Babaápolás

A tizenegyedik hónap babáknál, fontosabb tudnivalók

Ebben a hónapban alighanem egy kis szabadulóművésszel leszünk megáldva, akinek az a legkedvesebb elfoglaltsága, hogy bemásszon oda, ahová nem sza­bad, vagy kimásszon onnan, ahonnan helytelen. Nincs olyan magas polc, nincs olyan nehezen nyíló szekrényajtó, amitől egy tíz hónapos felfedező vissza­riadna. Houdinit megszégyenítő ügyes­séggel igyekszik szabadulni a pelenkázástól, a babakocsiból, az etetőszékből és egyáltalán, mindenfajta leláncoltság­ból.

Testi ügyességének látványos fejlő­désével – többek közt az első lépésekkel – együtt a beszédkészsége is nagyot fej­lődik, bár ez egyelőre inkább a megértett, semmint a kimondott szavak számában mutatkozik meg. Egyre szívesebben nézegeti a könyveket, kezdi felismerni, sőt mutogatni az ismerős képeket. Mutogatni egyébként is szeret, függet­lenül attól, hogy éppen mit csinál, elvég­re ez is egy módja a szavak nélküli be­szélgetésnek.

Mit tud a baba a 11. hónapban?

Fejlődése során minden csecsemő elér­kezik bizonyos mérföldkövekhez. Akkor se kell megijedni, ha egy-egy állomást mintha lekésne a baba: minden bizonnyal hamarosan annak is eljön az ideje. Minden gyereknek a saját fejlődési tempója a normális. Ha kétségeink vannak a baba fejlődésével kapcsolat­ban (például kihagyott egy fejlődési mérföldkövet, vagy megfigyeltünk va­lami lemaradást a fejlődésében), kér­dezzük meg nyugodtan az orvostól a következő rutinvizsgálat során, még ha az orvos nem is említi.

A szülők sokszor megfigyelnek a baba fejlődé­sében olyan apró eltéréseket, amit az orvosok nem vesznek észre. A kora­szülöttek valamivel később érkeznek el az egyes fejlődési fokokhoz, mint idő­re született kortársaik: az esetek többsé­gében nagyjából annyit késnek, amennyivel korábban születtek (korrigált korukat tehát onnan „számoljuk”, mint­ha időre születtek volna), néha töb­bet is.

A tizenegyedik hónapban ezt kell tudnia a babának:

  • Hasizomból fölülni.
  • Apró tárgyat a hüvelykujja és a muta­tóujja bármely részével felvenni (min­den veszélyes tárgyat tartsunk a babától távol).
  • Megérteni a „nem” szó jelentését (és nem mindig engedelmeskedni).

Valószínűleg tudni fogja:

  • Tapsolni vagy integetni.
  • Bútorba kapaszkodva járni.
  • Ujjal vagy gesztikulálva megmutatni, mit szeretne.

Talán tudni fogja:

  • Apró tárgyat szabályosan a hüvelykuj­ja és a mutatóujja vége közé fogva fel­venni (minden veszélyes tárgyat tartsunk a babától távol).
  • Rövid ideig támasz nélkül megállni.
  • Értelemszerűen papát és mamát mondani.
  • A fenti kettőn kívül még egy szót mon­dani.

Esetleg még ezt is tudja:

  • Stabilan egyedül állni.
  • Síráson kívül mással is kifejezni az aka­ratát.
  • Labdázni (visszagurítani a labdát).
  • Csészéből önállóan inni.
  • Kezdetleges nyelven beszélni (halan­dzsaszöveget mondani, amely úgy hang­zik, mint valami mesterséges, idegen nyelv).
  • A „mama” és a „papa” szón kívül három vagy több szót kimondani.
  • Gesztussal nem kísért utasításra rea­gálni („add ide nekem!”, mozdulat nélkül).
  • Járni.

Mit várhatunk az-e havi ellenőrzésen?

Erre a hónapra a gyerekorvosok általában nem terveznek vizsgálatot – talán éppen azért, mert az ilyen korú gyerekek kü­lönösen rosszul tűrik, ha vizsgálat közben lefogják őket. Ha ráadásul a gyerek az idegenektől is fél, a legkedvesebb, leg­gyöngédebb orvos sem képes elnyerni a tetszését. Az orvost csak olyan problé­ma esetén érdemes kihívni, amit nem lehet a következő hónapig halogatni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.