Gyermekbetegségek

Babáknál: finommozgások fejlesztése

Január általában az év leghidegebb, hóban legcsapadékosabb hónapja. A régebbi időkben a falusi embereknek ilyenkor volt ideje az olyan kézműves tevékenységekre, mint a tollfosztás, ku­koricahántás, szövés-fonás, kosárfonás, halászhálókötés, javítás, kisebb-nagyobb szerszámkészítés-javítás, de akadt idő mesélésre, tréfálkozásra, bálok rendezésére.

A hidegebb, csúszós időben most is kevesebbet tartózkodunk a szabadban, a mozgásos tevékenységek is korlátozódnak. Ezért néhány ötletet szeretnék megosztani a kedves olvasókkal, hogyan is lehet hasznosan eltölteni a szabadidőt, ha beszorulunk a lakásba.

A test nagyobb izmai segítik elő a fordulást, gurulást, mászást, csúszást, járást, futást, ugrást. Ezek a mozgások főként a helyzetvál­toztatást, haladást szolgálják és ezeket a mozgásfajtákat hívják nagymozgásoknak. A kisebb izmok működése, a finommozgás, a kéz, láb, arc, szem mozgatását hozzák létre. A finommozgások segí­tik a fogást, a kézzel történő manipulációt, az arcunkon megjelenő, érzelmeket kifejező mimika létrejöttét. A beszéd kivitelezéséhez, a szem tárgykövető mozgásához is nélkülözhetetlen a finommotorika.

Az újszülött aktivitása még nagyon csekély

Mozdulatai akarat­lanok, az ingerekre egész testével válaszol. Mozgása csak később válik irányítottá, összerendezetté. Sok-sok tapasztalatszerzés után válik képessé arra, hogy kezének, lábának, szemének működését koordinálja. Először a szem kezdi követni a mozgó, látótérbe került tárgyakat. Ehhez a két szem együttes, összehangolt munkájára van szükség. Később a kéz nézegetése, a két kéz összeérintése, a két kéz fogó mozgása teszi lehetővé, hogy a kisbaba megfogja a tárgyakat. A kar, láb, törzs izomzatának erősödésével kezd majd megfordulni, mászni, ülni, járni.

Az arc izmai finom mozgásukkal segítik, hogy érzelmeinket kifejezzük mimikánkkal is. Az arcizmok a gége és száj izmaival a beszédet is létrehozzák. Az újszülött még csak sírás­sal jelzi szükségleteit, később már játszadozik hangjával és egyre differenciáltabb hangadást tud produkálni, míg végül a beszédet is kivitelezi.

A finommozgások fejlődését tudatosan mi is segíthetjük

Arc­izmok, beszédhez szükséges ajak, nyelv, torokizmok fejlesztése céljából utánzással erősítsük meg a kisbaba hangadásait, hogy újra próbálkozzon. Szájmozgással, hangok ejtésével ösztönözzük a já­tékos ismétlésre, gyakorlásra. A néhány hónapos gyermek próbálja utánozni a fölé hajló felnőtt, testvér tátogását, nyelvnyújtogatását, csücsörítését.

Később, ha felfújt arcunkat „kipukkasztjuk” hango­san nevet rajta, és ő is utánozza. Örül, ha berreghet, nyávoghat, tátoghat, cuppantgathat. Ezeket a próbálkozásokat segítsük min­denképpen, hisz ezek lesznek a beszédhangok alapjai. A nyelv fi­nommozgását segíti, ha a kicsi kanálból mézet, joghurtot, lekvárt nyalogathat.

Tanítsuk meg, hogyan egyensúlyozhat, hintáztathat a nyelvén előre, hátra, jobbra-balra egy szem zizit, vagy kenyérfalatot. A nyel­vét hogyan mozgathatja száján belül. Kitalálhatunk hozzá egy kis mesét is. Pl. söpörd ki a nyelveddel a padlást (szájpadlás), mosd le a fogadat kívül-belül, sétáljon a nyelved a kapun (száj) ki és be, körben. Nyomja ki a nyelved a ház oldalát (arc) stb. Utánozzon különböző állathangokat. Ajkát szorítsa össze, húzza szélesre, tátsa nagyra a száját, fújja fel levegővel az arcát. Utánozzon tükör előtt arckifejezéseket. Mutassa meg milyen az, amikor mérges, kiváncsí, hangos, szomorú, álmos stb.

A kéz izmainak finomítása fontos, mert a munkához elenged­hetetlen a jó kézügyesség és az iskolában is ezen alapul az írástanu­lás.

Az egész kis csecsemő már nyúl az érdekes, színes tárgyak felé. Adjunk a kezébe sokféle tárgyat, hogy minél több tapasztalatot szerezhessen az anyagok felületi tulajdonságairól. Tapogatásával megismeri a tárgy keménységét, nedvességét, felületi érdességét, nagyságát, alakját. A tárgyakat eleinte csak forgatja, ütögeti, nya­logatja, majd két kézzel szorítja, elengedi, vagyis manipulálni kezd velük. Amikor nagyobb lesz, a játszótéren szívesen turkálja, mor­zsolja a homokot, lapátolja, lapáttal fúrja az alagutat, mert megta­nulja fokozatosan az eszközhasználatot.

Kézügyesség fejlesztése

Gyurmázás, agyagozás közben sodor, lapít, gömbölyít, egyre ügyesebb alakzatokat hoz lét­re. Adjunk eszközt is hozzá. Egy életlen késsel vághatja a puha anya­got, egy fadarabba szúrt fejetlen szöggel lyukat fúrhat, fokhagy­manyomóval hajat készíthet gyurmaemberkéje fejére, vagy farkat az éppen elkészülő lovának. Az eszközök ösztönzik, hogy tovább szépítse, tökéletesítse alkotásait, és hogy újakat hozzon létre. A kéz finom mozgását a rajzolás, festés is jól segíti. Kisebb gyerek­nek nagyobb méretű papíron, vastag nyomatékot hagyó eszköz­zel könnyebb sikereket elérnie, ezért lehet vizes szivaccsal, vastag festőecsettel, filctollal, krétával kezdeni az ábrázoló tevékenységet. Később vegyük elő a vékonyabb ceruzát, kisebb papírt.

Az első rajzolásnál a kicsik még marokra fogják a rajzszerszámot, de ahogy ügyesednek, úgy kell őket megtanítani a helyes ceruzafogásra, eszközhasználatra. Ezt mutassuk meg és mondjuk is el. Mutató és hüvelykujj összeszorítja a ceruzát, a középső ujj pedig alátámaszt­ja. A helyes ceruzafogás megkönnyíti a betűelemek rajzolását, összekötését majd az írástanulásnál az iskolában. A kétujjas fogás megtanulásával a gyermek képessé válik a gyöngyfűzésre, varrás­ra, magok ragasztására, hajtogatásra. Az óvodás gyermek már szí­vesen varr gombot pl. hóemberre, bohócruhára, pöttynek katicára. Ez a feladat könnyebb, ha a textilanyagot egy vékony papírlapra ragasztjuk előbb.

A tű befűzését nagylyukú tűvel kezdjük

Az 5-6 éves lányok már örömmel fonnak hármas fonással. Kipróbál­hatják a szövőkeretet (gyermeknek valót), amivel kisebb terítőt, tarisznyát készíthetnek. A körmöcske használatát is hamar meg­tanulják, amivel hajpántot, csigát, karkötőt, kígyót hurkolhatnak. A fiúk a barkácsolást kedvelik meg ilyen korban. Szívesen szögelnek, kalapálnak, csavaroznak, építenek dobozokból, építőjátékokból várakat, járműveket. Munka közben a szerszámok helyes használa­tát is elsajátítják. így jól bánnak az ollóval, csavarhúzóval, kala­páccsal. Nem kell mindentől eltiltani őket, inkább a szerszámok biztonságos kezelését kell megmutatnunk.

Időnként ne csak a kezüket, hanem a lábukat is használják a gyerekek finommozgásra. Érdekes dolog a lábujjak közé szorí­tott filctollal rajzolni, ecsettel festeni, ábrákat másolni. A lábtorna mellett hasznos és szórakoztató játék, ha kiborítjuk a legós doboz tartalmát a földre és mezítlábbal kell összeszedni, belerakni újra a dobozba. Lábbal lehet gyűjteni papírgombócokat, különböző ter­méseket, fonalakat, rongydarabokat. A talp izomzatát ügyesíti a különböző méretű labdák gurigázása, összeszorítása talppal.

A gyerekek a házi munkában való bekapcsolódással is ügyesed­nek

Megtanulhatják az egyszerűbb háztartási eszközök használatát (kézi darálót, reszelő, felmosó vödör stb.). Eleinte lehet, hogy kicsit ügyetlenebbek lesznek, de mi is így kezdtük. Türelemmel tanítsuk meg őket a munkafolyamat sorrendjére, a különböző technikákra, így egyre önállóbban végzik majd a feladatokat, ami sikerélmény­hez juttatja őket.

A feladatokhoz, munkához, segítségadáshoz szok­tatott gyerekek könnyebben veszik az akadályokat az iskolában is. Kitartóbbak a tanulásban, a kézműves tevékenységekben, ezért tudásuknak, tehetségüknek megfelelően vonjuk be már egész kicsi koruktól őket sok-sok közös munkálkodásba. Az önkiszolgáló te­vékenységek közül az öltözködés is számos finommozgást igénylő lehetőséget rejt magában. A ki-be gombolás, a cipőfűzés, a masni kötés, a ruhadarabok összehajtogatása, a zoknik kifordítása, fel­húzása mind olyan feladat, amihez jó kézügyesség szükséges. Engedjük a gyerekeket ezen a téren is önállósulni.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.