­tabb, és emiatt sokkal veszélyesebb a babának, mint felfelé haladni. Helyez­zünk el rácsot a lépcső aljától a harma­dik fokra is, így a baba gyakorolhatja a fel- és lej utast, biztonságos körülmé­nyek között. Ha gyakorlottá vált, időn­ként nyissuk ki a kaput, hadd ízlelgesse a kicsi a szabadságot, miközben egy vagy két lépcsőfokkal lejjebb állunk vagy gug­golunk, hogy támaszt nyújthassunk, ha a kicsi kezek vagy lábak megcsúsznának.

Ha a felmászást begyakorolta, tanítsuk meg a babát arra, hogyan jusson le biz­tonságban – ez sokkal nagyobb kihívás, és akár néhány hónap is szükséges lehet az elsajátítására. Az olyan gyerek, aki tud­ja, hogyan másszon fel és le lépcsőn, sokkal nagyobb biztonságban van a nem védett lépcsőkön, mint azok, akiknek nincs a mászásban gyakorlatuk. Azonban továbbra is tartsuk a helyén a védőrácsot, erősítsük meg, ha nem vagyunk a közel­ben, hogy felügyeljünk, egészen addig, amíg a gyerek nem lesz megbízható lép­csőjáró (körülbelül kétéves korában).

Elektromos veszély

Az elektromos csatlakozóaljzatok, elektromos vezetékek, elektromossággal működő készülékek nagyon vonzóak a kíváncsi elmének és kezeknek. Nem elég megakadályozni a gyereket abban, hogy kipróbáljon egy nem védett aljzatot, vagy minden látható vezetéket elrejteni a lakásban; szükséges az is, hogy ismételten emlékeztessük a kicsit a lehetséges veszélyre („fáj!”), és az is fontos, hogy az idősebb gyereket megtanítsuk az elektromosság óvatos használatára és arra, milyen veszélyt je­lent, ha vízzel érintkezik.

Kádak, medencék és más, vizes szóra­kozások

A vizes játékok szórakoztatóak és tanulságosak. Tanítsuk meg azon­ban a babának azt is, hogy nem mehet a kádba, medencébe, tóba vagy bármi­lyen más, nagyobb vízbe anya, apa vagy más felnőtt nélkül – és ez ugyanígy ér­vényes minden babára és gyerekre, aki úszásoktatáson vett részt. Nem tehe­tünk egy kicsi gyereket eléggé „vízbiz­tossá”, ezért soha ne hagyjuk egyedül víz mellett, viszont elkezdhetjük oktatni a vízbiztonsági szabályokra.

Mérgező anyagok

Mindig figyelme­sen elzárjuk a háztartási tisztítószereket, gyógyszereket és így tovább. Ha azon­ban a nagyszülők jönnek látogatóba, elő­fordulhat, hogy nagypapa a nappaliban, az asztalon hagyja a szívgyógyszerét. Vagy a nagynéninél vagyunk, és ő a klóros fe­hérítőt a konyhai mosogató alatt tartja. Mi magunk idézzük elő a veszélyt, ha nem kezdjük el tanítani a babát a veszé­lyes anyagokkal való biztonságos bánás­módra.

Ismételjük el neki újra és újra:

• „Semmit ne egyél meg, amit nem anya, apa vagy más felnőtt adott neked”! (Ez bonyolult elv egy babának, azonban fon­tos minden gyerek számára, hogy végül megtanulja.) „Ne egyél és igyál semmit, ami nem étel vagy ital”
• „A gyógyszer és a vitamintabletta nem édesség” – habár néha úgy ízesítik (soha ne nevezzük a baba gyógyszerét „cukor­kának” vagy „finomságnak”). „Ne edd meg, ha nem anya, apa vagy más felnőtt adja, akit ismersz!”
• „Ne vegyél semmit a szádba, amiről nem tudod, hogy micsoda!”
• „Csak anya, apa vagy más felnőtt hasz­nálhat gyógyszert, súrolóport, viaszt és más, esetleg veszélyes anyagokat.” Ismé­teljük ezt el minden alkalommal, amikor gyógyszert veszünk be vagy adunk be, kisúroljuk a kádat, bútort fényezünk stb.

A szabadban is veszélyek leselkednek ránk, ezért a babát fel kell rájuk készítenünk:

Utcai veszélyek

Kezdjük el tanítani a közlekedési szabályokat már most! Min­den alkalommal, amikor átkelünk az utcán a babával, mondjuk el, hogy fi­gyelni kell az autókra; azt, hogy a zöld lámpánál kell átkelni és nem a pirosnál. Ha gépkocsifelhajtók vannak a szom­szédságban, akkor el kell magyaráz­nunk, hogy szükséges „megállni, körül­nézni és figyelni” ezekre is. Ha a kicsi már jár, akkor meg kell tanítanunk ar­ra, hogy soha ne keljen át az úttesten, csak felnőtt kezét fogva, akkor is, ha nincs forgalom. Jó elgondolás az is, hogy a járdán is fognia kell valaki kezét, azonban sok totyogó szereti élvezni az önálló gyaloglás szabadságát.

Ha meg­engedjük ezt (és valószínűleg meg kell engednünk legalább az idő egy részé­ben), rajta kell tartanunk a szemünket minden másodpercben – ennyi elég egy kisgyereknek ahhoz, hogy egy közeledő autó elé ugorjon. A „ne menj az utcára egyedül” szabály megszegéséért súlyos büntetés jár!

Tanítsuk meg a babának:

Nem hagy­hatja el a házat vagy a lakást nélkülünk vagy más felnőtt nélkül. Csak egyszer ke­rüljön egy totyogó egyedül a bejárati ajtón kívülre, és azonnal megtörténik a baj. Egy zár, amely a baba számára hozzáférhetet­len, megelőzi az ilyen lehetséges tragédiát.

Biztonság az autóban.

Ne csak azt biz­tosítsuk, hogy a baba hozzászokjon az autóban az autósüléshez, hanem azt is, hogy ha idősebb lesz, megértse, miért fontos ez. Ha csak egyszer kivételt te­szünk, nagyon bonyolult lesz elfogad­tatni vele, hogy az autósülés nem vita tárgya. Ismertessünk vele az autóra vo­natkozó más biztonsági szabályokat is, mint például azt, hogy nem dobálunk szét játékokat és nem játszunk az ajtó­zárral vagy az ablakemelőkkel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.